Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-14

120 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mával ők magok írásban elismerték, hogy a választásban meg nem zavartattak, és mindenki szvazati jogát szabadon gyakorolhatta; mivel ezt magok is elismerik és ezt egy utóbbi kérvény által kétségbe tétetni egyátalában nem lehet; és mivel mindaddig, mig a jegyzőkönyv hitelessége hiteles adatokkal meg nem támadtatik, azt a t. ház által jövőre is teljes érvényűnek elismertetni óhajtom : az ajánlott vizsgálat elmellőzésével gróf Széchenyit igazolandónak vélem. (Szavazzunk!) Bónis Sámuel: T. ház! Óhajtottam volna, hogy midőn ezen igazolási kérdés forog fönn, ne hoztuk volna azt kapcsolatba egy oly nagy férfiú nevével, kinek múltja iránt kötelesek vagyunk annyi kegyelettel viseltetni, hogy szeinétyét ilyen kérdésekbe ne vegyítsük. (Helyeslés.) Magára a kérdésre nézve igen rövid leszek. Én a választásnál kettőt kívánok: hogy a választás a törvényben kiszabott módon menjen végbe, és hogy választási jogával és szabadságával mindenki élhessen. Az igazolásnál ez kitűnik a törvények értelmében először abból, ha a jegyzőkönyv rendben van , kitűnik másodszor abból, ha okadatolt kérvényt nem képes senki a választás ellen beadni. Itt az osztály, a mint haliám, véleményét nem a jegyzőkönyvnek rendben nem létére alapította, hanem alapította az okadatolt kérvényre. Mennyiben legyen igaza a kérvényezőknek, az még világosan kitüntetve nincsen: de mivel okadatolva van, hogy habár csak egynehány ember is, szavazati jogától elüttetett, figyelmeztetem a házat, küldjön oda vizsgálatot, mert a többségnek sem szabad nyomást gyakorolni a kisebbségre, és a többség is igaztalan, ha valakit jogától megfoszt. Én csupán ezen indokból a vizsgálatra szavazok. (Felkiáltások: Szavazzunk !) Millutinovics Szvetozár: Szoros köteleségében áll a tisztelt háznak tekintélyét épen fentartani és a törvények felett szigorúan őrködni; következőleg az eljárásában követendő ösvényen akkép haladni és azon irányt követni, hogy balmagyarázatokra és gyanúsításokra alkalom ne nyújtassák. Itt a t. ház a választások érvényesítésének megbirálásában nem indulhat politikai okokból, nem személyes tekintetekból, hanem csupán a törvény szigorából. A fölolvasott jegyzőkönyvben maga az eljáró bizottmány elismeri, hogy számosan, azon okból, mivel szavazati képességgel nem voltak felruházva, a szavazási helyiségből kiutasíttattak. Kérdem már most, hol van a bizonyíték, hogy ezek szavazati joggal csakugyan nem voltak felruházva ? A kérvényezők azt állítják, hogy fel voltak ruházva szavazati joggal. Ha ezt be lehetne bizonyítani, a megsemmisítésre szavaznék; de épen mivel nincs bebizonyítva, hogy ezen kiutasított egyének szavazati joggal fel voltak ruházva, ezen indoknál fogva a vizsgálat mellett szavazok, annál is inkább, mert az ellen részéről nem tagadtatik, hogy verekedés volt; csak arról hallgatnak, hogy azon verekedés következtében a szavazók meg voltak-efosztva választási szabadságuktól. Ennélfogva mégis anynyi súlyt kell fektetni azon állításukra, hogy az indítványba hozott vizsgálat elrendeltessék. (Szavazzunk !) Wlád Alajos: Tapasztalván, hogy a t. ház türelme ezen tárgyban ki van merítve, örömmel lemondanék a szólás dicsőségéről (mert engem beszedi viszketeg nem bánt), de szükségesnek vélem, hogy itt szót emeljek, mert oly elvet hallottam pengetni, melyet én nem csak hogy el nem fogadhatok, hanem határozottan kárhoztatnom kell. Egy t. szónok ugyanis azt monda, hogy habár mindig tudta, hogy a választási törvény hiányos, de még sem hitte, hogy olyannyira rósz. Én, t. ház, ezen nézetet el nem fogadhatom, el nem fogadhatom pedig azért, mert épen ezen törvényczikk, minden hiányossága mellett, kapcsolatban a föld szabaddá tétele és a közteherviselés elvének alkalmazásával, épen ezen három törvény képezi lényegét és sarkkövét a 48-ki alkotmánynak, és ezen körülménynek tulajdonitható, hogy a 48-ki törvényeket a nép evangéliumként tekinti. (Ragályi Ferdinánd közbeszól: Nem azokat értettem !) A többi is tiszteletre méltó, hanem a többieket, minisztériumot, stb. úgy tekinti, mint tornyát az 1848-ki alkotmányépületének, melynek alapja azonban ama három törvényezikk. Hogy a törvény hiányos, megengedem; de hogy rósz, tagadom; és ha rósz is alkalmazásában a törvény, az annak következése, hogy az emberek gyarlók és a törvényt aláásni s azt megrontani törekednek. Nem a törvényben rejlik a hiba, hanem az emberekben, azokban, kik igen nagy mértékben igyekeznek fellépni, még akkor is, ha a közbizodalmat ki nem érdemelték, s azt nem birják, s bennök a követjelöltségre semmi érdem sincs. Jelen esetben, t. ház! őszintén megvallom, hogy szomorúan meg vagyok lépetve, midőn azon lángelméjü férfinak, azon kitűnő hazafinak, kit a nemzet és különösen a magyar nemzet bálványoz és a legnagyobb magyarnak czimzett, hogy midőn, mondom, ezen férfiúnak fia, ki 1861ben kerületét az országgyűlésen már képviselte, mint követjelölt lép föl, annyi competenssel találkozott. Ha tehát a kérdés alatti választás alkalmával viszálkodások voltak, én ezt a fenebbi körülményen kivül annak tulajdonitom, hogy a többség az igazolandó követ dicső atyjának emléke iránti kegyeletből, vagy túlheve által ragadtatott el, s az erőszakoló kisebbséggel összekocezant. A mi magát a fenforgó kérdést illeti, ha az-