Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-48

190 XLVEI. ülés 1861. június 21-kén. egyszersmind a bizottmány jelentéséből is kitűnik az — midőn kimondja elvileg: hogy a ház kiegészitetlenttl a törvényhozásba és codiíicatióba nem bocsátkozhatik. Én részemről nem is tartok lehetőnek oly törvényt , habár ideiglenes is az, mely nem kötelező; kötelező erőt pedig nem akarunk tulajdonítani; azt sem kívánhatjuk, hogy az sanctionáltassék, mert alant jelenleg törvényt hozni nem vagyunk képesek, fennt pedig az uralkodó hatalom nem bír joggal jelenleg azt sanctionálhatni. (Helyes !) Továbbá megvallom, hogy az urbériségre vonatkozó Vl-ik szakasz l-ső§-ban az 1790: XXXV-ik czikkre hivatkozás bal magyarázatokra adhatna okot, mintha azon év, és 1848 között keletkezett törvények csak ideiglenesek volnának, s így az 1886 és 1840-ik évi törvények erejét gyengíti —, tehát ha elfogadná is a ház a munkálatot, erre nézve szeretném beiktatni, hogy az említett szakaszbői az 1790: XXXV-ik törvény czikkre való hivatkozás kimaradjon. Ugy szintén az úrbéri pereknek a Curiára vitelével, 1848-ban felelős minisztérium lévén felügyelt a törvénysértésekre; jelenleg a Curia mint törvényszék egyedül betű szerint fog ítélni, és a törvénykétességek mialt igazságos ítéletek majd nem lehetlenné válhatnak. Én tehát a javaslatot elvetendőnek véleményezem. (Helyeslés; zaj.) Markos György.- A háznak azon nézetét, hogy szavazzunk, indokolva találom azon beszédek által, melyeket pár nap óta hallánk. Mi egymást capacitálni nem fogjuk; mindnyájunknak van gyakorlata és tapasztalása a múlt időkből, melyet ha jobb vagy roszabb oldaláról elmondunk is, az által czélhoz nem jutunk ; most csak azon kérdést lehet kitűzni, vájjon elfogadjuk-e az előttünk fekvő törvényjavaslatot, — az országbírói értekezlet munkálatát, vagy nem? Én ugyan szerettem volna egy harmadik kérdést is kitűzni, de miután codifícálni nincs módunk, visszaállítni pedig a régi törvényeket — akármely jogtudós állítsa azt — azon gyakorlatnál fogva, melynek magamat 16 év óta szenteltem, képtelenségnek tartom; (Zaj) annálfogva a bizottmány javaslatát pártolom, s Vadnay Lajos követtársam véleményéhez járulok. (Szavazzunk!) Várady Gábor: Érzem tisztelt képviselő ház! hogy e pillanatban, midőn a ház türelme oly anynyira kimeríttetett, a szólás még estist sem volna, midőn a hallgatás bizonyosan arany leendene. De még is kötelességem e nagy fontosságú tárgynál némely pontokat érintetlenül nem hagyni. Tökéletesen osztom a kiküldött bizottmány azon nézetét, hogy a magánjogi ügyletekre nézve jobbak a hiányos törvények a törvény nélküli állapotnál; aziránt sincs kétségem, miszerint ezen javaslatot itt vagy el kell fogadnunk, vagy félre löknünk, a részletes tárgyalást és ujabb megvizsgálást csak a bizottmány vagy az osztályok teljesíthetvén; azonban tisztelt ház! itt nem hiányos törvényekről van szó, hanem nézetem szerint jogi és alkotmányos elvek megsértéséről, és egyedül ez kényszerit engem, hogy a bizottmány véleménye ellen szót emeljek. Valóban én a legszerencsésebbnek érzeném magamat, ha az országbírói tanácskozmány javaslatával meg tudtam volna lelkiismeretemet csak némileg is nyugtatni, mert hallom a positiv törvények utón esengő szózatokat, és érzem a nagy felelősséget, a mely reánk nehezedik, ha mi innen szétoszlunk a nélkül, hogy bárminő törvényeket vinnénk magunkkal haza; azonban engem mint képviselőt sem a felelősség sűlyátóli félelem, sem a különféle vélemények nem mozdíthatnak el azon térről, melyet én törvényesnek és alkotmányosnak lenni ismerek. Hogy a javaslatnak átalában, amúgy behunyt szemmeli elfogadása nem történhetik meg, szerintem kétséget nem szenved, és csak is eziránti nézeteim támogatása érdekéből emelek ki néhány pontot azon javaslatból: Az ősiségét az 1848. XV. t. ez. elvileg eltörli, ezt a javaslat 2. §-a is elismeri, s mégis a 10-ik, 14-ik és több §§-ban a szerzett és öröklött vagyonok közti lényeges különbségek visszaállításával a törvényes elv megsértetik. A bírói illetőségekre nézve, folyvást azon bíróságokra történik hivatkozás, melyek 1848-ig, nem pedig azokra, melyek 1848-ban is fennállottak, ki nem látja itt az elvsértést és azt, hogy indirecte az 1847-ki állapot restituáltatik ?! Az alispáni hatáskör a visszahelyezési pereknél megnyirbáltatott s hogy ennek egy kis törvényes szine legyen, az 1848: IX. t. czikkre történik hivatkozás, mely t. czikk a volt úrbéresek elleni sommás perekben, és nem a visszahelyezési ügyekben ruházza a szolgabírákra a hatóságot. Annyira gyűlöltük az osztrák perrendtartást, annyira iszonyodtunk annak a bélyegfogyasztásra irányzott tekervényességétől, és mégis — a rendes írásbeli pereknél ezen polgári perrendben körülirt eljárás más szavakkal, más alakban és §§-kal, de lényegében változatlanul, és minden szükség nélkül becsempésztetett. Es mit szóljak a végrehajtásról ? nem akarom ezen egészen osztrák perrend szagú czikket részletezni, elég levén megemlíteni, hogy az 115-ik §. pro forma megemlíti ugyan az 183%. t. ez. 2-dik szakaszát, de azért a végrehajtást szenvedőtől még is elveszi a kijelölési jogot, — mert a könnyen pénzzé tehető tárgy, melyet a fölperes elfogadni köteles, oly széles kifejezés, melybe a fölperes mindig beleköthet. Ezen szakasz mellett tehát épen ugy lehet a jelenlegi hitel és hitelbank —• pénz és pénzforgalom hiányában a földbirtokost , földmivest megkoppasztani, megnyúzni, mint ez a német rendszer alatt oly rendszeresen történt, A telekkönyvek tárgyában 1855-ik évi december 15-én kiadott rendeletet hatályaiban fennhagyá ezen javaslat és így annak minden következményeit is. Lehet, hogy az úrbéri rendezésen, tagosításon, cít-