Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-49

XLXX. ülés 1861. június 22-kén. 2H ház jegyzőkönyvében* iktatása ellen semmi akadály nincs ; sőt a mennyiben a szabályokkal nem ellenkezik, a dolognak egyátalában nem árt és soknak megnyugtatására szolgálhat; azt hiszem tehát, hogy a ház beleegyezhetik az óvástételbe, azonban azt hiszem, hogy talán e czélt el lehetne érni azáltal, ha a ház elhatározná, mikóp a bizottmányi jelentésnek ne csak határozati javaslata, hanem annak indoklása is jegyzőkönyvbe tétessék, ez az óvást is magában foglalja. (Maradjon.) Elnök : Horváth Boldizsár képviselő ur benyújtott javaslata ezekből áll : „a ház kijelenti azon óvását, hogy midőn a bizottmányi javaslatot elfogadta, a rendkívüli helyzet által szükségelt ezen eljárásból az ország törvényhozási függetlenségére nézve semmi következtetés ne vonassák." (Nagy zaj, többen akarnak szólani.) Eötvös Tamás : Én azon óvást nem óvásnak tartom, hanem veszedelmes hozzátételnek, mert abban benn van az, hogy elfogadtatik az országbírói értekezlet. — (Zaj. Az elnök csenget. — Felkiáltások : 01vastassékfel újra az óvás!) Kállay Ödön : A bizottmányi jelentésben az van érintve : „az országbírói munkálatot a ház kisegítő eszköznek tekinti." nem lehet tehát az óvásban azon terminussal élni, hogy az elfogadtatik, hanem itt is azon terminust kell használni, mit az eredeti szerkezetben használtunk, mert az elfogadás igen positiv kifejezés. Elnök : Még egyszer felolvasom Horváth Boldizár ur beadott javaslatát. (Felolvassa. — Felkiáltások : Maradjon a régi! zaj.) Szalay Sándor : Bónis Sámuel képviselő ur által előadott indítványban ugyan meg van érintve azon óvás, melyet Horváth Boldizsár ur tett, mely semmi esetre sem fölösleges, mivel czélhoz vezet, és ismételjük azt, mi a bizottmány által tett módosításban foglaltatott, - - azért azt pártolom. (Ellenzés.) Perczel István : Én ezen óvásnak sem előnyét, sem szükségét nem látom, mert vegyük mi történt. Mi a felett szavaztunk, hogy elfogadjuk-e a 9 tagú bizottmánynak jelentését vagy nem ? a többség azt határozta, hogy elfogadjuk. Mi foglaltatik azon jelentésben, az, hogy az országbírói értekezlet munkálata használat végett elfogadhatónak ajánltatik. Már most mi ellen tegyünk óvást ? az ellen hogy mi a 9 tagú bizottmánynak jelentését elfogadtuk ? a magunk factuma ellen nem tehetünk óvást, vagy az ellen akarunk óvást tenni, hogy az országbírói értekezlet! munkálat törvényes f erővel ne bírjon ? hisz ugy sem adunk törvényes erőt annak, (Zaj.) sőt azt mondom, hogy óvással többet ártunk, mint használunk, mert az óvásban egyenesen kimondatik az, hogy mi az országbírói értekezletnek munkáját elfogadtuk, a mi nem áll, és igy azt, mit az első szavazásnál tenni elmulasztottunk, azt talán most esúztatnánk be , minek szükségét egyátalában nem látom. (Helyeslés). Faur János : Perczel István képviselő ur az én nézeteimet is kifejezte, mert azt tartom én is, hogy ezen óvással a helyett, hogy jogainkat védenénk és káros következményektől megóvnánk, inkább kiteszszük annak, mert midőn az oszágbirói értekezletnek munkálatát kisegitőkép elfogadtuk, kijelentettük, hogy azáltal semmi törvényhozási eselekvényt nem követtünk el, ha pedig az óvást ugy fogadjuk el mint tétetett, akkor elismertük, hogy törvényhozási eselekvényt tettünk, és hogy ezen cselekvényböl következés ne vonassék óvást teszünk. Tehát én az óvást veszedelmesebbnek tartanám, mintha az elmaradna, és compromittálná azt, a mit megakarunk óvni. (Helyes!) Tisza László : Én megnyugodnám abban is, hogy egyszerűen a határozat értelménél maradjunk, óvás nélkül ; de miután itt többeknek aggodalmuk van, nem találom helytelennek azt is, miszerint az utókor helyes meggyőződést szerezhessen arról, hogy micsoda nézetek vezették a házat akkor, midőn a 9 tagú bizottmány ajánlatát elfogadta, ezen nézeteket azt hiszem legtökéletesebben át lehet érteni a 9 tagú bizottmány jelentéséből. (Helyes!) Én tehát azon indítványt pártolom, hogy minden legkisebb aggodalom megnyugtatására a 9 tagú bizottmány jelentése egész kiterjedésében illesztessék be a jegyzőkönyvbe. Horváth Boldizsár : Először is azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy engem Perczel István képviselő ur félreértett, mert azon indítványban, melyet a ház asztalára tettem, nem eredeti indítványom foglaltatik már, hanem az módositványa annak, melyet Bernáth Zsigmond és Bónis Sámuel képviselő urak tettek, ők t. i. azt mondták, hogy a ház jelentse ki óvását, midőn a bizottmányi javaslatot elfogadta, mely az országbírói tanácskozás müvét kisegitőkép használhatónak véleményezi. Egyébiránt egész inditványomnak nem volt más czélja, minthogy azon képviselőtársaimat, kik nemmel szavaztak, megnyugtassam, miután azonban látom, hogy ezen óvás által a megnyugvás helyett az aggodalmak szaporodnak, azon képviselő társaim irányában hazafiúi kötelességemnek tartom indítványomat visszavenni. (Helyeslés.) Elnök : E szerint tehát, miután azon módositványok, melyek beadva voltak, a történt szavazás következtében már mellőzve vannak, és most azon óvás, mely Horváth Boldizsár ur által előterjesztetett, visszavétetett ; csak az volna a kérdés, váljon megnyugszik-e a ház abban, hogy a bizottmánynak ne csak azon saját szavai jegyeztessenek fel a jegyzőkönyvben, melyekben a határozat foglaltatik, és a melyek a szavazáskor felolvasva voltak, hanem az egész jelentés iktattassák be a jegyzőkönyvbe, hogy az mintegy a jövő kornak felvilágosítására szolgáljon. Böszörményi László : Ezen kérdésben nagy figyelmet tanúsított a ház eddig, és szükséges, hogy azt az apróbb pótlékoknál is tegye. Első tekintetre nem látszik nagy fontosságúnak az, hogy az egész jelentés jegyző köny be jöjjön, s azt én magam is csak forma dolognak és nem olyan nagyon károsnak tartom. De a határozatban legalább nincsenek kifejtve azon körülmények, melyekben és mennyiben nem látszik a 53»