Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-16

130 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gyünk most is, melyben akkor voltunk. Én csak fel akartam említeni az 1861-ik évi példát; mert a fő érvet abba helyezem, hogy a kisebbség mindig tönkre teheti a legnagyobb többséget, ha a t. ház, mint előbb megjegyeztem, elvül kimondja, hogy törvénytelen azon választás, melynél a szavazat­szedő küldöttség elnöke valamely eltávozó tag he­lyébe mást nevez ki a szavazatok összeírásának teljesitésére. Hogy a jegyzőkönyv aláírva nem volt más szavazatszedők által, az szerintem a jegyzőköny­vet semmiesetre le nem ronthatja, mert még ha a t. ház kimondaná is, hogy a két aláíró, kit az el­nök a szavazatszedő bizottmányhoz kinevezett, nem volt annak igazi tagja, s igy a jegyzőkönyv a szavazatszedő bizottmány egy tagja által sincs alá­írva, annak következménye — feltéve, hogy a vá­lasztás ellen semmi egyéb panasz nem forogna fenn — csak az lehetne, hogy azon választási jegyzőkönyv oly utasítással adatnék vissza a vá­lasztottnak, hogy ezen hiány pótoltassák ki. így történt 186 l-ben is gróf Batthyány Zsigmond , Bi­ka Simon és többek esetében. A jegyzőkönyv még azért is megtámadtatik, mert valótlanságot foglal magában, a mennyiben azt mondja, hogy az Ürményi-pártbeliek az utánok küldött katonaság által visszahozattak, holott a kato­natisztjelentése szerint nem hozattak vissza. Itt min­denesetre látszólag egy kis eltérés van, mely elté­rés leginkább abból ered, hogy a bizottmányi jegyzőkönyvből a katonatisztnek jelentése nem tö­kéletesen vonatott ki. Jelesen azt mondja a bizott­mányi jelentés jegyzőkönyve, hogy a katonatiszt, saját állítása szerint. 30—40 embert talált, a ka­tonatiszt jelentésében pedig az foglaltatik, hogy néhány száz embert talált, de azok nem akartak visszatérni, hanem csak 30 vagy 40 ember tért vissza. Én ezt nem is látom oly nagyon föltünő­nek (még a nagyszerű verekedést nem is téve föl, melylyel az egyik fél a másikat vádolja), mert bár azt mondják, hogy az ellenirat nem fejti meg ezen körülményt, én azt találom, hogy igenis megfejti, nem ugyan bebizonyítva, de felállítván és hiteles okmányokkal bizonyítván azt, hogy az egyik kö­vetjelölt ur és vezérei utasították oda pártemberei­ket, ne menjenek vissza szavazni. Ez is oly körül­mény, mely mindenesetre fel levén állítva az egyik fél által, midőn a másik párt mást állit, okvetlenül szükséges, hogy a valódi ok vizsgálat utján kide­rittessék. A mi a verekedést illeti, méltóztassanak elhin­ni, senki jobban, mint én, a verekedést nem gyű­löli, és megrovandónak senki inkább, mint én, nem találja. És fájdalmas, hogy e választáson kívül bi­zony még sok más választásnál is voltak verekedé­sek. Voltak nagyobbak, voltak jobban bebizonyí­tottak , és az illető képviselő úr mégis közöttünk ül. (Igaz 0 He hát hogyan áll ezen verekedés ügye ? Az egyik fél állítja, hogy nagyszerű verekedés volt; a másik fél tagadja, sőt nem csak egy­szerűen tagadja, hanem azt is bebizonyítja, hogy a harang félreveretését, (mely, akár volt lé­gyen a tolongás oka, akár történt legyen a meg­kezdett verekedéskor, haugyan volt megkezdett verekedés, mindenesetre egyébre nem vezethet, mint annak nagyobb mérvűvé tételére) , a röjtöki plébános kezdette meg, ki az Ürményi-párthoz tar­tozik. És én bármint utálom a verekedést, ismét bátorkodom figyelmeztetni a tisztelt házat, ne mél­tóztassék elvül kimondani, hogy mindegy , akárki kezdte el a verekedést: mert ez is oly eset, hogy a mely perczben a t. ház azt kimondja, azontúl mindannyiszor minden kisebbség meg fog akadá­lyozhatni minden választást. Felhozatott még azon 85 szavazó dolga, ki helytelenül szavazott, a vádlevél értelmében. Az ellenirathoz mellékeltetvén a központi bizottmány végzései, nagyobbrészt be van bizonyítva , hogy ezek nem helytelenül szavaztak, mert azok a sza­vazatszedő lajstromból a központi bizottmány által nem voltak kitörölve, tehát a szavazatszedő elnök köteles volt ezeket is elfogadni. Egyébiránt bátor vagyok megjegyezni, hogy egyátalában, ha lehet a központi bizottmány eljárásában hibát fölfedezni, melynek alapján részrehajlással lehetne vádolni: a hiba nem az, hogy azokat ki nem törülték, de az, hogy annak bizonyítását, birnak-e qualificatióval, tőlök kívánták, nem pedig azt kívánták, hogy a ki ellenök reclamatiót beadott, bizonyítsa be, hogy nem választóképesek. Mert az átalános eljárás min­denütt az, legalább törvényeinkből az foly, hogy összeírásnál az illető, ki magát be akarja Íratni, tartozik bizonyítani qualificatióját, ellenben, ha az reclamatió által megtámadtatik, az összeírás hitele áll addig, míg a megtámadó azt le nem rontja. így világos, hogy a központi bizottmányt Lukynich iránti részrehajlással alaposan vádolni nem lehet. De mivel verekedésről van szó, még egyszer meg kell jegyeznem, hogy nőivel a megválasztott képviselő mellett beadott védirat nem pusztán állítja, de indokolva okadatolja azt, hogy az állítólagos ve­rekedés után maga a képviselőjelölt Ürményi Miksa ur, a választási helyen jelen volt, ottan a választás mikénti vezetése felett vitatkozott, s jelesen azt is kívánta, mi nem teljesíttetett, hogy a választás két helyen intéztessék; mivel továbbá két vasmegyei ember is bizonyítja, hogy ezeknek megtörténte után még a pártján levőket megnézette, nagyobb-e vagy kisebb a másik párt, és miután a másik — hogy úgy nevezzem — a szakértő becsüsök által nagyobb­I nak találtatott, akkor kezdett az Ürményi-párt szét-

Next

/
Thumbnails
Contents