Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-48

186 XLVHI. ülés 1861. június 21-kén. jék akkor ? Az első bíróságok kötelesek lesznek-e ezen curiának megsemisitő rendelkezéseit s az osztrák pátensekre alapított Ítéleteit respeetálni vagy nem ? (Zaj.) Ha azt mondjuk, hogy igen, akkor egy csapással megszüntettük, a bírói függetlenséget, akkor aláássuk az igazságszolgáltatás legfőbb föltételeit, mert akkor azt mondottuk ki, hogy az alkotmányosan itélő bíró tartozik végrehajtani oly Ítéletet, mely az ő alkotmányában gyökerező ítélete ellen törvénytelen, alkotmányellenesen behozott szabály szerint mondatott ki a cnria által (Igaz!) Tehetjük-e ezt uraim? Adhatunk-e ily kenetet a törvénytelenségnek? Ha pedig azon nézetet emeljük érvényre, hogy az első bíróságok nem kötelesek elfogadni, nem kötelesek végrehajtani a euria ítéleteit, melyeket az előttünk fekvő javallat értelmében alkotmányos törvényeink sérelmével bocsátand ki, akkor valóban oly törvénykezési anarchia következik, mely milliónyi károkat fog naponként okozni, a mellett, hogy a különböző eredetű bíróságok közötti heves küzdelmek keserűségeivel is elárasztand bennünket. (Igaz • Helyes!) Oly anai'chia következik az igazságszolgáltatásban, melytől megakarjuk azt menteni; megmenthetjük pedig azt az által, ha a magyar magánjogi törvények helyreállítását minden tétova nélkül kimondjuk. (Zaj.) Kétségtelen az uraim, hogy a magyar magánjogi törvényekre sok reform fér. Már 1848. előtt érezte ezt a nemzet; igen sokan törekedtek a javításokat létesíteni, különösen az alaki jog körül, s én legjobban óhajtom, hogy mentől előbb képes legyen országgyűlésünk e bajokon segíteni. De addig zavart zavarra tetézni, a bonyodalmakat ujabbal szaporítani, millióknak kárt okozni részemről nem akarok, s ennél fogva a javaslat elfogadására nem szavazhatok. (Helyeslés ; éljenzés.) Elnök: Bocsánatot kérek (Halljuk!) igen rövid időre bátor leszek a gyűlést fölfüggeszteni, mert épen most értesültem, hogy a felsőház részéről a jegyző urak egyike ide érkezett, ki az alsóházzal közlendő bizonyos határozatokat kivan nekem átadni. (Oszlás; szünet.) Rövid ideig tartott szünet után: Elnök: Az ülést ismét folytatjuk. Jelentem a tisztelt háznak, hogy épen most vettem a mélt. főrendi tábla 1861-ik évi június 20-án tartott ülése jegyzőkönyvének kivonatát, az ország teendői iránti első fölszólalásunk tárgyában, mit a jegyző ur föl fog olvasni. Olvastatik a fölsőház 186l-ik évi június 20-án tartott ülésének jegyőkönyví kivonata, mely következőleg hangzik: „Kivonat a főrendek 1861-ki június 20-ántartott VlII-ik ülésének jegyzőkönyvéből. (Halljuk!) A főrendek az ország teendői iránt, első fölszólalásuk alkalmakor, saját érzeteiket azon fólirásban, mely a képviselőház részéről velük közöltetett, kifejezve találván, (Helyes! Éljenek!) és igy ezt, mind lényegére , mind szerkezetére nézve magukévá tevén; (Helyes! Éljenek!) mitsem kivannak inkább, minthogy ezen fölszóllalásban a képviselőházzal egyesülhessenek; (Éljenek!) Midőn ezen óhajtásukat a képviselőházzal a szokott módon tudatni elhatározták, egyszersmind bizalmasan fölszólitandónak végezték, miszerint a közös fölirásnak miként leendő fölterjesztésére nézve, bölcs nézeteit a főrendekkel közölni szíveskedjék. (Helyes ! Éljenek!) Mailáth György m. k, a felsőház másod elnöke. — B. Orczy Béla s. k. felsőházi jegyző (Éljenek!) Elnök: A tisztelt ház hozzájárultával ki fogom nyomatni, hajónak véli a ház, holnap mindjárt napirendre kitűzni. (Helyes!) Átküldetett még egy más jegyzőkönyvi kivonat is Apponyi György országbíró — és Orczy Béla, a felsőház jegyzőjének, aláírásával, melyet a tisztelt házzal ezennel közlök. Olvastatik a felsőház folyó évi június 15-én tartott ülésének jegyzőkönyvi kivonata, melyben a felsőház Teleki László gróf elhunyta fölött fájdalmát viszhangoztatja. Elnök: Ez is szíves tudomásul vétetik. Most ismét folytathatjuk a napi renden lévő tanácskozást. (Szavazzunk!) Antal János: Ha szavazni méltóztatnak, én hódolok a képviselőház óhajtásának, ha a többi följegyzettek is elállanak a szótól. (Helyeslés. Zaj.) Elnök: Csöndet kérek! Lehetetlen lesz tanácskozni, ha ki nem hallgatjuk egymást. Méltóztassék nyilatkozni, vájjon el fog-e állani a szótól, vagy nem ? (Fölkiáltások: Álljon el! Eláll!) Antal János: Igen, én elállók, ha szavazunk! Böszörményi László: (Eláll!) Én nem állok el tisztelt ház! (Zaj!) Nem akarok itt türelemről szólani Antal János: (Közbeszól) Ha mások nyilatkoznak, akkor én sem állok el a szótól. (Zaj.) Elnök : Ha nem méltóztatnak meg'hallgatni a szólani kívánókat, akkor a tanácskozás még hoszszabbra nyúlik. így tanácskozást folytatni lehetetlen. Egyébiránt figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy azon képviselő uraknak, kik a szótól elakarnak állni, egyedül nekik maguknak van joguk azt meghatározni. Azért méltóztassanak egymást kihallgatni, hogy a tanácskozás mielőbbi befejezését remélhessük; hiszem, hogy a szólók, — látván a közóhajtást, — lehetőleg röviden fognak beszélni. Antal János: En előadásomat Szilágyi Virgil képviselő-társunk azon megjegyzésén kezdem, hogy néha vannak tudós emberek is, kik magukra disputáltak oly dolgokat, melyekről eddig talán nem is álmodtak. Bocsánatot kérek tőle — azt mondván: hogy ő maga is egykissé ezen hibában felejtette magát; —