Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-33

XXXIH. ülés 1861. május 31-kén. 347 Azt mondotta tisztelt barátom Ragályi Ferdinánd a példabeszéddel hogy: „maga kárán tanúi a magyar ember" — dehogy tanul, dehogy tanul, — már több 300 évnél, hogy mindég hagyja magát csalatni, és most újra, midőn minden nemzetiség — s egész Európa rokonszenvét magának kivívta, — most mikor valahára ez árva hazát újra felvirágoztathatnók — ezen országgyűlés első lépése botlás, mert fel akar írni a tényleg uralkodó hatalomhoz. — Előre bocsátom, hogy én mint országos képviselő, azon, a magyar korona alá tartozó népek nevében, kik jelenleg e teremben képviselve nincsenek, és még az 1848-iki törvények egész lényegökbe visszaállítva nem lesznek

} a tényleg uralkodó hatalommali minden érintkezés ellen, ünnepélyesen óvást teszek. (Helyeslés, derültség, zaj). De hova is akarnánk felírni ? - - azon hatalomhoz mely, — bár én se vagyok — közben legyen mondva — coronationális mániában—törvényesen megkoronázott királyinktól hatalmát elorzá ? Az ő firmája alatt testvéreink ellenünk ígéretekkel — melyek soha teljesítve nem lesznek, — fellázítottak, kik határainkon betörve, tűzzel vassal pusztítanak, és ki akarák irtani fajunkat. Hős seregeink ezeket legyőzvén azon hatalom, egy pseudo-országgyülést szerze össze Pozsonyba, melynek kebeléből egy küldöttség Varsóban felkereste az éjszaki óriást és felkéré, hogy jőne rendet csinálni Magyarországba. (Derültség). El is jöttek az ő százezrei, s az osztrák zsoldosok, még harmadik czimborául az árulást megszerezvén , bennünket, leigázának. Akkor elmenvén a muszka, kezdődött a rend, (Derültség) előállott a fináncz, zsandár, titkos és nem titkos politzei, s a mindenféle rongyból összeférczelt bureaucratia sáska serege (Derültség, Zaj) — a kikre nagyon jól jegyzé meg Kazinczy Gábor tisztelt barátom, hogy ex officio születnek, a bureaukban élnek, és aktáik közé temetkeznek, — csak azt hagyá ki, bár actáikkal együtt eltemettettek volna (Derültség), hogy ne volna még most is bajunk velük. Kezdődtek a befogatások, a jószág elkobzások, végre a bakó, és golyó; — de ki ne fordulna elborzadva a lefolyt 12 év undorító emlékeitől. — Az october 20-ki diploma látszólagosan azt mutatá, hogy azon hatalom megbánta bűneit, — de azóta minden lépése egy-egy bizonyítvány ellenünk rósz akaratáról. — S ezen hatalomhoz folyamodjam én, hátamat görbítve kegyelmért; midőn mellettem van a szentesített törvény, — s követelhetek! — Nem uraim! én felegyenesedem, s bátran nyilvánítom, hogy én az 1848-iki törvények mellett élni és halni akarok, (Éljen) s inkább annak oltalmában elvérzeni, de becsülettel és dicsőén; minthogy én a testvér nemzetek, s Európa színe előtt magamat gyáva pulya módjára a bécsi osztrák kormány bábjává aljasítsam. Én a leghatározottabb határozat mellett szavazok. — (Helyeslés; derültség; éljenzés.) Bujanovics Rudolf: Azt mondja egy német példabeszéd: „mitől telve van a szív, elárad a nyelv;" és tapasztaljuk, hogy igaza van, mert nem lehetett hajdan kifogyhatlanabb a Danaidák hordója a mostani tanácskozásoknál; de nem vehetik azt rósz néven bécsi szomszédaink, mert hiszen az ő mestereik töltötték meg szíveinket, ám lássák tehát mikép boldogulnak az áradattal, melynek szaporításához én magam részéről földmivelői minőségemben csak annyiban járulok egy kis adaggal, mennyiben az ország legtekintélyesebb — mert legnagyobb osztályának keservei eddig csak mellékesen valának érintve. Ertem az ország mezei gazdászatát, azon halálos sebeket, melyeket rajta azon idegen kormánv lelkiismeretlen működése ejtett, mely Európa előtt mindig azzal dicsekedett: mennyire gyarapodik napról napra Magyarország anyagi jóléte. Nem egyszer kérdeztem magamtól, mi lehet fő oka azon hagyományos perfid osztrák politikának, melyet 300 év óta tapasztalunk, s mely alkotmányos önállásunknalc megsemmisítésével a német nemzetbei beolvasztásunkat czélozza, s bár mennyit gondolkoztam felette, főokát mindig azon természet ellenes házasságban láttam,melyre I.Ferdinánd idejében léptünk. Azt mondják: „les extremes se touchent*—• s meglehet, hogy egyes embereknél nem épen rósz hatású az; jobban tudják azt nálamnál azok, kik benne vannak a hínárban , de két oly idegen elemből alkotott nemzetnél, mint a magyar és osztrák-német, a hol a magyarok Istenétől kezdve minden, a nyelv, nevelés, természet, gondolkodás és életmód, szokás, hajlam sőt maga az étel is oly különböző, hogy az egyik nem tudja megemészteni a másikáét. kérdem, hogy lehetne ott jó menage ? Es, ha uraim éreztük ezen rósz menage súlyát, még akkor midőn magunk voltunk urak a háznál , valamint éreztük is, mert nem egyszer kellett a válóper kínos ösvényeire lépnünk, annál inkább kelletett azt a múlt 11 év alatt éreznünk, a hol nem mi, de egy betolakodott idegen csoport játszotta a házi ur szerepét. Azt mondják, a kit az Isten meg akar verni, azt megfosztja eszétől; ha az igaz, akkor nem Bach uramat verte meg az Isten, hanem urát és minket, mert mink ketten tönkrejutottunk, ő pedig boldogult. De ha nem volt eszeveszettség, akkor iszonyatos malitiának kellett lenni, hogy egy ország mezei gazdasága ily rövid idő alatt ugy tönkretétessék, mint az minálunk történt. Midőn ezen ember kormányzatának befolyását elemezni akarnám, meg kell jegyeznem, hogy csak Magyarország felföldi gazdaságát értem, miután az alföldi mezei gazdaság egészen más szempontokból ítélendő meg. S épen ebben feküdt főátka Bach gazdaságbeli directorságának, hogy valamint kormányzata minden ágazatában, ugy a mezei gazdaságnál is mindent egy kaptafára vert. akár kivánta azt a centralisaúé rendszere, akár nem. 87*