Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-35
XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 39 irányadóul szolgálnak már az előlegesen kinevezett Dicasteriumok, Cancelláriák, Consilium, Gubernium s a t. (Folytonos zaj.) De nem is újság hazánkban ezen erkölcsi kényszerítés a bécsi kormány irányában; 1790-ben midőn H-ik József január 20-kán visszahúzta törvénytelen rendeleteit, s nem sokára meg is holt: tüstént szörnyű nagy szalmatűz lángolt fel az országban, minden órán várták a Diéta kihirdetését, aranytól ezüsttől csillogó egyenruhás nemes Bandériumok vállalkoztak,' csak nem minden megyékből, a Bécsből Budára leküldött koronának őrzésére, az egész világ magyar ruhába öltözött éppen ugy mint ma, a fiatal tűzről pattant nemzedék utón útfélen danolta azon előttem még most is esméretes nótát hogy „a félröfös németkalap, kürtő dugóvá aljasult; kaputrock, stibli, bugyogó, a magyar földről elvadult" (Derültség. Zaj.) azonban napok, hetek, hónapok múltak, s még sincs híre se Diétának, sőt a reánk maradékra is áthagyományozott terhes gyanú azt verte a népség fejébe, hogy az alkotmány némü-némü megnyirbálásával fognak kormányozni, s vagy tartanak Diétát, s coronátiot, vagy nem. — Mi történik? minthogy nádor sem volt, ki diétát híjon öszve, az alkotmányához mindég hím ragaszkodó Szabolesmegye, közgyűlést tart, s diétái követeknek megválasztja, Vay István és Zoltán Pál uraimékat, s körlevelet küld minden megyékhez, meghívja őket a Budán tartandó országos tanácskozásra. — Uraim! ez olyan erkölcsi hatást gyakorolt a bécsi kormány irányában, hogy 15 nap alatt mind széjjel voltak a regálisok eresztve, s június 5-ik napjára a diéta kitűzve. S az öszvegyült rendeknek előleges követelései, a nobel bandériumoknak a budai flaszteren lármás kardcsörtetései idézték aztán elő azon üdvös törvényeket, melyeknek idő előtti engedményezése siettété, szintén gyanú után, a jószívű fejedelem korai halálát. (Éljen! Zaj. Szavazzunk!) Keglevich Béla gróf folytatja a följegyzett szónokok felhívását: Szöllősy Károly: Elállók! Zámory Kálmán: Miután mondandó beszédem nagy részben a felírást pártolók által felhozottakra vonatkozik, ezek azonban a tanácskozásban többé részt nem vesznek, szavamtól fájdalmasan elállók. Sóhalmy János : Elállók! Konkolyi Thege Pál: Elállók! Vályi János : Elállók ! Dani Ferenci-: Elállók! Kalauz, Pál: A. közóhajtásnak és közszükségletnek engedve , elállók! Gál Péter: Elállók! Péter István : Elállók! Teleki Gyula gróf: Már rég elálltam! Váry Elek : Elállók! Szluha Bencze: Elállók ! Éder István : Elállók! Békássy Lajos: Erezve azon felelősséget, mely hazánk válságos pillanataiban vállainkra nehezült , — bár szerettem volna a tárgyhoz tüzetesen beszélni, engedve egyszersmind azon erkölcsi kötelezettségnek, mely inkább a tárgy befejezését, mintsem annak további vitatását igényli, nehogy én is meddő okoskodásommal, vagy a lefolyt 12 év gyászos s borzadalmas multak felemlitésével a tanácskozás folyamát tovább fűzzem, a szóllástól elállók, s röviden kijelentem, hogy a határozatot pártolom. (Tetszés.) Csanády Sándor: Miután mind a szőnyegen lévő tárgyat, mind a t. ház figyelmét tökéletesen kimerítve látom: a hosszabb beszédtől elállva, röviden a határozat mellett nyilatkozom; és pedig azon oknál fogva; mert én egy még törvényeink által törvényesnek el nem ismert hatalomhoz felírni nem akarok. (Éljen!) Keglevich Béla jegyző folytatja a feljegyzettek felhívását: Lukáts György: Elállók! Darvas Antal: Elállók! Piukovits Mihály: Elállók ! Buttkay István: Elállók ! Balogh János: A szőnyegen levő tárgyhoz én is hosszasan, tüzetesen akartam szólani; mert miután én 11 évig ettem a száműzetés keserű kenyerét, el akartam azon tapasztalásaimat mondani, mit mond a külföld Ausztriáról, el akartam mondani a Concordatum felőli nézetét, el akartam mondani, mit tart a világ a pragmatica sanctióról, melyet különben is a practicus államtudósok csak üres hangnak tartanak; — hanem beszélni ezüst, hallgatni arany: tehát most a többieket mellőzve, csak három köszönetet szavazok (Halljuk!) Az elsőt az angol nemzetnek, mely engemet több mint két évig táplált, és szívesen fogadott (Éljen!); másodikat a török nemzet padisájának, a ki többünket, s engemet is nem mint internáltat, hanem mint vendéget fogadott (Éljen!); a harmadikat pedig e ház azon t. képviselőinek szavazom, kik a határozat mellett vannak (zajos tetszés); mert én is a határozat mellett vagyok. (Tetszés.) Fenntartván egyébiránt szavamat a részletes tárgyalásra: jelenleg a szólástól elállók. (Éljenzés!) Szentiványi Adolf: Elállók! 10*
