Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-1

. ORSZÁGOS ÜLÉS 1865. dec. 14-dikén Bernáth Zsigmond korelnöklete alatt. Tárgyai: A trónbeszéd felolvasása. A házszabályok fölolvasottaknak nyilváníttatnak. Azon indítvány, hogy a képviselői megbízó levelek vizsgálatára az osztályoknak irányadó nyilatkozat adassék, félrevettetik. Az ülés kezdődik d. u. 1 % órakor. (Bernáth Zsigmond, mint korelnök éljenzések közt elfoglalja az elnöki széket. Csáky Albin gr., Petényi Zsig­mondb., Szirmay Géza, Zichy-Ferraris Viktor gr. és ifj. Zichy József gr., mint körjegyzők elfoglalják helyöket.) Korelnök: Mélyen tisztelt képviselő urak, kedves társaim! A pillanat, melyben ez alakitó ta­nácskozmány megnyitását igénytelen középszerű­ségemnek parancsolni méltóztattak, kétségenkivül nemzet-életünk egyik legjelentékenyebb és legna­gyobb horderejű mozzanata. Századunk első felé­nek .utóéveiben Európa déli né]3ei között az alkot­mányosság vágya élénken lobbant fel; csakha­mar tért nyert és édes hazánkat villámsebességgel érte, épen akkor, midőn átalakítási munkálataink­kal foglalkoztunk; ezer éves alkotmányunkon pe­dig érzékeny rázkódtatással robogott át: miképen a bőséggel biztató mezőket a veszélyt szóró ferge­teg, vagy mint a helységeket és városokat elham­vasztani szokott lángok eleme, pusztulást és szá­nandó romokat hagyott maga után. Ma már, hála a gondviselésnek, nem volna alkalomszerű felleb­bentem azon fátyolt, melyet az 1861-diki eszten­dei, bár ki sem egészített országgyűlés, az ezen or­szággyűlést megelőzött sajgó eseményekre vont; de mostani helyzetünket észlelnünk kell, ez köteles­ségünk. A közelebb leélt négy éven és néhány hó­napon át igen sokszor megváltozott kormányrend­szer, legtöbbnyire karhatalommal kényszerített rij, meg új kísérletek világosan jelzik a mai állást. Itt állunk tehát mi is, a nemzet szabad szava­zata által választottak, ezen kopár téreket ismét termelésre segítendők és ezen romokat ismét pol­gártársaink békés hajlékaivá varázslandók, és a KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /G- !• mi legfőbb, egy új korszaknak szilárd alapokat vetendők. Nagy munka, roppant feladat, melynek sikeres megoldására e nemzet minden szellemi ere­jének közremunkálása kívántatik; anyagilag pe­dig, mint látni lehet, folytonos és soha nem lan­kadó áldozatkészségét fogja követelni. Igen, de ezen nép csüggedni nem szokott; ha baj van, fá­radalmait , vagyonát, vérét, életét mindenkor ké­szen áldozta a haza oltárára, midőn a szent ügy megkívánta, és áldozni fogja ezentúl is okvetetle­nül, valahányszor arra törvényei által utalva lesz. (Helyeslés.) Nekünk pedig a mai ünnepélyes napon épen nincs okunk legkisebb nyugtalanságra és legki­sebb félelemre, sőt inkább arra van okunk, hogy bátran nézzünk és tekintsünk teendőink halma­Ma már nem légből kapott és léggel el­zara. menő reményekkel van számításunk, hanem szá­míthatunk tényekre, még pedig olyan tényekre, melyek nem csak a jelenlevőket, hanem mindazo­kat is, kiket képviselünk, örvendeztetni fogják. (Helyeslés.) Ily tény, tisztelt képviselők! felséges Urunk­nak, a még ezen országgyűlésen fölkenendő, meg­koronázandó apostoli Királyunknak azon megkü­lönböztetett kegyelme és kegyelmessége, melylyel ezen országgyűlést önszive atyai sugallatából, az 1848. évi V. törvényczikk rendelete nyomán egy­behívni méltóztatott. és ezen fejedelmi tény által számos alkotmányos és sarkalatos törvényeink iránti királyi kötelességeit teljesítette. (Éljenzés.) Ilyen tény az, hogy királyhágóntúli polgár­társaink előtt ezen országgyűlést megnyitni ke­gyeskedett, s e királyi tény által nem csak azon tör­vénynek tett ismét eleget, mely erről szól, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents