Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-23
168 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nek vészteljes jelszava a reactió győztes táborában ' oly kiáltó viszhangra talál; mert hiszem a salakjaitól megtisztult szabadságnak önerejéből leendő feltámadását, mert reményiem az örök igazságnak emberi erővel fel nem tartható diadalát, de mindenek fölött szeretem, féltve szeretem önnön hazámat, s a nagy világ számára a rokon- és ellenszenvnek csak is azon érzéseit ismerem és ápolom, melyek elnyomását honfitársaimnak ép oly méltányos, és ennélfogva előttem legszentebb érdekei nem követelik, a loyalitásnak törvényeit pedig nemcsak barátim, hanem elleneim irányában is mindenkoron, és különösen ott követni fő büszkeségemnek tartom, hol az atyáink által adott szó szentségébe, saját legdrágább becsületünkbe vágó kötelezettséggel szemben, általunk ugyan menthető, de el nem tagadható sympathiák, és csak is hosszú évek során enyészhető, mert fájdalom! vérünkbe felszívódott nemzeti bizalmatlanság állanak. Nem tehetem tehát, hogy a pragmatica sanctió- ( ban elvállalt kölcsönös védelmet oly feltételekhez kössem, mik saját belátásom szerint is illusoriusok volnának, vagy épen az ellenkező eredményre vezetnének ; és ennélfogva egyes egyedül ama veszélyekre szegezve szememet, melyek hazánk reconstitutiójának bármi halasztásával önnön magunkat minden bizonynyal érendenek : nem csak elismerem a tényt, hogy a magyar hadseregnek különválasztása a monarchia belső biztonságát ez idő szerint koczkáztatná (Ellenmondás) • hanem a história biztos szálaiból szőtt elmélkedéseim irányát követve, és ama morális erőre támaszkodva, melyet a joggal karöltve járó méltányosság, a becsületet mindenha respectáló igazlelküség, de mindenek felett a meg nem másítható viszonyokból folyó, és ezért az anyagi erők összeütközésének kétséges sikerétől független, mert a győző felet ép ugy, mint a legyőzötteí átkaroló, általa — mint azt jelen, épenséggel védtelen helyzetünk a legvilágosabban tanúsítja — soha végkép le nem zárható érdekszövődöttség, nekünk a ezélra nyújthat, hogy közjogi önállásának a jövőben ép ugy, mint a múltban külön hadügy nélkül is megóvhassuk : elfogadom a monarchia integritásának kültámadás ellenébem megvédésére szükségesnek állított ama hadügyi közösséget, vagyis a rendes hadseregnek ama szervezeti egységét, mely 1848-ig, és pedig indokolt véleményem szerint, nem minden jogalap nélkül fenállott. (Zaj.) Felhívjam-e Önök figyelmét különösen arra, hogy az ily módon körülirt hadügyi közösség korlátain belül tág tér nyilik a mindkét részről megfelelő arányban ugyan, de különböző modalitások mellett kiállítható és eltartható hadilleték meghatározására ? és régibb és ujabb törvényeink által biztosított mindazon Speciális kikötéseink érvényesítésére, melyek a rendes hadsereg szervezeti egy, ségével jelenleg és ezentúl ép ugy, mint 1848előttösszeegyeztethetők ? Nagyon is idő előtti volna e tárgy körül bővebb fejtegetésekbe bocsátkoznom; mert a közös ügyek részleteinek tüzetes megvitatása okszerűen csak is a kölcsönös értekezés további feladata lehet; csupán amaz axiómát és hitemet kívántam még e helyütt kifejezni, hogy a bizalom csak bizalmat szülhet, és hogy mi azt ápolva, saját nemzeti érdekeinknek aligha nem szilárdabb támaszt fogtunk szerezni, ha a gravamenek elavult fegyvertárát, mivel atyáink régi alkotmányuk düledező bástyáit sükeresen védegetni kényszerültek, a szabadelvüség ama vértjével felcserélendjük. melyet a horror vacui a tulcsigázott adózástól s a státus erejének béke idejében kimerítésétől való ösztönszerű visszarettenés, az ujabb kornak fölvilágosodott szelleme és minden mivelt népnek, már azért is, mert mivelt, vele született nemes iránya — valljuk be, uraim! — nem csupán a mi mellünk fölé övedzett. Hátra van még, (Halljuk!) hogy az előadásom folytán közösekül kijelölt ügyek legczélszerübb kezelése és az iránt ejtsek néhány szót: lehet-e? és minő modalitások mellett kell, hogy gyakoroltassák azon alkotmányos ellenőrzés, melyet e részben mindkét fél, különböző alapokon ugyan, de méltán követel 1 ? Az elsőt illetőleg, nem tartom részünkről megczáfolhatőnak az állítást, hogy a státusadósságok törlesztésére, pénzviszonyaink rendezésére, a külkereskedelmi politikára, valamint az internationális forgalom érdekei által igényelt vállalatok kölcsönös biztosítás vagy segélyzés utján létesítésére vonatkozó ügyek elágazása, az anyagi élet rögtöni változásaitól függő, a kedvező pillanat azonnali felhasználását követelő minősége, sürgetős volta a bizonytalan időszakokra való relegálást, a két kormány, két országgyűlés közti alkudozás késedelmét és kétséges kimenetét meg nem tűri; a miért is azok ép oly folytonos, bármelyik fél által meg nem szakitható közös kezelést feltételeznek, mint a birodalmi kül- és hadügy. Ama tapasztalás, melyet a Bismarkféle régime-nek a budget megszavazása tárgyában felállított eredeti theoriája nyújt, egymaga is elegendő annak bebizonyítására, hogy a közös kezelésnek alkotmányos ellenőrzése, ha általa hatást gyakorolni, a budget nélküli kormányzásra vezető szirteket megelőzni s a közkormányzat felelősségének nem kibúvó ajtót, hanem tág kaput nyitni nem kívánunk, ismét csak közös lehet. Azok előtt tehát, kik e tekintetben a közösséget minden áron kikerülni óhajtják, de egyúttal a kellő mértékre redticálandó birodalmi érdekek biztosításának szűk-
