Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-44

150 XLIV, ülés 1861. június 14-kén. Ezen tárgyat ezennel befejezvén a t. ház figyelmét arra hivom fel, hogy az ezen túl teendőkre a napi rendet méltóztassék meghatározni. E részben előttünk áll először is a tanácskozás a fölött, hogy azon pontok, melyek a határozati javaslatban foglaltatnak, de a fólirásba felvéve nincsenek, külön határozat alakjában mondassanak ki. Másodszor ki van küldve egy bizottmány a törvénykezés ideiglenes elrendezése iránt. Ezen bizottmány munkáját már bevégezte, csak jelentésének elkészítése van hátra. Továbbá van a ház elé terjesztve két indítvány; egyik a képviselők lemondása tárgyában Bernáth Zsigmond képviselő úrtól; a másik, a nemzetiségek tárgyában Eötvös József br. képviselő úrtól. Ezeken kívül vannak még számos föliratok, s kérvények, melyek az adó kérdésének tárgyalásánál figyelembe veendők. Mind ezek tekintetéből méltóztatnék talán a t. ház több bizottmány megalakításáról gondoskodni, melyek véleményadással lennének megbizandók. Méltóztassanak ezek iránt, vagy a miket talán a napirendre mások kitüzetni kívánnak, nyilatkozni. (Zaj). Balogh János: (Halljuk!) Habár már egy rendkívüli indítványom, melyet a t. ház elé a minap terjesztettem, viszhangra nem talált: most mégis bátor vagyok ismét egy indítványnyal föllépni, mely talán elfogadtatik. Teszem pedig azt nem azért, mintha a t. ház drága perezeit méltányolni nem tudnám, hanem azért, mert hiszem, hogy a velünk rokonérzelmü nemzetek és azok nagy emberei iránt sympathiánkat kijelenteni czélszerü és hasznos. (Halljuk!) Magyarország a külföldön nagy sympathiával bír. Ezt mondhatom, mert hontalanságom hosszú ideje alatt azt széles e világon mindenütt tapasztaltam. (Halljuk!) Ezen sympathiát nekünk fenn kell tartanunk, sőt, ha lehet erősítenünk; ezt pedig úgy tehetjük, ha mi is a velünk rokonérzelmü nemzetek iránt sympathiánkat kifejezzük. Tudja a t. ház, hogy Olaszországnak nagy államférfia, s hasonlíthatlan miniszter-elnöke nincs többé! Siratja öt nemcsak Olaszország, (Halljuk!) hanem az összes müveit szabadságszerető világ; mert az, ki az olasz nemzetnek függetlenségeért s szabadságáért egész élete folytán működött, az nemcsak saját -nemzete, hanem az egész emberiség irányában szerzett magának érdemeket, az nemcsak az olasz nemzetiségé , hanem az összes nemzeteké volt. (Helyes! Ugy van!) Parányiságom sokkal csekélyebb sem hogy dicsőségének leírásába bocsátkozván, azt emelhetném. (Halljuk!) De hiszen hirdetik az ő nagyságát a hírlapok , s maga Palmerston lord is, ki nemcsak Angliának, hanem úgy szólván Európának minisztere, őt a parlíementben parentálta. S méltán, mert hiszen ö volt apostola az „unita Itália", vagyis egyesült Olaszország nagyeszméjének, és mit tesz a nagy Garibaldi (Éljen) mást, mint ezen nagy eszmét incarnálja. Adja Isten, hogy sok oly férfia legyen minden országnak, mint a milyen nagy férfia volt ő Olaszországnak! kik a nemzeti függetlenséget óvatossággal, de ha kell merészséggel is tudják létesíteni. (Helyes!) Én tehát ezennel indítványozom, (Halljuk!) méltóztassék a t. ház a maga fájdalmát, s mint hiszem, nagy fájdalmát kijelenteni oly nagy férfiúnak halálán, mint a milyen Cavour gróf volt (Helyeslés). Ezt annyival inkább tehetjük; mert hiszen a tiszteletet érdemlő nagy ember Kossuth Lajos (Zajos éljenzés) az emigratiónak minden tagjával együtt követte a nagy halott gyászmenetét, és én hiszem, hogy a magyar menekültek szemeiből kigördült könyek összevegyültek Itália kék ege harmatával, mely ég mosolyogva tekint Magyarország jövő szabadsága és függetlensége felé. (Helyeslés, Zaj). Bónis Sámuel: Én a napi rendhez kívánok szólani. Azt tartom, hogy legelsöbben, már mint legkorábban bejelentett indítványt is, azon határozati javaslatot kell elővennünk, mely a fölirási javaslattal kapcsolatban van ugyan, de a melyben foglalt kérdéseket mégis a ház nem találta czélszerünek a föliratba bele tenni. Ezen határozatot kellene tehát nézetem szerint legelőször tárgyalni. A második tárgy, vélekedésem szerint, lenne a törvénykezés kérdése. Ezután jöhetne mint harmadik az adó, s mint negyedik a nemzetiségek kérdése. (Helyes!) A nemzetiségek kérdésére nézve úgy tudom, hogy az indítványozó képviselő űr egy bizottmány megválasztását javaslotta. Ezen bizottmányt talán meglehetne választani, hogy azon idő közben, míg a többi tárgyakat tárgyaljuk, munkálatát bevégezze. (Több hang: Elfogadjuk!) Tisza László .• Bónis képviselőtársunk indítványát pártolom. Besze János: Tanácskozásunk első tárgyául az adókérdést kívánnám kitüzetni; mert mig az országban mindenütt a nép fegyvereserői sanyargattatik, mig az önkény határtalan uralmát gyakorolja, mig az emberek szabadon, őrnagyok által elfogattatnak, mig az úgynevezett „Belagerungszustand" mely ugyan nincs kimondva, de tettleg uralkodik, — megszüntetve nem lesz: mindaddig békésen tanácskozni nem tudok. (Helyeslés) Én meg akarom nyugtatni Magyarország népét és lelkemet, és nyugodtan akarok törvényt hozni. De mi mindaddig nyugodtan nem tanácskozhatunk, mig az adózsarolásnak vége nem vettetik. Ennélfogva én mindenek előtt az adó kérdését kívánom tanácskozásunk első tárgyául kitűzetni. Keglevich Béla gr.: Nem pártolhatom az előttem szólott t. képviselőtársunk indítványát, nem pedig azért, mert ugy hiszem, azon férfiú, ki a törvénykezésre nézve ezen indítványt tette, elég tüzetesen kifejtette, miért hiszi ő szükségesebbnek, hogy először az országgyűlés azon kérdésen essék keresztül. Ez áll annyival inkább, mert bármit végezzünk és határozzunk az adó erőszakos behajtására nézve, azt meggátolni,