Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-10

42 X. ülés 1861, april 24-kén. Annál fogva azt mondom, hogy e részben sincs tárgya a vizsgálatnak, meg levén az ebbeli vád czáfolva azáltal, hogy a központi bizottmánynál senki sem jelenté magát. Ha volna ok a vizsgálatra, az legfölebb az lenne, hogy 844-en irták alá a panaszt. De nézzük meg az aláírásokat ; ezek összeragasztott czédulákból állanak, melyekkel bejárták a várost, hogy aláírják. S miután a megválasztott képviselőnek annyi érdemei vannak, nem lehetett máskép elidegeniteni a közönséget tőle, — a midőn az összes hazai értelmiség kívánsága volt, hogy megválasztassék — mint oly fogásokkal, a minőkkel a népet a helyett hogy felvilágosították volna, félrevezették, például mondván, hogy az országgyűlés csak azért tartatik, hogy a tiszai töltést kik készítsék. Az aláírásokról a számok összevetése is mutatja, hogy hamisak. A beírt választó 1041, s ez aláírókkal már volna 1248. Kötelességem volt felszólalni, miután a korteskedésnél az én nevem is előfordul s kénytelen voltam némi felvilágosítást nyújtani. A korteskedés tehát csak abból állott, hogy nevem napján látogatóim voltak. Nyáry Pál : Az 1848-dik V-dik törvényczikk minden pontjában meg van különböztetve az eljárás a szavazatjoggal bírók összeírását illetőleg, azon eljárástól, mely egyenesen a követválasztásra vonatkozik. Ezen utóbbi eljárás tartozik legközelebb a ház mint első bíró teendői közé. Az elsőre nézve pedig a törvény ugy rendelkezik, hogy minden hatoságnál a választásra központi bizottmány neveztessék ki, a hol minden a választásnál előforduló panaszok előterjesztessenek. A választás elleni kifogás a ház elé csak akkor tartozik, ha bebizonyul, hogy a központi bizottmány elé terjesztetett folyamodás ezáltal tekintetbe nem vétetett. A 18. §. így szól (fölolvassa); a 19. §. pedig így hangzik (fölolvassa). Miután e törvények szabályul szolgálnak, én azt hiszem, hogy azon esetet, midőn olyanok Írattak be, kik szavazattal nem bírnak, csak akkor vehetné a ház figyelembe, ha bebizonyulna , hogy az illetők a központi bizottmányhoz folyamodtak, de onnan elmozdittattak. Miután ez eset itt nem fordul elő, azt tartom, hogy az osztály véleményét helyeselhetjük. (Atalános helyeslés, fölkiáltások : szavazzunk!) Elnök: Az osztály véleménye az volt, hogy Návay Tamás igazolt követnek tekintessék. A kik tehát az osztály véleményét pártolják, méltóztassanak fölállani. (Fölállás után.) Miután igen nagy többség az osztály véleménye mellett van, Navay Tamás választását a ház igazoltnak tekinti. (Helyes.) Olvastatnak a Vidacs János Torontálmegye bánát-komlósi kerületi képviselőnek megválasztatását tárgyazó iratok. Elnök: Az iratok föl levén olvasva, Rónay követ úr nyilatkozni kivan, Rónay János : Tisztelt ház ! Jelen esetben kétféle folyamodvány van ; az egyik folyamodványban azok részéről foglaltatik a panasz , kik törvényes jogaiktól e választásnál elüttettek ; a másik folyamodványban pedig panasz foglaltatik azok részéről, kik ugyanezen követválasztásnál támadt zavargások miatt megfutamodván, haza menni kénytelenek voltak. Én csak az elsőre nézve kívánok egy pár megjegyzést tenni ; mert ugy látom, hogy nékünk, mint a törvény őreinek arra kell itt főleg ügyelnünk, hogy mindazok, kik választási joggal fölruházva voltak, választási jogukat gyakorolhatták-e ? és hogyha attól elmozdittattak, meg tettek-e minden lépést azon választási joguk gyakorolhatására ? Itten 5 mind magyar ajkú kertész-község, elmozdíttatott az összeíró küldöttség által szavazati jogától, és vájjon a törvény értelme szerint folyamodtak-e a középponti bizottmányhoz, és kérték-e maguknak a törvény értelme szerint szavazati jogukat megadatni ? s a központi bizottmány megadta-e nekik szavazati jogukat ? Mind ez ha kétes volna is, tény az, hogy midőn a követválasztás ezen szent jogának gyakorlására 393-an megjelentek, ott az elnök őket ezen joguktól elütötte, és így 393 szavazati jogképes a választásban részt nem vett. Én tehát itt, a vizsgálatnak helyét nem látom azért, mert a történtek valósága az iratokból tisztán kiderül ; itt van a megye központi bizottmányának jegyzőkönyve, itt a választási elnöknek saját pecsétje alatt kiadott bizonyítványa, melyek az általam fölhozottakat bizonyítják. Nekünk mint a törvény őreinek, nem hogy 393 választásra jogosultakat nem szabad megfosztanunk jogaiktól, de kettőt, sőt egyet sem szabad. Ugyan azért, miután itt nagy sérelem történt, nem látok más módot, mint azt, hogy miután a törvények nem tartattak meg, uj választás rendeltessék. Itt még az is előfordul, hogy ezen választásnál akkor, midőn az első zavar megtörtént, az egyik félnek 350, a másiknak pedig csak 80 szavazata volt. Azon helységek, melyek távolabb voltak a választási helytől, legelőször szavaztak és kik a választási körülményeket ismerik, tudják azt, hogy Bánát-Komlós mezővárosában délután 3 órakor történvén a szavazás , a német ajkú községek miután megtámadtattak, nem tanúsítottak nagy vitézséget, hanem kocsijukra ülvén, haza szaladtak, és igy csak 5 község tett a jegyzőkönyvben óvást az iránt, hogy szavazatától megfosztatott. Ugy gondolom tehát, hogy a tisztelt ház nem fogja kívánni, miszerint egy választó kerületben 11 község szavazás nélkül maradjon. Hiszem is, hogy érdemes követtársunk maga is inkább fogja itt állását méltányolni akkor, midőn az egész választó közönség bizalmával fog megjelenhetni, mint akkor, midőn az ország előtt beismerve van, hogy megválasztatásánál a törvény értelmében följogosított 393 választó szavazati jogától elmozdíttatott. Bobori Károly : Tisztelt ház ! Mindazok ellen, miket előttem szóló követtársam előadott, s mind