Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

2 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. Bernáth Sigmond: Engedelmet kérek, hogy egy pár perezre a t. ház béketürelmével visszaélek. Ily lemondásokban van egy megütközés, mely alkalmasint nem csak e házban, hanem kívülről is érzékeny felszólalást vonhat maga után. Ezen megütközés az, hogy már most nem úgy két követ mint hajdan képvisel egy törvényhatóságot, — hanem a felvett ideális szám szerint mindegyik követ 30 ezer választót képvisel. Midőn tehát valamely képviselőt a sors vagy bármely körülmény arra kényszerít, hogy törvényhozói állásáról lemondjon és azt oly módon teszi, mint az két esetben már előfordult: az következik, hogy azon pillanatban, melyben lemond, azon 30 ezer választó az országgyűlésen szavazat nélkül marad. (Igaz!) E részben tehát véleményem az volna, hogy az ilyetén lemondások oly módon szabályoztassanak és értessenek, hogy mindaddig mig azon választókerületek, — melyek igy képviselőiktől megfosztattak — ezek helyett uj képviselőket nem választottak; azon lemondott képviselők elvállalt helyeiken maradjanak meg. (Helyeslés, zaj.) Azután tessék szólam bárkinek, kinek ellenészrevétele van, hanem kihallgattásomért mindenesetre esedezem. (Halljuk!) Tehát ismétlem: a képviselők mind addig maradjanak meg helyeiken, mig az illető választókerületek az ő helyeiket más egyénekkel ki nem pótolják. Méltóztassanak hozzászólani. Elnök: Ezen kérdésnek nagy fontosságát melyet az előttem szóló képviselő úr előterjesztett, igen is elismerem; hanem talán mind a kérdés fontosságával, mind a ház szabályaival inkább megegyezőnek tartanám , hogy ezen kérdés ne per tangentem a napi renden kivül véletlenül tárgyaltassék; hanem méltóztassék a képviselő úr aziránt indítványt tenni, •—és a ház tárgyalási határnapot fog kitűzni, hogy az minden oldalról megvitathassák. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy mind a mellett, hogy fennmarad ezen kérdésnek további tárgyalása, fel fog engem hatalmazni a t. ház arra, hogy Debreczen városának közönségét uj képviselőválasztásra szólítsam fel. (Helyeslés.) Szüllö György: Ez oly kérdés, melyre nézve nem lehet hosszú napirendet kitűzni. Többen vannak e házban és én is azok közé tartozom, kik oly helyzetben vagyunk és tapasztalván a képviselőház egy részének türelmetlenségét, ez által oda vagyunk szorítva, hogy ezen lemondást többen solidaritásban fogjuk utánozni. (Zúgás; zaj.) Mindaddig míg más választás nem történik, a képviselő uraknak türelmét magunknak kikérjük. (Felkiáltások: Napi rendre!) Elnök; Tehát a napi renden levő tárgy fog folytattatni méltóztassék jegyző úr a szónokokat felszólítani. Pap János: Miután nekem e helyen először van szerencsém felszólalni megvallom, hogy én ezt nem annyira ugy teszem, mint publicista, hanem inkább mint olyan, mi helyzetemnél fogva vagyok, t. i. mint magyarhoni egyik román választó-kerület képviselője, (Éljen!) s miután az előttünk fekvő indítvány fölött már oly sok szép, oly sok igaz mondatott el, s ennek folytán saját meggyőződésem is teljesen kifejlesztetett; átalánosan véve, én ezen indítványt, Tisza Kálmán képviselőtársunk módosítványaival és pótlásaival pártolom és elfogadom, (Helyeslés) annak alakjára nézve pedig a határozathoz járulok. Minthogy azonban ezen nyilatkozatunknak (Egy hang: Nem halljuk hangosabban!) egy oly — szerintem is igen fontos része van, mi már román ajkú küldőimet is fölötte közehői érdekli, — míg egyrészről a magyar hongyülcsnek irántunki atyáskodó gondoskodásaért köszönetet fejezek ki, másrészről ki kell nyíltan jelentenem azon meggyőződésemet: hogy én a román nemzet érdekeit a magyarokétól, bármiben is, elválasztani nem tudom, (Éljenzés!) és azt tenni nem is kívánom, és midőn igy nyilatkozom, hogy a nemzetiség igényei a hazafisági kötelességgel, legalább nálunk Magyarországban tökéletesen és helyesen összeegyeztethetők : akkor szorosan csak azt mondtam ki, mi a biharmegyei román nép, és a napkeleti g. n. e. román egyház legalább alsóbbrendű papságának hazafiúi meggyőződése. (Zajos éljenzés.) E tárgyról azonban most hosszabban szólani időelőttinek vélem, mindazonáltal egyet el nem hagyhatok, t. i. hogy senki e hazában ne higyje, mintha a magyarhoni román nép érdeke más lenne, mint a magyaré, ne higyje senki azt mintha akár nemzetisége, akár nyelve, akár pedig vallása a magyarság által eddigelé legkevesebbé is elnyomatva volt volna, s ezért legkisebb ürügye is lehetne aziránt ellenséges érzelemmel viseltetni. (Helyeslés.) Igaz, vannak sérelmeink e tekintetben is: nemzetiségünk nagyrészben félretolva, anyanyelvünk elhanyagoltaivá, s különösen vallásunk elnyomatva volt; — de ha ez sérelem, — a mint méltán az is, — ennek súlya nem a magyar törvényhozást, annál kevésbé pedig a magyar nemzetet nyomhatja; hanem nyomja egyedül kirekesztőleg azon ferde kormány rendszert, mely ellen most mi egyenkint és mindnyájan felszólalunk. (Zajos helyeslés; éljenzés!) Midőn tehát Isten után és közös hazafiuságunknál fogva e tekintetben bizton remélem, hogy e haza legfőbb érdekeiről nem fog mindig más valami idegen rendelkezhetni, t. i. azon kormányrendszer, mely irányunkban mindenkor mostohául s gyakran ellenségesen viselte és viseli magát: — bizton hiszem azt is, hogy a román népre, mint Magyarország egyik kiegészítő részére és csak más nyelvet beszélő hazafiakra, (Kitörő teszés; helyeslés.) de egyszersmind a napkeleti g. n. e. román egyházra is szebb napok fognak felvirulni ; midőn vallása körében függetlenségét és önkormányzását, melylyel e hazában minden más vallás bír, a jogegyenlőség elvénél fogva ezen egyház is visszanyerendő (Közhelyeslés; éljenzés!) Sokat lehetne e tárgyban elmondanunk uraim! — Különösen egyházunknak több százados históriája tanúsítja, mikép az egyházi tekintetben Bécsből egy másik nemzetnek kiadott egyoldalú privilégiumok következtében annak sorsa foly-