Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

XLVII. ülés 1861. június 20-kán. 171 törvénynél fogva fennállott — megszüntette az 1848-ki törvény. Itt a bírónak elég ezt elvileg kimondani, '6 ezután ítélni képes lesz, ha nem lesz képes, majd §§-at keres mint kerestek 12 év alatt; pedig tudjuk,hogy megölték azon §§-ok betűi a bírót és fájdalom! minket is; tehát lélekismeretes kötelességünk, hogy ezen bizonytalanságban ne hagyjuk a hazát, ha nem codiíicálhatunk — mert ez szerintem lehetetlen, — s nem teszem fel O Felségéről, a ki az alkotmányt tiszteim akarja, hogy ezen alkotmány ellenére a legnagyobb felségi s alkotmányos jogot akarná gyakorolni, — akkor valóban kimondhatjuk: igéretét nem teljesítette. De azért, ha ez nem történhetik, mégis hazánkra, polgártársainkra nézve átalános véleményünket fejtsük ki, hogy minden bíró egyenlő elv szerint ítéljen. (Ugy van!) Én nem vagyok azon véleményben, mit Halász Boldizsár képviselőtársunk mondott, hogy lesznek megyék, hol ez ellen opponálni fognak — s hogy appellálni fogják a pereket stb., meggyőződésem — hogy ha jó akarat van t. honfitársainkban, tisztelni fogják e ház nézetét, ez nem törvény, mert ezt most nem lehet alkotni; hanem csak ideiglenes kisegítő mód, ezelőtt azt hiszem, mindenki hódolni fog. Tehát alázatos véleményem az, hogy nekünk kell valamit tenni, elégítsük ki a nép kivánatát, szerezzünk nyugalmat e tekintetben; (Helyes!) nem mondom én, hogy törvényczikket készítsünk, hanem csak fejezzük ki véleményünket, erre csak jó akarat kell, ez pedig minden képviselőtársamban meg van, az átalános elvet ki lehet rövid idő alatt, 24 óra alatt is dolgozni, bár erre szerintem 4 óra is elég. Mondatott itt, hogy átalánosságban el lehet fogadni az országbírói értekezlet javaslatát. Én kimondtam nézetemet; nagy köszönettel tartozunk azon derék hazánkfiainak, kik ezt készítették, ők a mennyire az akkori viszonyok és körülmények engedték, az alkotmányt is szerették fenntartani. De ne felejtsük, ők más viszonyban voltak, őket sem egy, sem más kerület nem választotta, ők is saját lelkük meggyőződése szerint akartak tenni minden jót — ha mi többet teszünk, bizonyosan hibának nem fog tőlünk vétetni. (Zaj !) Tegyünk többet, t. i. az alkotmányos elvet az 1848-ki törvények értelmében véleményként fejtsük ki a fennforgó esetekre, melyek mindennapiak, melyek több ezer esetben fordultak elő a lefolyt 8 év alatt. Az 1790. XLIV—LIV, czikkelyek az akkori hasonló előzmények után minden perekről intézkedtek; s kimondták a mi ügy véglegesen befejeztetett , azt megváltoztatni, feszegetni nem lehet. Az ezekben kimondott elvek után a bírák az országban bizton járhatnak el. Ez nem lenne törvény, csak vélemény, és minden előjöhető perekre nézve ideiglenes intézkedés. Mondatott itt egy képviselőtársam által az is, hogy az országbírói értekezlet nem mondott újat, csak törvényeinket adta elő másként. Ha ez igaz lenne, úgy hozzájárulnék. De kérem, ujat mondott, s a magyar törvényhozás fájába, melyről egy alkalommal bátran ki mertem volna mondani, hogy 8 század óta soha idegen ág — még ha az volt is — mint olyan abba be nem oltatott, be nem szövetett, — most idegen törvényt akarnak oltani. Kassán beszéltem több tudós emberrel, kik roppant bölcseséggel — mintha csak az úr Isten nekik adott volna eszet — (Derültség) arról az úgynevezett „Pflichttheil-ról" akként szólottak, hogy ezen intézkedés valami nagy bölcseség, hogy ez Magyarországban minő szükséges! — (Derültség!) mintha Magyarország arról nem tudott volna, kérdésbe tették, hogylesz ez? Olvassa meg Verbőczyt, ott van! Vannak esetek a mikor a gyermek a szülét — és megfordítva — osztályra kényszeríthette, s németül a Pflichttheilt ki kellé adni; de minthogy ez a javallatban mintegy magyar törvénykép van felhozva, bátor vagyok felhívni a ház figyelmét azon egyetlen kérdésre, hogy: vájjon Magyarországon, hol a magyar nép erkölcsisége legalább 1848-ig megromolva nem volt, a hol a vallásosság minden népfajnál megvan — szükséges-e oly népnek positiv törvényt hozni, hogy el ne enyészszék azon érzés, a mely a szülő szívének Istentől adott tulajdona: hogy t. i. gyermekedet szeresd és viszont te gyermek szülőd iránt háládatos légy, annyira megromlottunk-e? •— hogy máskint az erkölcsi törvényt a magyar nem fogja gyakorolni, csak úgy, ha a német törvényt beszőjjük (Helyes!) és hogy tisztelje a gyermek a szüleit, mert különben „Pflichttheil-t" nem fogna kapni. (Derültség) Ennek morális oka van, ez a nép életéből vétetett, nem pedig kalamárisból, mint Bécsben szokták a törvényt készíteni. (Ugy van! Derültség). A mit Beniczky képviselő barátom előhozott, hogy ha továbbra is érvényben hagyatnak az osztrák bányatörvények, a bánya-vállalatok egészen megsemmisíttetnek, s ha nem leszünk arra figyelemmel különösen a haza felső vidékein igen sok polgártársunk idegen hatalom alatt fogna meghagyatni, mert a fináncz és kormányhatalom a bányaügyletet gyakorolni fogja, fájdalom gyakorolja is, — meg kell vallanunk, mondjukki az igazat, az úgynevezett szoros értelemben vett magyar népfaj az egész bányaügyről keveset ért, ámbár igen nagy kincs — de becsülte és szerette azokat, kik ott éltüket feláldozták, és a setét helyen dolgozva életveszély között fáradoztak. A bányatörvény iránt, melyben barátom atyja legtöbbet dolgozott, a főelveket szintén kimondhatjuk — de még ha e részben nem tehetnénk is mindent, ez nem zárja ki, hogy más törvények iránt intézkedjünk. Kívánom mindezeknél fogva, hogy ezen tárgy ne vétessék olyannak, mintha tenni valamit benne nem lehetne, vagy tán káros lenne; hanem olyannak, a melyben ha teszünk nem szentesítés végett, csak azért teszünk valamit, hogy irányadó legyen az ország különböző vidékein, de pátensre, §-ra ne hivatkozzunk. Ez alázatos véleményem. (Szavazzunk!) Benczúr Miklós: (Zaj miatt nem érthető) ...... egyébiránt én egyszerűen a javaslat elfogadására szavazok! (Helyes! Szavazzunk!) 43*