Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-52

218 LII. ülés 1861, június 26-án. 184% évben a haza szabadságának kivivásábani közremüködésökért törvénytelen bírák által elitéltettek, kivégeztettek, vagy tömlöczöztettek, mint a honért szenvedett vértanuk nevei a törvénykönyvbe beiktattassanak, továbbá hogy azon honfiak emlékének megörökítésére, kik az 1849-iki szabadsági harezban elhullottak, Pesten az ország szivében a nemzethez méltó emlék állíttassák föl. Azt hiszem, a kérvényi bizottmánynak lesz átadandó. Végül Nógrád vármegye első alispánja a háznak május 5-én 47. sz. alatti határozata folytán Pulszky Ferencz képviselő megválasztásáról szóló jegyzökönyvet a ház elé terjeszti. Az igazolási bizottmánynak lesz kiadandó. Ezekenkivül több rendbeli uj indítványok is adattak be, melyeket legelőször, mielőtt a napi rendre áttérnénk, szíves lesz a tiszt, ház meghallgatni; mindazok a nemzeti színház ügyére vonatkoznak. Felolvastatnak Beniczky Lajos, Kazinczy Gábor és Vajay Károly képviselőknek a magyar nemzeti színház ügyében beadott indítványaik. Elnök: Méltóztatik-e a tiszt, ház ezen indítványok kinyomatását elrendelni? (Nem szükséges!) Beöthy Zsigmond: Én azt hiszem, hogy fölösleges és szükségtelen a kinyomatás; —megértettük szükségét annak, hogy a nemzeti színházról csakugyan gondoskodni kell, mert az a nemzetnek elsajátithatlan vagyona és kincse, melyre figyelmet fordítani kötelességünk, — hanem én azt tartanám, hogy az indítványozott bizottmányt kellene minélelőbb megválasztani, ebben mind a három indítvány összpontosul. Elnök: Ezen indítványok mindenesetre ha nem is nyomatnának ki, a napi rendre lesznek kitüzeniék, mihelyt a napirenden levő tárgyakon keresztülmentünk. (Helyes!) Ha méltóztatnak abban megnyugodni, — ha a napi rendre jelenleg kitűzött tárgyakon keresztülmentünk, lehet azon indítványokat a napi rendre kitűzni; a kinyomatás tehát nem rendeltetik el. (Nem !) Most következik a napi rend szerint a nemzeti múzeum tárgyában tett indítványok tárgyalása. Keglevich Béla gr. jegyző felolvassa Kubinyi Ferencz képviselőnek a nemzeti múzeum tárgyában beadott indítványát. (Közfölkiáltás: Elfogadjuk!) Elnök: Ha az indítványt egyhangúlag méltóztatnak elfogadni, akkor még mai napon lehet az e részbeni bizottmány megválasztását eszközölni. (Mindjárt.) Én azt gondolom , hogy miután más indítványok is vannak, melyek valószínűleg szintén bizottmányokhoz fognak utasíttatni, talán valamennyire egyszerre lehetne a szavazást teljesíteni. (Helyes!) Lónyay Gábor: Azon országos intézetek, melyek a nádori hivatal fölügyelete alatt voltak, és melyekről a nádori hivatal által minden országgyűléshez jelentés tétetett, s a számadások is az országgyűlés elé terjesztettek, több rendbeliek voltak, úgymint: az indigenatusért befizetett dijak, az 1809-ben nemesi fölkelő seregnek főpénztárai, a nemzeti múzeum, a nemzeti színház, a süket-némaintézet, a Ludoviceum katonaintézet, az országos tébolyda alapjai. Nekem azon alázatos kérdésem van a házhoz, hogy miután a felszámlált alapok közöl kettő már is ki van tűzve, és a képviselőház azoknak alapjai és számadásai fölött fölvilágosítást kíván — vájjon mikor lesz annak ideje, hogy mindazon alapok- és intézetekről az országgyűlés kívánjon fölvilágosítást? Én azt gondolom, hogy több tárgyra nézve jelenleg még nincsen itt az ideje, hogy tárgyalásokba bocsátkoz hatnánk, mert az országgyűlés kiegészítve és normális helyzetben nincsen, de miután az országgyűlés már most is tesz némely intézkedést, az én véleméyem az, hogy legalább humanitási intézetek, a süket-néma és az országos tébolyda-intézetek iránt kellene egyúttal felvilágosítást kívánnia, és miután ezek országos intézetek, az azok fölötti kivánatát és határozatát a fölsöházzal is közölje, hogy ezen országos intézetek megvizsgálásában ő is résztvegyen. Indítványom tehát két részre oszlik t. i. 1-ör a főrendeket szólítsuk fel hozzájáruláshoz, 2-or hogy legalább a süketnémák és az országos tébolyda-intézetek alapítván)^! kimutatását kívánjuk. Nyáry Pál: Én egészben pártolom Lónyay Gábor t. barátomnak indítványát, csak figyelmébe ajánlom a t. háznak, hogy akkor, midőn ilyet teszünk, ne tegyük ugy, hogy abból a rósz akarat által azon következtetés vonattathassék, mintha mi is igen szépen vissza akarnánk menni azon elöbbeni útra, a mely megszűnt 1848-ban, midőn a felelős kormányzat Magyarországon fennállott. Én csak egy szót kívánok az indítványhoz tétetni, ha majd írásban fog beadatni, e szót t. i. „csupán csak ezen intézetek constatirozását" mert ha mi beavatkozván ezen ügyekbe, törvénytelen közegekkel érintkezésbe teszszük magunkat, azt fogják mondani, hogy íme az országgyűlés már némileg azokat el is ismerte. Igaz hogy lehet valaki, ki azt mondja talán, hogy ez kicsinyes féltékenység, hanem nekünk, kiket mindenünnen, minden szemérem nélkül, minden oldalról megtámadnak mint nemzetet, mint államot, — nem lehet elég vigyázóknak lenni, ennélfogva minden intézkedéseinkben oly utat kívánok követni, a melyből ellenségeink által káros következtetés ne vonattathassék. Ezen constatirozás tökéletesen kielégíthet bennünket, mert ha nézzük saját parlamentaris kormánynyal biró más nemzetek eljárását hasonló esetekben, az szintén igy történik: a képviselő-testület küld ki kisebb bizottmányokat, ezek beadják jelentéseiket a háznak, és ezen jelentések nyomán vonatnak feleletre a felelős közegek, a ministerek. Oda járul tehát indítványom, — ha méltóztatik elfogadni, — hogy tiszt, barátom, Lónyay Gábor indítványát formulázva adja be, akkor az tétetnék hozzá, hogy azon intézetek mostani állapotának constatirozására küldetik ki a bizottmány. (Helyes!) Ivánka Imre: Én azon értelemben mint Nyáry Pál előadta, kívánnám, hogy Lónyay Gábor képviselő szives volna még az általa felhozott alapokhoz a magyar nemzeti testörsereg tökéjét is hozzácsatolni, s felvilágosítást kívánni aziránt,mi történt ezen nagy tökékkel és épületekkel, melyek a nemzetnek birtokai.