Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-48

XLVIII. ülés 1861. június 21-kén. 193 meg lehet, hogy csalódom, dé ez meggyőződésem. — Az egyik segíteni a törvénykezés bajain úgy a hogyan a jelen viszonyok között lehet, — a másik lehetetlennek látva, ezt, nem tenni semmit. Természetesen, hogy melyik részhez álljon az ember szavazatával, attól függ, hogy látja e a törvénykezési intézkedésnek elmulaszthatlan politikai szükségét, vagy pedig nem tartja ezt oly okvetetlenül szükségesnek? En részemről okvetetlenül szükségesnek tartom, hogy a törvénykezésben intézkedjünk, mert bár meg vagyok arról győződve, és osztom azon véleményt, miszerint a közjogok sokkal fontosabbak a magánjogoknál, de tudom azt is, hogy a közjogok iránti érdekeltséget a magánérdekek megsértése által okozott elégedetlenség nagyon le tudja szálítani. (Igaz!) Ennek támogatására a históriából számtalan tényt tudnék elő hozni. (Halíjuk!) Hazánkban oly szerenesések voltunk eddig, hogy hála Istennek arra még eset, mint egy képviselő társunk említette, hogy az egyeseknek a közjogi jólét, vagy a magánjogi jólét között kellett volna választani, elő nem fordult, mert ugyanaz, a ki a közjogi tekintetben elnyomott bennünket, elég esztelen volt magán érdekeinket is mindannyiszor megsérteni. Meglehet azonban, hogy nehéz időknek nézünk elébe s nem szeretném, hogy a mi mulasztásunk miatt megsértetvén jelen küzdelmünk alatt a magán érdekek, majd midőn egy új fájdalmas korszak után megfog újulni a küzdelem, eme sérelmek emléke lehíítné — a küzdtérre lépés iránti lelkesedést, mit pedig az anyagiság jelen korszakában nálunk is lehetségesnek tartok. (Igaz!) Ez az én aggodalmam; ennél fogva okvetetlenül szükségesnek látom azt, hogy a magán érdekek megovassanak és mert ezt politikai szükségnek tartom, a választmány előadott véleményét pártolom. Nem akarom ezen munkálatot, melynek egyes részletei ellen kifogások tétettek, azoknak egyetlen egyike ellen is védelmezni; némelyek állanak azok közöl, s magam is azon véleményben vagyok, hogy ezen munkálat hiányos, de azt hiszem, nem áll az, a mi itt elmondatott, mintha ezen intézkedés által a zavar a törvénykezésben nagyobbittatnék, mintha lehetne oly módot találni, mely szerint a zavar kevesebb lenne; nem áll nézetem szerint azért, mert ha ily intézkedés nem történnék, igen természetesen valamennyi vármegye kényszerítve lesz, mint némelyek tették is már, statútumokat alkotni, a hány hatóság, annyiféle kisegítő eszközt alkotni. A felső bíróságoknál pedig —~ s ezt kérem különösen figyelembe vétetni — nem ezen értekezleti munkálat fog érvényben állani, hanem érvényben fog maradni a német törvény úgy, hogy meggyőződésem szerint, mind mostanára, mind pedig különösen azon időre, a midőn az országgyűlés el lesz oszlatva, a midőn talán roszabb időszak következik reánk, azon időre ismét vissza lesz állítva a német törvény teljes mértékben, és pedig vissza lesz állítva azért mert nem lesz ily minden résztől elfogadott kiségitő, mely ha most életbe lép, későbbre is megfogmaradni. Méltóztassanak megengedni épen ezen javaslat életbe léptetésének ellenzői hivatkoznak arra, hogy 1849 után még évekig meghagyatott a magyar törvény. Azt hiszem, ebből következtethetjük azt, hogy ha a mi intézkedéslink most életbe lép, az a későbbi időben is életben fog maradni és nem a német törvény, mert legalább az eddigi eredményekből ítélve, nem hihető, hogy a mi most életbe lépett, az egy pár hónap alatt megsemmisítessék. (Zaj) Ezen következtetést azok előadásából vonom ki, kik a javalatot ellenzik. Nem lehet részletekbe bocsátkozni meggyőződésem szerint azért — a mi a felírásban is ki van mondva, mert kiegészítve nem levén. valóságos codificátióba nem bocsátkozhatunk; de nem lehet azért sem, mert az által egyátalában czélt érni nem fogunk. Mert ha mi itt más ideiglenes szabályokat alkotunk, azokat, ha alapul elfogadnák is a megyék, bár kötelező erőt azoknak sem adhatnánk, fennt a felső törvényszékek bizonyosan nem fognák elfogadni. Óhajtom továbbá ezen javalat elfogadását azért, mert ellenkezőleg sok előttem szólt képviselőkkel, bár hiányosnak tartom is ezen munkálatot, sokkal több biztosítékot látok annak elfogadásában, mint abban , hogy a curia, a mint most alakítva van, határozzon a kétes esetekben. Azt, hogy ezen egész munkálat nem törvényjavaslat , mint képviselőtársaim egyike mondta, feszegetni nem szükséges, mert hiszen talán maga a t. képviselő ur sem tekintette annak s csak szóhibából nevezte ugy. (Igaz!) Ha a hazafiság meggátolhatja az ország lakóit abban, hogy némely a mai időben kényes kérdéseket ne feszegessenek, s pereket ne folytassanak , meggátolhatja azt épen ugy a javalat elfogadása esetében is, mintha el nem fogadtatnék, mert módjuk van várni, s egyik ugy mint a másik esetben pert nem kezdeni. Azt hiszem ennek igazságát bajos volna tagadni. Továbbá mondatott, hogy az országgyűlés, ha kötelezőleg nem adja is ki ezen javalatot, legyen néhány, csak 10 vármegye mely azt élnem fogadja, minő compromissio lesz az, az országgyűlésre nézve ? En miután kötelező erőt ennek adni nem akarok, a compromissiót nem hiszem olyan nagynak, de látom a compromissiót akkor is, ha a javalátot el nem fogadjuk, mert van már, és lesz még több hatóság, mely annak ellenére_ életbe léptetendi az országbírói értekezlet munkálatát: és igy a compromissióra nézve tökéletesen egyformán vagyunk. Ezek után én még csak az előttem szólott t. képviselőtársunknak akarok egy pár szót mondani, jelesen arra, hogy ő egy harmadik indítványozó részt el nem fogadhat Magyarországban. (Halljuk!) Igaza van a képviselő urnák, vele én is egyetértek, csak hogy én ezen harmadik indítványozó részt hiába keresem, mert sehol nem látom; nem látom pedig azért, mert tisztán és egyenesen kimondotta az országgyűlés, hogy ugy veszi azon országbírói értekezlet munkálatát tanácskozás alá, mint egy magán ember munkálatát. Ezt pedig az országgyűlésnek tanácskozás alá venni mindenkor joga van. Nem is küldetett az ide mint indítvány, hanem csak, ha a szavakra jól emlékszem, netaláni használat végett az elnökKépy. hái napi II. k, 49