Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 27 gunk mi is egy gyász keretű lapra találni, mely tanúsítja, hogy míg amannak diadala szabadságot, emezé 12 évi rabságot hozott. De e két eszmének harcza nem szűnt meg, oh nem! — a fejlődő viszonyok csak megakaszták, s a harcz mind addig fog tartani, mig az isten kegyelmének czímzett jog birtokosa be nem ismerendi, hogy a nép nem ő érte van, — vagy míg a népfölség az örök igazság, az isten kegyelmének czímzett jogon, utóvégre is diadalt nyerend. (Ugy van !) Ezt uraim szabad reménylenünk, mert a közszellem, mely népeket nagyra emel, — s az uj kor viszonyai, melyek a népelemek jogkörét kitágiták, hogy társadalmi átalakulás következzék, — nem engedik, hogy népek, melyek életrevalóságukat bebizonviták, végtelen az önkény által üldöztessenek, nem engedik, hogy polgár milliók ármány, gonoszság és erőszak által legszentebb emberi jogaiktól megfossztva, politicai semmiség iszapjában veszszenek el. — Érzem én is a terhet uraim, mely ónsűlylyal vadaimra nehezedett, felfogom azt, s helyzetünk nehézségeit teljes valójában, de elviselhetővé teszi azt, s kellő erőt ad ahhoz azon tudat, hogy a kimondhatatlan fájdalmak — erkölcsi és anyagi erőnk szétforgácsolására, de sőt nemzeti létünk megsemmisítésére, ördögi ármánykodással egymást követett súlyos csapások után, „megfogyva bár, de törve nem", a közös czél elérése a haza függetlensége, és önállóságának visszaszerzése, az 1848-ik alkotmánynak, mely ezer és ezer híí polgárnak kiontott vérében nyerte a szent keresztségét, védelmében oszthatlan egységben, és vállvetve állunk. (Ugy van!) Ámde nem fojthatom el a fölötti fájdalmamat is kijelenteni, miszerint oly sok keserű csalódás, és csalattatás után is, a czélhoz vezető eszköz és útra nézve e házban véleménykülönbség van, kivált akkor, a midőn a siker fölött az ellenvélemény is kétkedik. Hogy azonban hosszas ne legyek, miután a multak emléke mindnyájunk keblébe bevésve van, egyedül azon tanúságot említem még föl pár szóval, mit a közel múltból a tényleges hatalom, —• és mi vonhatunk. (Halljuk!) Ugyanis: a hatalom*megtanulhatja, hogy mind az mi erőszakolva van, állandó nem lehet, megtanulhatja azt, hogy a bizalom az, mit erőszakolni nem lehet, s hogy könnyebb egy félvilágot romjaiból felépíteni, mint a bizalmat ha az keblünkből kiirtatott, - de megtanulhatja végre azt, ha egy ország, egy nemzet, erkölcsi és anyagi erővel védi alkotmányos és nemzeti érdekeit, a bérencz zsoldosok százezreivel az utolsó emberig kiölheti ugyan, de meghódítani nem lehet. (Helyes!) A nemzet pedig meggyőződhetikarról, hogy addig, mig törvényeit tiszteli, keblét hazafiúi tűz és szeretet melegíti, s ön magát el nem hagyja; az Isten sem hagyja el s el nem veszhet. (Ugy van!) Ez utóbbi lévén tiszta meggyőződésem, kijelentem, hogy igazságos ügyünknek sikert, a törvények tisztelete s a legszigorúbb törvényes eljárás mellett reménylek, ennélfogva a váratlan fejlődő s perczenként változásnak alárendelt politika terére lépni, s ily politikai véleményeket követni nem akarok — nem fogok akkor, a midőn a védő törvényes ösvényt követhetem — törvényt és igazságot követhetek; kijelentem ennélfogva, hogy az általam mélyen tisztelt indítványozó úr, a haza bölcsének javaslatát Tisza Kálmán képviselő módosításával határozatul kimondani kívánom. Ebből önkényt következik, hogy a most előadottak nyomán a felírást nem pártolhatom, nem azért, mivel már küldőim előtt bevallottam, de a tisztelt ellenvéleményü szónoklatok még inkább meggyőztek, hogy mást, mint határozatot hozni nem lehet s nem szabad. — Okaim ezek. (Halljuk!) Mert csonka, ki nem egészített országgyűlés az illetők jogsérelme nélkül feliratot nem intézhet , — Mert ha mindjárt kiegészítve volnánk is fel nem írhatnánk, azért, mivel felírni csak a törvényes örökös s törvényes téren álló fejedelemnek lehet s nem olyannak, ki csak trónkövetelő s a hóditó joga' val él. Mert abnormis helyzetben vagyunk s hiányoznak azon közegek, melyek által érintkezni lehetne, — mert igen tartok, hogy a fölirás akaratlanul is azon ösvényre vezethet, melynek következményeitől talán mindannyian tartunk, mig ellenben a határozat legfeljebb negatív állásunkra vezet vissza, honnan a megváltás óráját bevárhatjuk: —és végre főkép azért, mert a fölirás által az uralkodónak trónöröklési jogát előre verificálnánk s fölségi jogát, melyre oly annyira szüksége van, elismernénk, -<- mit nekünk mint a nemzet képviselőinek e házban s jelen körülmények között tenni nem szabad, s ekkor felettünk a fölségi jogot gyakorolhatván többé nem mint hóditóval, hanem mint fölséggel állanánk szemben. Ezek ellenében a hivatolt Mátyás, Károly, Lipót és Ferencz korszakában követett eljárás irányúi azért nem szolgálhat, mivel akkor az igénylő fejedelmek a bűn bevallása mellett nem csak a törvényeket állították vissza, de annak magok is hódoltak, mi most csak nem is szándékoltatik. Mig tehát törvényeink vissza nem helyeztetnek sem én, sem e baloldal ugy hiszem meghajolni nem fog. Mondatott az is, hogy határozni nem lehet, mert azzal kit sem kötelezhetünk; — erre csak azt vagyok bátor felelni, ha a pragmatiea sanctío áll, annak állani kell nem csak egy, hanem mind két részről, — és ha az kétoldalú szerződés, oly szerődés, mely mig egy részben mindenik félnek jogokat ád, más részben mindegyikre kötelességet róv — mint azt a tisztelt indítványozó úr megmutatta — az esetben igen is van jogunk, mint a nemzet képviselőinek az ellenfél irányában határozni, ugy mint néki az abban foglalt joga szerint követelni. Igaz, hogy jelenleg nincs eszköz kezünkben, melylyel végrehajtanánk, de a kötelezés erkölcsiség megmarad, s végrehajtja az uj 5-ik nagyhatalom. 7

*