Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

80 XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. vet, igyekezni fogok magamat ugy kifejezni, hogy minden egyes tagja e háznak megértse keblem érzetét. Azt hiszem tisztelt ház, hogy minden egyes képviselő, ki e ház küszöbét átlépte, künnhagyta saruit, s ugy lépett e szent helyre, mint Mózes a szinai hegyre, távoliévén mindenkitől az önérdek, csak őszinteséget — nemzete s a közhaza iránti forrón lángoló szívet hozott e terembe, s ugy fogja összeegyeztetni nemzete jólétét a haza boldogságával, hogy babérkoszorút arathasson mind e házban, mind küldőinél. Megvallom, ha vizsgaszemmel körültekintek széles e teremben, mindenfelöl ezüst ragyogással látom tündökleni a megélemedett statusférfiak ősz fürtéit — ily országos képviseleti házról azt hiszem s előre elbizottan kimondhatom azon véleményemet, hogy ez fontolva tevén mindent, oda irányozandja teendőit, miszerint a szabadságot a legszentebb alapra fogja fektetni. Csekély véleményem szerint a szabadságnak, s ebből kifolyólag a közhaza boldogságának legszilárdabb s biztosabb alapköve nem lehet más, mint a nemzeteknek egymásiránti bizalma — az egymásiránti bizalom azon egyetlen rév, melyen keresztül evezhetjük a válságos idők tengerhullámait, s szembeszállhatunk a tornyosuló vészekkel, a bizalom, mely nélkül a fejedelem koronája is szegény, az az egyetlen kikötőpart , hová eljutván, testvériesen összeölelkezhetünk, s biztos jobbot nyújtva, sohasem csüggedhetünk; hogy pedig ezt elérhessük, a szoros értelemben vett jogegyenlőségnél fogva kell eljárnunk minden teendőinkben ' s ne nyújtsunk még alkalmat is arra, a melyet valaki felhasználhasson ugy, miszerint a magyar nemzet nem akar más nemzetiséget e nagy hazában elismerni, — s épen ezen indítványba tett pont, vagy is inkább egy pár szó az, mely fegyverül szolgálhat az ellenség kezében. Magyarország helyett magyar nemzet lévén a fólirati javaslatban, e tárgyban pártolva az indítványozó Pópa György képviselőtársamat, oda nyilatkozom, hogy a szerkezetben lévő ezen szavak helyett „mint a magyar nemzet képviselői" az álljon: „mintMagyarhon képviselői" azl847

s-iki V-ik törvényczikkben is az van — „az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásával" s. a t. — nem mondja magyar nemzetgyűlési követeknek; — el kell tehát szerintem hárítani még az árnyékát is azon gondolatnak, mintha Magyarország nem akarna más nemzetiséget elismerni, mert az én tiszta román ajkú választóim el vannak határozva inkább lemondani minden személyes szabadságról, s járomban nyögni, mint ezelőtt, mintsem nemzetiségökről, s nyelvökről lemondani, s én, a mint a közvéleményt ismerem, a mely román másképen nyilatkozik a maga nemzetéről, az ellensége nemzetének, a ki pedig maga magának ellensége, nem lehet jóakarója sem a magyarnak, sem másnak, s igy véleményem szerint ellensége a hazának is, bizalmát kell megnyerni tehát a különböző nemzetiségeknek, hogy nagyok lehessünk, én részemről bizton állíthatom, hogy ha a román nemzet érdekei ugy kiegyenlitetnek, a mint már az idő és a természetes igazság megkívánja, minden egyes román egy bevehetetlen kőfal lesz a haza oltalmában, a mikor a közjólét előmozdítása fogja kívánni. (Éljenek!) — Beszédem befejezéséül ujolag pártolom az előhozott módosítványt. Ignjatovics Jakab: En azt vélem, hogy a „nemzet" szó alatt a hatalom irányában a t. indítványozó status fogalmat akart értetni, és nem külön nemzetiségeket; de ha itt vitatás terére visszük a nemzetiségek fogalmát, és a szerint a kérdéses kitételt módosíttatni akarjuk, a tárgytól elfogunk térni. A nemzetiségi kérdés kétség kívül szőnyegre fog kerülni, s akkor megvitatjuk azt, most az indítvány szerkezetét pártolom. (Helyeslés.) Ragályi Miksa: Én nem szólottam volna fel, ha olyanok nem mondattak volna, a melyeket — részemről legalább — felelet nélkül hagyni nem lehet. Ha valaki — én bizonyosan leghajlandóbb vagyok mindenféle nemzetiségeknek törvényes kívánságukat a mennyire tőlem telik megadni. (Közfelkiáltás: Mindnyájan!) De annyira nem feledkezhetem meg magamról, hogy más nemzetiségek érdekében a magyar nemzetről megfeledkezzem. Ugy látom itt, a mennyi nemzetiség, annyi nemzet akar Magyarországban alakulni (Felkiáltások: Nem áll! Napi rendre!) Bocsássanak meg, lehet, hogy nem találkozom a tisztelt ház többségének véleményével (Zaj) — de meggyőződésemet kimondom. Szerintem nem lehet politikai fogalom szerint egy statusban több nemzetről szó, mint egyről. És valahányszor ezen fogalom: „Status" „képviselő" -— és ezekhez hasonló fogalmak merülnek fel, legyek bár kisebbségben, mást — mint egy nemzetet nem képzelhetek. Ennek lehetnek azután fajai, a kik magok körében teljes szabadságot élveznek. De annak , a mi itt most előttem mondatott ellene mondok (Zaj), mert Magyarország, mig Magyarország lesz, mindig csak egy lehet és feloszthattam Lónyay Gábor: Sem szükségesnek, sem czélszerűnek, sem helyén lévőnek nem tartom, hogy azokra a mik most itt felhozattak feleljek, vagy bárki is feleljen; a külön nemzetiségek érdekében is igen czélszerfínek látnám, hogyha ezen kérdések épen itt ezen alkalommal elmaradnának, s nem hozatnának fel. (Közhelyeslés.) — Egyébiránt a másik indítványra nézve a hol t. i. e szavakat kívánnák némelyek kihagyatni a szakaszból: „mert azokra fátyolt borítunk" magam is beleegyezem, hogy kihagyassék; mert azt tartom, hogy fátyolt csak akkor fogunk vetni, midőn a szenvedések, melyek még most is folynak, végképen megszüntettek, — másodszor — csak akkor fogunk fátyolt vetni azokra, hogyha a mi ezen szakasz végén kimondatik — t. i. azon jogtalanságok és törvénytelenségek, a melyek most is fenállanak — megfognak szüntetni. Ivánka Imre: Csak a „nemzet" kifejezésre nézve vagyok bátor egy pár szót szólani. Ha én azt hallom említetni, hogy „a franczia nemzet" igen jól tudom, hogy ott Elszaszban németek, másutt spanyo*