Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-10

X, ülés 1861. april 24-kén. 45 kat a szavazáshoz, mert reájok nézve nem volt a törvénynek elég téve. A törvény pedig azt rendeli, hogy a középponti bizottmány megvizsgálja a bemutatott összeírásokat, s megvizsgálja különösen azoknak névjegyzékét, a kik az összeíró bizottmány által mint képesek nem írattak be; s azon esetben, ha ezeket a bizottmány képeseknek találja, utánuk jegyzi e jogot a választóképeseknek és aláírás végett kiadja a választási elnöknek. A választási elnök itt azt mondja, hogy az említett választók igen is össze voltak irva, de a központi bizottmány határozatáról ő nem volt értesítve, a mi másképen nem történhetett, mint hogy a fölvetteknek neveit a bizottmány beírván, azt az elnök és jegyző nem hitelesítette. Most tehát csak arról lehet kérdés, hogy vájjon a ház, miután a nehézségre a választási elnök megfelel, méltóztatik-e ezen dolgot vizsgálat tárgyává tenni vagy nem ? — miután ezt nem lehet másnak tekinteni, mint puszta fogásnak, a ház csak nem fogja magát oda vezettetni, hogy a választási elnök ellen rendeljen el vizsgálatot. Én tehát Vidacs Jánost igazoltatni kívánom. Gróf Károlyi Ede: Az első folyamodásból mindjárt kitűnik, hogy itt semmi erőszakról nincsen szó, — és ez indok vezérel engemet kijelenteni, miszerint nem tartom érvényes panasznak az olyat, mely akkor tétetik, midőn egy párt minden szavazó lajstromban bejegyzett szavazója 300-an túl beadta szavazatát akkor, midőn az ellenpártnak még csak 50 szavazata volt; — de különben is a szavazást erőszakosan gátoló ürügy alatt óvást tenni — főkép midőn a szavazás nem betüsorozatban, de épen a panaszló párt elsőbbségével történt — oly tény, melyet alaposan indokolni nem lehet. Mi pedig a szavazás jogos eljárását illeti, itt kettős a kérdés. Az első az, törvénytelen-e az adott szavazási jog? A második, vájjon hibás-e a bizottmány eljárása? Többé kevésbbé mindnyájan ismerjük a körülményeket. A törvény tisztán azt mondja, hogy 100 forint jövedelem, földbirtok vagy töke szükséges a választási képességre. A kertészekről pedig tudjuk, hogy azoknak jövedelme a legbizonytalanabb, továbbá itt se tökéről, se földbirtokról nem lehet szó ; hanem csak haszonbérről. Mind ezek ugyan határozathozatalra indokok nem lehetnek, mert e kérdés a bizottmányt illeti; de azért nem kis ok azon benső meggyőződésre, mikép jogából ki nem záratott senki. — A másik a bizottmány hibás eljárása , ezt eléggé szintén nem látom indokolva, mert azon amúgy is kétes jogú szavazólajstrom anyagi okból történt elkésés miatti nem használtatása nem elegendő ok arra, hogy a már elég sajnosán eddig is eléggé ingatott különböző nemzetiségek közötti súrlódások újra előidéztessenek. Mit is mellőzni óhajtván: Vidacs János képviselőt igazoltnak tekinteni kívánom. Burián Imre: Az én véleményem sőt meggyőződésem az, hogy itt nem egyedül okadatolt petitiók, hanem terjesen meggyőző tények állanak előttünk, melyek Vidacs Jánosnak képviselővé választását teljesen törvénytelennek mondják. Törvénytelen pedig ezen választás azért, mert 1-ször a választásnál verekedés történt; ezt maga az elnök említi; említi ezt egy szolgabíró esküdt társával együtt, kinek hitelességét semminek tekinteni nem lehet. Egyébiránt azt mondja az elnök, hogy oly zavarok történtek, mint a jegyzőkönyv is érinti, melyek miatt ö a választást felfüggesztette, s elment a választók közé s rendet csinált. Igenis, ő oda ment, és míg oda érkezett, addig már a csend helyreállott — meglehet; — de a szolgabiró azt mondja, hogy amint kezdődött a verekedés, és vérengzés történt, több helység választói szekerekre ültek s eltávoztak. Meglehet, hogy az elnök már akkor érkezett oda, midőn már a többiek elmentek, s a győztes pár maradt ott továbbra is békében, mely az ellenpártot elűzte és szétkergette. Ez a verekedésre nézve. Hanem ez nem annyira lényeges. Lényeges azonban a másik kérdés, tudniillik az, hogy azon választók, kik a központi bizottmány által választóképeseknek elismertettek, szavazásra nem bocsáttattak. Azt gondolom, hogy mi a népképviselet alapján választattunk ide képviselőkké. Nekünk tehát a népképviseletet tiszteletben kell tartanunk, és mindazon választókat, kik választói képességgel birnak s a választástól elüttettek, kötelességünk védelmezni. (Helyeslés.) Ennélfogva miután a jegyzőkönyv is azt mondja, hogy ők ugyan magokat jelentették a választás helyén, de a választási elnök azért, hogy a központi bizottmány hibát követett el, őket utólagosan jegyzőkönyvbe be nem irta s a törvény szigorával élve, őket szavazásra nem bocsátotta, — azt gondolom, hogy a központi választmány ily nagyszerű, ily vastag hibája miatt 393 szavazót a szavazástól elüttetni nem lehet. Ezt mi semmikép sem ignorálhatjuk, azért én egyenesen — miután a tények a törvénytelen választást világossá teszik — Vidacs János választatását törvénytelennek kívánom tekinteni. (Maradjon!) Szabó György: Ha az utánam következő képviselők a szólástól elállanak, úgy én is elállók. (Fölkiáltások : szavazzunk!) Én különben is Vidacs János képviselővé választatását igazoltnak tekintem , s e részben előttem szóló Nyáry Pál képviselőnek nyilatkozatát pártolom. B. Liptay Béla: Megvallom, megdöbbenve hallottam itt annak megemlítését, mintha az erőszakoskodás, mely a jelen esetnél történt, azért nem volna figyelemreméltó, mert halottak nem hullottak el, s nagyobb sérelmezések vagy vérengzések nem történtek. Nézetem szerint, ha hadi ítélő törvényszék volnánk, meg tudnám fogni, s érteném, hogy gyávák irányában nem viseltetünk rokonszenvvel — hanem — (Közbeszólások: szavazzunk! — szóló a zaj miatt beszédét tovább nem folytatja.) Dániel Pál: Nem nagy súlyt fektetek a verekedési esetre; hanem nagyobbat arra, hogy 393 választó választási joga gyakorlatától megfosztatott. A dolog úgy áll, mint Nyáry Pál képviselő ur monda, hogy t.i. az összeíró bizottmány elutasította a kertész-községbelieket az összeírástól, kik azután a központi bizottmányhoz folyamodtak, ez megadván nekik a szavazati jogot, nevüket a választási lajstromba iktatni rendelte , azonban ezen határozatot végrehajtani elfelejtették. Ebből nem az következik, mit Nyáry Pál ur Képv. ház napi. I. köt. 12