Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-33

360 XXXIIL ülés 1861. május 31-kén. még pedig oly erős zengéssel, mely elől a fejedelmi paloták sem zárkózhatnak már el. (Közhelyeslés, nagy tetszés.) Azért, ha mi formulázott alakban nem szoknánk is többé: a kövek fognának visszhangozva kiáltani. (Nagy helyeslés.) Azonban ellőttünk levén már első fölszólalásunk kihez való intéztetésének és alakjának sok tekintetben fatális kérdése: kedvetlenül bár, de még is hozzá kell ehhez szalámink. (Halljuk!) En uraim, ha figyelembe veszem kiegészitetlen állapotunkat, ha látom, hogy mily sokan hiányzanak innen, kiket ide törvény szerint meghíni kellett volna; ha elgondolom, hogy épen a hiányzó részek iránt, több rendbeli nagy fontosságú érdekeknél és viszonyoknál fogva, kiválolagos tekintettel kell lennünk: azon határozott meggyőződésre jutok, hogy nekünk, nem csak a törvényhozási működésektől, de átalában minden oly lépéstől óvakodnunk kell, a melyet velünk együtt megtenni a hiányzó részek is jogosítva sőt köteleztetve vannak. Nem merném magamra venni azon felelősséget, a mely reánk hárulna akkor, ha mi oly nagy fontosságú tárgyban, mely nemcsak minket, de a magyar koronához tartozó minden részeket egyiránt és közösen érdekel, az ő beleegyezésök és tényező befolyásuk nélkül, meglehet korszakot alkotó lépéseket, érülközéseket és kiható intézkedéseket tennénk; (Helyeslés.) én nem mertein volna ama fölirati javaslatnak aláírni ezt: Magyarországnak országgyülésileg egybegyűlt képviselői; — mert én itten Magyarországot országgyülésileg* képviselve, sem az 1848-ki, sem az azelőtti törvények értelmében nem látom. (Nagy helyeslés.) És hámi, az ország politikai és territoriális integritását, méltán oly igen sürgetjük és követeljük: nem jönnénk-e némi részben ellenkezésbe önmagunkkal, ha a hatalommal való pacificálás roppant horderejű munkájához, az ország és az országgyűlés törvényes kiegészítő részei nélkül, habár előkészítőleg is tettleg hozzá kezdenénk. (Igaz !) De itt azon nagy fontosságú észrevétel sőt ellenvetés merül föl, hogy magának az országgyűlés kiegészítésének s minden egyéb igen számos kérelmeinknek ügyében, mulhatlanul szóba kell államink O Felségével 1. Ferencz Jóseffel és föl kell írnunk ő hozzá, mert ő hivta össze az országgyűlést; őt illeti a sanctio pragmatica értelmében a magyar királyi koronára nézve is az örökösödés; őt ismerte el ünnepélyesen az európai diplomatia, s ő bír azon tényleges hatalommal, hogy fönnforgó sérelmeinket megszüntesse és jogainkat vissza adja. Ha elismerem is azt, hogy összejövetelünknek egyik tényezője a többek közt O Felségének meghívó levele volt: még ez által korántsem érzem magamat köteleztetve sőt indíttatva sem arra, hogy az ügyek jelen stádiumán hozzá föliratot intézzek. A tizenkét évig tartott absolut rendszernek sötét börtönéből , egy időre legalább, megszabadultunk; elismerjük bár, hogy a zárak a börtön urának parancsára, nyittattak meg akkor, midőn az egész fogház épületét erős földrengés és vihar rázkódtatván, az különben is összedőlt volna: (Helyeslés és kitörő tetszés) mindazonáltal, a mely perczben szabad földre léptünk, teljes mértékben éreznünk kell önállóságunkat, és ha a hatalom velünk törvényesen szerződni akar, ahhoz bizonynyal más kellékek is kívántatnak mint az, hogy a roskatag zárakat fölnyittatta, (Nagy tetszés, közhelyeslés , taps, éljenzés) és én igen természetesnek látom, hogy a vele való szerződési érintkezésnek még jeleit is eltávolítjuk mindaddig, mig tettekben és kétségtelenül be nem bizonyítja azt, hogy vele immár biztosan szerződhetünk. (Helyeslés.) Egészen szükségtelennek látszik szerződési és pedig fölirásos lépéseket tenni annak irányában, kiről látjuk, hogy a szerződhetés törvényes képességével nem bír, sőt tettekkel bizonyítja, hogy a mi törvényeink értelmében azzal birni sem akar. (Igaz! Ugy van!) Állítja továbbá az igen tisztelt indítványozó, hogy azon oknál fogva is fölírhatunk Ő Felségéhez, mert a pragmatica sanctio szerint az ismeretes lemondások után, melyekben ő csak formahibát lát, kétségtelenül Ő Felségét I. Ferencz Jósefet illeti Magyarországban is az örökösödés; mert „az örökösödésnek megállapított elsőszülöttségi rendé szerint, mind Magyarországban, mind az örökös tartományokban ugyanazon egy fejedelmet illeti az uralkodás." Én a kérdéses lemondásokban nemcsak formai, de lényeges hibát látok, (Ugy van!) mert azt hiszem, hogy miként a trónralépésnek, ugy a trónróli lemondásnak is, Magyarországra nézve mulhatlanul az országgyűlés előleges tudtával és beleegyezésével kell történni; (Ugy van! Helyes!) nemzet és fejedelem , e roppant fontosságú ügyben is, kölcsönös kötések által korlátozott és egymásnak lekötelezett felek: miként lehetne már most a kötést, az egyik félnek egyoldalúkig, önkényileg, a másik fél tudta, és beleegyezése nélkül fölbontani, megszüntetni s magát annak korlátai alól önhatalmilag kivonni ? Ha ez nem lényegére tartozik a dolognak: akkor minden kötés majdnem képtelenség. Lényeges hiba levén e szerint a lemondásban, minden bizonynyal ilyen hiba van az azon alapuló trónörökösödési igényekben is. Midőn III. Ferdinánd, a maga hasonnevű fiát 1647-ben megkoronáztatni akarta, a rendek már előlegesen örömmel beleegyeztek abba; de midőn megtudták, hogy előleges beleegyezésük nélkül a koronázás június 13-kára tüzetett ki, ennek a legkeményebben ellenemondottak, s hiában mondatott fölülről, hogy a koronázási emlékérmek már a nevezett napra verettek s a pápa és fejedelmek követei azon napra hivatvák meg: a rendek folyvást ellenmondottak, s a koronázás azon a napon csakugyan nem hajtatott végre, a mi világosan mutatja, hogy őseink mily féltékenyen őrizték a haza jogait, még a puszta koronázási nap kitűzése körül is. Teljességgel nem oszthatom az igen tisztelt indítványozónak azon nézetét sem, a mely ide vonatkozó okoskodásaínak alapját képezi, hogy t. i. az, a kit az örökös tartományokra nézve a származási rend szerint, az örökösödés vagy uralkodás illet, már eo ipso trónörökös vagy uralkodó Magyarországra nézve is<