Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

180 XXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. lását, azaz a 48-ki törvények revisióját, a jogi folytonosság tettleges életbeléptetésétől a parlamenti kormány, a minisztérium helyreállításától, sőt a koronázástól is fölfüggeszti, meggyőződésem szerint nem azon térre lépett, hol az ország jelen állapotában fekvő veszélyek elhárítására nézve nemzetünk megnyugtatásának, nem csak szót, hanem testet is adhatunk. Mi igenis mindnyájan a 48-ki törvények alapján állunk, (Helyes! Zaj.) alkotmányunk alapját azonban ezen törvényekkel együtt nyolez század története őrzi. Nemzetünk ezen törvények szerint törvényes kormányát, alkotmányos jogait követeli, de gyakorlatban, nemcsak papíron, mert már most a türhetlen jelen állapotból az alkotmány tettleges birtokába akar jutni. A törvényhozás pedig a maga rendeltetésénél fogva a nemzetet nem engedheti át megint az önkénynek és nyomornak, ha alkalma van alkotmányunk mezején a lehető jogfolytonosság alapján üdvös és méltányos kibékitést eszközölni. (Zaj.) Ha az ellenkező elmélet állíttatnék fel, ha egy bizonyos átalános jogszerűség vagy jogfolytonosság vétetnék alapul, és ha ilynemű jogfolytonosságot értene a felirati javaslat, mely nélkül alkotmányunk nem állhat meg: akkor vége van minden positivumnak, bitorlás minden, a mi ilynemű jogfolytonosság körén kivül fekszik, és a nemzet lépésről lépésre — (Zaj. Közbekiáltások : Ugy van!) A kik azt válaszolták, hogy ugy van, szíveskedjenek az utolsó szavakat is meghallgatni. Igenis, a nemzet lépésről lépésre az önmagáról való lemondás küszöbére jutna. (Zaj.) Elismerem a felirati javaslat azon állításának teljes jogszerűségét, miszerint törvényhozási működésünknek alapját az elvileg is elismert, tettleg is életbeléptetett jogfolytonosság képezi.Világos, tiszta igazság. De ebből nem következik, hogy a mit a jog, legvilágosabb inductiok után, mint tiszta következményt von le, az a válságos élet akárminemü situatiojára is alkalmazható legyen ; mert ha az élet logikája szerint akarjuk a jog fogalmait alkalmazni — pedig ez a törvényhozó föladása—akkor mindenekelőtt a fönnlevő, a fönnálló, létező dolgokra kell ügyelnünk, a gyakorlat és tapasztalás mezejére kell lépnünk, hol syllogismusaink mozaikmüvéhez a körülmények kavicsait nem mi magunk teremtjük, hanem ugy kell vennünk, a mint vannak; és így tartózkodás nélkül el kell ismernünk, hogy 48 és a jelen idő közt az események roppant hatalma áll. Egy forradalom, egy közigazgatási absolutismus, egy ostrom-állapot, melyek a tévedések körét egymás után megfutván, tettleges állapotunkat lényegesen megváltoztatták, ugy hogy erre már most elvont tanainkat szigorúan nem alkalmazhatjuk. Azaz : az 1848-iki törvények tettleges végrehajtása, úgy a mint állanak, előleges revisio nélkül, lehetetlenné vált. (Ellenzés.) Igenis, véges erőnk hatáskörén kivül fekszik! A törvényhozóknak tehát, mint gyakorlati embereknek, a kérdést oly térre kell vinniük, hol az élet honol, és a mint a felirati javaslat ezt, a Ili. és V-dik törvényezikk korlátozásával, Horvátországra nézve tette, ugy tovább is kiábrándulásra kell bírnunk mindazokat, kik mellőzve a viszonyok hatalmát, mellőzve a lehetőség határait, a II, III és IV-dik törvényczikkeknél egy elvont jogfolytonossági eszme sorozatára utalnak. Ezek mellett a nemzet mindent megtett, a mi hatalmában állott. Mint egyszerű polgárai a hazának, 12 évig visszavonultunk a közügyek teréről; mint törvényhozók az 1848-ki törvények tettleges végrehajtása kérdésében nem tágitottunk, s megint visszavonulva, négy évig az ostromállapotnak szabad tért engedvén (Zaj.), a jogvesztés elméletére a merev jogfolytonossággal válaszoltunk. Alkotmányunk sarkelveinek elismerése más választ vár. Hiszen utóvégre valami itélő ós egyszersmind majdan vég-re is hajtó areopagra sem a korona, sem a nemzet nem hivatkozhatván, csak is a törvényhozás két felének transactiója képes bonyodalmainknak véget vetni. Most sem fogadunk el semmi octroyálást, most sem ismerjük el, hogy a szentesitett 1848-iki törvények bármely részökben egyoldalú hatalommal módosíttathassanak; de egyszersmind kötelességünk arról meg nem feledkeznünk, hogy óvásokkal és tiltakozásokkal a nemzet még nem juthat az 1848-iki törvények birtokába, mely nemzet már most sajnosán tapasztalván, hogy a leélt események után az 1848-iki törvényeknek azonnali végrehajtását nem parancsolhatja, végre tudni akarja, mily módosításuk után juthat valahára az 1848-iki törvények birtokába. A kormánya revisiót sürgeti, de a kezdeményezéssel az országot kínálja meg. Az ország el nem fogadhatja azt: mert 1) a revisiót a törvényeknek tettleges végrehajtása előtt nem tartja törvényesnek ; 2) mert a kezdeményezési jog csak a törvényes kormányt, azaz a felelős minisztériumot illeti; 3) mert veszélyesnek látja azou példát, miszerint a koronázás előtt sarkalatos törvényeink kérdésbe vétethessenek. Erre már most a kormány a trónbeszédben megint lehetetlennek állítja az 1848-diki törvények végrehajtását, mert nem felelnek meg a király jogainak, nem a birodalom hatalmi állásának, nem az örökös tartományokhoz való viszonyoknak. (Patay István közbeszól: Próbálja meg! Zajos derültség ; taps.) Hiszen megkínálta Patay tagtársunk a múlt országgyűlésen is a próbával, de nem fogadta el. (Derültség.) De a kormány is ez állításait a törvény külön czikkeire nem alkalmazván, sehol kereken nem