Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-33

350 XXXHI. ülés 1861. május 31-kén. Átmegyek azon végső kérdésre, minő alakba kellessék a ház asztalára letett javaslatott burkolni, és igen sajnálom, hogy e részben a t. indítványozó úrral egy véleményben nem lehetek; de azokkal sem, kik abban csak puszta formaságot látnak, miután én részemről ezen formaságban is lényeget látok lappangani. Itt mindenekelőtt azon kérdés forog fenn, ki nevében szólhat egy csonka parlament ? mire a felelet, hogy csak azok nevében, kik azt képezik, nem pedig azokéban, kik saját hibájok nélkül hiányzanak, mert ezek irányában a felelősséget magunkra nem vehetjük. És ebben látnám én az 1848-ki törvények világos megsértését, ha ollyan lépést tennénk, mely az országgyűlésnek legünnepélyesebb diplomaticus lépése, a nélkül, hogy erdélyi m testvéreink jelen volnának. Az 1848-ki törvény kimondja az uniót Erdélyországgal, ha mi tehát fölírunk nélkülök, mi ezen törvényesen kimondott uniót saját magunk szétbontjuk, (Ugy van! Nem áll! Zaj.) széttépjük önkénytesen azon köteléket, mely minket a Királyhágón túli testvéreinkkel összeköt s ez által megsértenők világosan az 1848-ki törvényt; (Zaj.) s épen azért ugy vagyok meggyőződve, hogy még akkor sem írhatnánk fel ezen tekintetből, ha törvényes fejedelmünk volna, annál kevésbé most, midőn az nincs. De azt állítja a tisztelt indítványozó úr, hogy történtek már azelőtt is felírások nem törvényes fejedelmekhez, és négy esetet hozott fel annak igazolására. Erre már meg volt felelelve, és én csak röviden érintem meg, hogy én a felhozott négy eset és a mostani közt legkisebb analógiát sem látok; először nem azért: mert a négy érintett fejedelem mind közvetlen örökös volt és csak az egyiknek előde köszönt le és az is törvényesen , a nemzet beleegyezésével; a mostani osztrák császár nem közvetlen örökös, az ő előde pedig törvénytelenül lépett le a magyar trónról. Másodszor: nem említi a tisztelt indítványozó, hogy az akkori országgyűlések nem lettek volna kiegészítve, és igy épen azért hinnem kell, hogy ki valának, annál inkább, mert most sem hinném, ha nem tudnám, hogy létezhet oly eset, midőn az uj fejedelem, ki sz. István koronáját kívánja, ne hívja össze egészen azon országgyűlést, mely egyedül jogosítva van, neki sz. István koronáját átnyújtani. Harmadszor: nincs analógia azért, mert az említett négy koi'ona örökös, mielőtt sz. István koronáját kérte volna, törvényes térre lépett és kiengesztelte a nemzetet. Kövesse Ferencz Jósef császár ezen fejedelmek példáját, engesztelje ki a nemzetet, lépjen az 1848-ki törvények terére, adja ki hitlevelét azok értelmében, és nem lesz senki e házban, ki sz. István koronáját tőle megtagadná; de addig mig törvényeink letiporva vannak, az azokat garantirozó szerződés széttépve lábunk előtt hever, ős alkotmányunk helyébe egy uj alkotmányos Semmi szándékoltatik, míg testvéreink odakin a hontalanság száraz kenyerén rágódni kénytelenek , benn az országban pedig az alatt mig mi itt kötelességünket teljesítjük egy durva soldateska arczul csapva és kigúnyolva az országgyűlést, oda haza családunkat, gyermekeinket exeentionalis kínzásokkal gyötrik, addig részemről nem írok fel, ha mindjárt nem is lehet mondani, melyik törvény sértetnék meg a felírásnak ily fejedelemhezi küldetése által elég az, hogy megsértenők az által 800 éves írott törvényeink szellemét, megsértenők a nemzet alkotmányos érzelmeit, megsértenők azon törvénynyé vált szokásos píetását, mely szerint a magyar nemzet csak koi'onás fejedelmét tekintette magához oly hasonlónak, kihez felírást intézni lehet; — sértenők uraim a nemzetnek azon méltóságát, mely épen az által, kinek felírni kellene, és épen azon perezben, mikor írni kellene lábbal tapodtatik; —• de sértenők végtére az eszélyességet is, mely azt parancsolja, hogy azon ellenséghez, ki fegyvert ránt reánk, ne közeledjünk, ha fegyverrel nem közeledhetünk hozzá. — Nagy váddal illeti a t. indítványozó úr azokat, kik a felírást nem pártolják, állítván, hogy a nemzet a békés módoni kiegyenlítést kívánja, nem cselekednénk tehát annak érdekében, ha szóba nem állnánk azzal, kitől orvoslást várhatni. Es ez oly vád, mely ha igazoltatott volna, engemet is a határozat pártolásától elrettentett volna, de ez csak ugy történhetett vala, ha biztos remény nyújtatnék, miszerint a felírás által azon békés utoni kiegyenlítés kieszközöltetni fog, ahelyett azonban azt állítá az indítványozó, miszerint jót nem áll az eredményért, miután az osztrák államférfiak valószínűleg oly követeléssekkel lépendnek föl, melyek a végtörést maguk után vonandják. Ezen őszinte vallomása a t. indiványozónak felment tehát minket a felelősség terhe alól, de azért tekintsük csak közelebbről váljon kivánja e igazán a nép, hogy szóba ereszkedjünk a mostani tényleges hatalommal? a nép az october 20-diki diploma kibocsátása után meggondolta magát, elfogadja-e? s midőn azt tévé, csak azon ünnepélyes nyilatkozattal tette, miszerint azt csak annyiban fogadja el, mennyiben az, az 1848-ki törvénynyel nem ellenkezik; ilyen értelemben szervezte is magát, erre következett a január 16-ki bécsi mennykő, megsemmisítvén mindent, mi az october 20-diki pátens ellenére történt, mire a nemzet jószívű őszinteségében a tényleges fejedelemnek azt válaszolta: hogy semmi törvénytelenséget nem követett el, miután csak az 1848-ki és többi sarkalatos törvényei ösvényén járt. Erre jött feleletül a február 26-diki birodalmi tanácsról rendelkező rendelet, azt parancsolván, hogy magyarország is küldjön 85 képviselőt kebelébe, mire ismét az ország válaszul egyhangúlag hazaárulónak nyilvánított mindenkit, ki 800-dos alkotmányunk romjain a bécsi Reichsrathot felépíteni és abba Magyarországi képviselő gyanánt menni merészelne, — mire ismét végszó gyanánt a trónbeszéd megérkezett, mely minden további illnsiónak véget vetett. Ebből látni tehát, hogy a nemzet már három rendbeli válasziratot váltott s meg győződvén azok. nak eredménytelenségéről, követelheti-e tovább is, hogy a seriptum és reseriptum tenger tömkelegébe bocsátkozzunk? — Nem! Ezt a nemzet józan logieája nem követelheti. De követelheti azt, hogy a 12 évi zsarnoki