Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-12
SS XII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ügyelés tekintetében nem csak az a ezélja a fölügyelésnek , hogy a szavazati lajstromok összehasonlíttassanak az elnök vagy küldöttség által. Nem ez az egyetlen teendője van az elnöknek és küldöttségnek, mert arra igen könnyen és igen hamar lehetne egyéneket a megyében találni; teendője ennél sokkal fontosabb: ezen fölügyelés magára a választási és a szavazási tény részrehajlatlan megtörténtére irányul. Nem csak az szükséges, hogy az elnök, a ki egyik vagy másik helyen is lehetne, oda hivassék, mikor a választási lajstromok összehasonlittatnak; hanem azért kivan a törvény oly férfiút, a kibe a megye bizalmát helyezte , hogy érelye, éber felvigyázata által minden részrehajlás! ösztönt visszatartson, minden visszaélést meggátoljon, minden erkölcsi befolyást, vagy erőszakolást megakadályozzon. Ezek azon okok, a miért egy bizonyos elnökbe kívánta a megye és a törvény bizalmát helyezni. Azon összehasonlítási tisztre, melyet Zsedényi t. barátom említett, arra nézve igenis az ő érvei egészen állanak, mert azt lehetne az egyik asztalnál egyik perczben, a másik asztalnál másik perczben teljesíteni, de ilynemű, bár folytonos fölügyelés nem akadályoztatja az erkölcsi nyomást. (Nagy zaj. Ellenmondás.) Igen is, az erkölcsi nyomást. Ezen fölügyeletet nem lehetne két távol levő helyiségben gyakorolni. (Nagy zaj.) Ez az oka. hogy a törvény nem több, hanem egy küldöttséget rendel. Itt a helyiség is olyan, a mint méltóztattak hallani, hogy ezeknek a tiszteknek meg-felelni emberileg nem is lehetett, mert habár egy tornáczon voltak is az asztalok, mégis az egyik az egyik végén, a másik a másik végén állott. (Zaj és ellenmondás.) Igen természetes, hogy távol kellett nekik állani, mert különben a czélnak teljességgel nem feleltek volna meg. En azt tartom, t. ház! hogy a nyilvánossághoz joga mindenkinek van, a ki a választásban részt vesz; igy tehát nem lehet őt korlátolni, hogy csak az egyik asztalnál lehessen fölügyelője annak, a mi őt érdekli, hanem ő a ténynek nyilvános megítélését kívánja, és épen ezért néni ügyelhetett fel senki arra, a mi a két asztalnál egyszerre történt. Es igy egyenesen tagadom, hogy a két asztalnál fentartott nyilvánosság a valódi nyilvánosság, épen azért, mert szétoszlik, és igy a nyilvánosság nincs elérve. Végre még tiltakoznom kell azon felosztás ellen, melyet itt ugyancsak egyes felszólalásban hallottam. A 7 igyázzunk, így mondatott, hogy a lényeges dolgokról szóló törvényeket a nem lényeges dolgokról szóló törvényektől megkülönböztessük. Én efféle distinctiokról — hála Isten — eddig nem hallottam soha. Vagy szól a törvény, vagy nem szól. Ha szól, akkor nem szól lényegtelen dolgokról, mert az, hogy róla a törvény szól, már a dolgot lényegessé teszi. Igy tehát egy ember sem ítélheti meg, még ha törvényhozó is, hogy a törvénynek melyik része lényeges, a mit meg kell tartani, és melyik része nem lényeges, a mit megtartani nem kell. Ezt csak azért említettem föl. hogy ezen nézet felelet nélkül ne maradjon, és a ki ezt utóbb olvassa, ne gondolja, hogy e véleményben mások is osztoznak. (Zaj.) A megsemmisítés mellett szavazok. Ráday Gedeon gróf: T. ház! Igen szívesen elállók a szótól, ha a többiek is elállnak. (Zaj. Halljuk!) Különben is igen rövid leszek. Csak azért szólalok fel, hogy az előttem szóló előadására némi megjegyzést tegyek. A törvényeket szigorúan meg kell tartani, az bizonyos; és ha valahol szigorún kell megtartani a törvényeket, az itt az országgyűlésnek főkötelessége. De ha oly eset fordul elő, melyet a törvény nem tilt, ott, azt hiszem, azon esetet a törvénytelenségek közé sorozni egyátalában nem kell, de nem is lehet. Hiszen alig néhány napja, hogy fordult elő eset, midőn egy kerületben szavazni akartak, de az elnök jónak látta — nem akarok kételkedni jó hiszemében — azt mondani, hogy miután átalános többség van a papiroson, tehát a szavazás be van fejezve, ámbár a másik párt a szavazás folytatását követelte. És mégis találkoztak többen a teremben (Felkiáltások : Urményi!) — nem nevezek senkit — a kik igazolni kívánták az így megválasztottat. T. ház! Képviselőtársam Tisza Kálmán azon kérdésére, mi történjék akkor, ha a központi .bizottmány által kiküldött megválasztott jegyző meg nem jelenik? azoktól, kik ezt egyik főokul hozták föl a választás megsemmisítésére, vártam volna, hogy fognak mondani valami expedienst; de bár igen nagyon vártam is, semmi expedienst nem volt szerencsém hallani; mert hiszen sokkal nagyobb korlátozása volna a szavazók jogainak, és megnehezítése választási jogaik gyakorolásának, ha bármily okból meg nem jelenvén a jegyző, a messze útról jött választók kénytelenek volnának szétoszlani. De végre azon észrévetelt sem fogadhatom el, hogy a nyilvánosságot két asztalnál szavazás által nem lehetett föntartani, mivel, mint a felolvasott jelentésből kitűnik, azok néhány lépésnyire voltak egymástól. Miután tehát a szavazók szavazati jogaikban nem korlátoltattak; miután oly eset fordult elő, melyet a törvény nem tilt, a kérdéses képviselőt igazoltnak kívánom nyilváníttatni. Eötvös József báró: Vélekedésem szerint az igazolási kérdéseknél a ház tisztán mint biró itél. A biró első kelléke, hogy ítéljen tisztán a világos törvény szerint. A kérdés tehát köztünk csak a törvény magyarázatára nézve létezhetik; mert
