Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

XLIH ülés 1861. június 12-kén. 13 í teltház, mellesleg legyen említve, egyáltalában nem látom annak szükségességét, hogy nekünk tanácsot adnunk kell; mert azon hatalom, a mely minden fölszólalásában jó jogára és a sanctio pragmaticára hivatkozik tudni fogja, de tudnia is kell mi a kötelessége. (Igaz! Helyes!) De ha tanácsot akarnék is adni a tényleges hatalomnak, nem azt adnám, mi a föliratban adatik-, mert azt hiszem, hogy a történeti hűséget fönn kell tartanunk. Világos, hogy V. Ferdinánd a magyar trónról le nem mondott, és bármit is fogunk tenni a történelem mindig csak azt fogja előterjeszteni, hogy az osztrák dynastiának ezen uralkodója nem mondott le Magyarországról, és nem tette lemondását törvényes formában. Ha tehát tanácsot akarnék adni, egyebet nem adhatnék, minthogy ezen törvénytelenséget a dynastia bevallja, és a kiegészített országgyűlés által oly törvények hozattassanak, hogy ily törvénytelenség többé ne történhessék. (Helyes!) — Vagy azt gondoljuk , hogy ha e kérdést per tangentem a fölirásban megemlítjük, a kiegészitett országgyűlés majdan ugy fogja e kérdést tekinteni, mint már superáltat? Én azt tagadom, mert a kiegészített országgyűlés mint egyáltalában arra jogosult okvetlenül ezen kérdést exacte fogja tractálni, mert arra egyedül ő jogosult. Vagy azt hisszük továbbá, hogy a tényleges hatalom, mert az 1791. évi Ill-ik t. czikk által parancsolt kötelezettségeket nem teljesítette, ez által ferde állásából általunk némileg fölszabadíttatik ? Ezt is tagadom, mert a tényleges hatalom mindaddig azon állásban fog maradni, míg a kiegészített országgyűléssel uj egyezkedésre nem lépend, és jogainkat tiszteletben nem tartamija. Azt hiszem tehát, hogy ha a t. ház a kihagyás mellett nem szavaz, azon módosítványt, melyet Várady képviselőtársunk indítványozott, és melyet én egyedül alkotmányosnak hiszek, elfogadhatjuk. (Ugy van! Helyes!) Elnök: Előttem szólott érdemes képviselő ur előadása folytán kötelességemnek tartom a t. ház előtt kijelenteni, hogy azon okiratok, melyeket G-ozsdu Manó felsőtáblai jegyző ur a ház asztalára letett, és melyek kinyomattatván a ház tagjai közt kiosztattak, most is a ház asztalán feküsznek, és irántuk a t. háznak további rendeletét fogom elvárni. Prónay József: Mielőtt a tárgyalás alatt levő pontokra nézve, s a javasolt módosítvány fölött véleményemet előterjeszteném: kénytelen vagyok azon kellemetlen, s némikép nyomasztó helyzetemet törpeségem érzetében bevallani, a mennyiben én is egy oly mű egyik részletének megbírálásába bocsátkozni merészkedem , mely oly férfiú műve és tulajdona, ki nem csak általunk, hanem az egész civilisált világ által hazánk első jogtudósának elismerve van, s talán praepotentiával is vádoltathatom, hogy én épen azon pontok kihagyását követelem, melyeknek ő saját szerkezetébeni beékelését szükségesnek tartja. Midőn ezen nyomasztó helyzet súlyja alatt felszólalni még is bátorkodom, részemre és javamra a magas intelligentiák által is leginkább elismerésben s tiszteletben részesült vélemény s meggyőződés szabadságát hozhatom fel indokul egy részről, — más részről elveim iránti következetesség érzetét, — mert ha mint határozati színezetű a tényleges hatalommal a restitutio in integrnm előtt nem akartam érintkezni, — nem akarhatok, már csak a következetesség- szempontjából is, oly törvényhozási cselekvény birálásába bocsátkozni, melyre nézve az országgyűlést incompetensnek tartom. A történelem útmutatása szerint az abdicationak külömböző nemei léteznek, a mennyiben azok többnyire vagy erkölcsi vagy anyagi nyomásból és kényszerűségből következett cselekvények, és ritkán a szabad, független és korlátlan egyéni akarat kifolyásai. De nem akarom, és czélszerütlennek tartom az abdicatio különböző nemeinek előszámlálását. Csupán azon két nemét említem föl, mely az alkotmányos és nem alkotmányos formák közt divatozik, és mely leggyakoribb és legszokásosabb. Az első az, mely egyoldalú s az uralkodó ház családi szabályai alapján keletkezik; a másik, mely kétoldalú, a nemzet és fejedelem közt megírt szerződésen és írott törvények alapján jöhet egyedül létre. Az első esetben a fejedelmek nem szokták a nemzetek véleményét megkérdezni, vájjon akárják-e az ily alakban fekvő lemondást elfogadni és érvényesíteni; a másik esetben szükséges, hogy nemcsak a nemzettel tudassák, hanem a nemzetnek véleményét is megkérdezzék, vájjon ezen lemondási okmány a nemzetnek akaratával találkozik-e ? mert csak egyedül ily módon válhatik érvényessé. Előre bocsátva ezeket, V. Ferdinánd lemondását nemcsak hiányosnak, hanem semmisnek lehet tekinteni, különösen két szempontból; az első az, hogy az a Habsburg ház családi szabályai alapján, nem pedig alkotuiányszerüleg a kétoldalú szerződésekben megírt mód szerint keletkezett, és lőn végrehajtva; a második körülmény pedig: hogy V. Ferdinándnak nem volt joga az akkori kiskorú főherezeg számára sz. István koronájával rendelkezni a nélkül, hogy a nemzetet megkérdezte, és a távozás által akkor már hiányzott törvényes gyám a nádor nemlétében egy kormányzó, vagy is gubernátor kinevezését kieszközölte volna, (Közhelyeslés) melyre annyival inkább lett volna szükség akkor, mert a még 18 éves főherezeg még a diseretionalis kor categoríájába sem esett. Igaz ugyan t. ház , hogy törvényeink világosan nem határozzák meg a fejedelem nagykorúságát, s valamint a gyakorlat ugy a történelem e részben különböző eredményeket mutat fel, a mennyiben 15, 17, 19, és 22 éves korukban is uralkodtak magyar fejedelmek. De világos az is, hogy miután a nádori gyámság meddig leendő alkalmazását a törvény ki nem mondja, — a törvényhozó test önmaga számára tartotta