Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

XXXH. ülés 1861. május 29-kén. 327 Hullottak és hullanak egymásután legjobbjaink! Nincs e hazának egyarasznyi helye, melyet honfivér nem áztatott volna! Nincs e világnak része, melyet Rodostótól a Missisippi partjáig, s a Temzétől Helvetia bérczeiig, számkivetetten bujdosó testvéreink sóhajtásai és csontjai meg ne szentelték volna! Nincs á rendes évnek egy napja, melyre egyegy gyásznapunk ne jutna, sőt ilyekkel a szökő éveket is bőven elláthatjuk ! Hullanak folyvást legjobbjaink! Ez országgyűlésünk is még csak temetésekben gazdag; temetjük reményeinket, temetjük jeleseinket! De kétségbeesés ne foglalja el lelkeinket. A kik még élünk, sorakozzunk férfiasan, vállat vállhoz vetve, kezet kézzel szorítva, hogy hézag ne nyíljék sorainkban. Jelszavunk legyen, a mi volt a franczia gardáé az első császárság korából: „A gárda meghal, de a gárda nem adja meg magát!" (Éljen!) Magyarország tűrni, szenvedni ha kell, ismét tud; de jogaiból soha egy hajszálnyit sem enged. (Ugy van! Éljen!) Almásy Sándor: Midőn a lefolyt gyászos 12 év, és azon lealázó és vérlázító bánásmód után —mi e hazában és nemzeten elkövettetett — országgyűlésre hivattunk össze a nélkül, hogy feldúlt alkotmányunk helyreállíttatott volna á nemzet egyhangú kívánatára; sőt összehivattunk azért, hogy alkotmányos függetlenségünket önmagunk semmisítsük meg, mi az october 20-ki diploma, — a február 26-ki pátens — és május 1-jén a birodalmi tanácsban tartott trónbeszéd értelméből kitűnik. De tudtomra egy választókerület sem választá ezen pátensek vagy meghívó levelek értelmében képviselőjét, mint azt Zichy Antal képviselőtársam állftá; hanem választattunk az 1848-ki törvények értelmében és pedig nem Budára, — hova a meghívó levelek szóltak — hanem a Pesten tartandó országgyűlésre. Továbbá, ha tekintetbe vesszük, mi minden történik és követtetik el törvényeink ellenére már az october 20-án kibocsátott diploma óta, meg kell győződnünk arról, hogy az osztrák politika semmit sem adott föl azon tervéből, mire három századon át törekszik, és mit a lefolyt 12 év alatt kierőszakolni igyekezett ; és igy az sem tehet bennünket hiterőssé az önkényt gyakorló hatalom irányában: hogy — amint mondatott — a gyűlölt Bach-féle rendszerrel fölhagyni szándékoznak. Ez igen természetes, mert a mi sok tekintetnél fogva nem fenntartható, azzal föl kell hagyni; — de azt látjuk és tapasztaljuk, mikép nem azért hagytak fel azzal, hogy alkotmányos jogainkat háborítlanul gyakorolhassuk, hanem inkább hogy ily módok és eszközök által támadtassék meg alkotmányos függetlenségünk. Meddig nézi és engedi az ég: hogy ezen s ily igazságtalan és kebellázitó cselszövényes megtámadtatások követtessenek el törvényeink ellen? az a jövendő titka. Ha hitemben nem csalatkozom, és a népek hangulatát tekintem: soká már nem tarthat. Es midőn én helyzetünket úgy, mint valójában van, fogom föl, csak ahhoz járulhatok, mit a törvények szigora és a reánk nehezedett körülmények parancsolnak. Önkényt, s jószándékoinból semmire sem vagyok hajlandó azon hatalom irányába!!, mely a törvényeket tisztelni nem tudja, sőt inkább annak kigúnyoltatására és megsemmisítésére törekszik. Es ezek után a föliratot sem pártolhatom, mit jogosan nem is igényelhet a hatalom jelen helyzetében; nem pártolhatom továbbá, mert a ház kiegészítve nem lévén — azt törvény szerint nem is teheti; — nem pártolhatom végre, mert a képviselőház méltóságát mólyen sértve látom az által, hogy midőn sértett jogaink orvoslása végett egybegyűltünk, a törvénytelen adó katonai hatalommal a legalábbvaló módon hajtatik be; (Igaz!) nem különben oly császári egyének vétetnek ki a közös törvény alól, kik jelen helyzetünkben hazánk nyugodalmára a legveszéb/esebbek. Nem osztom azok aggodalmát sem, kik attól tartanak, hogyha föl nem irunk, „szétoszlattatunk;" vagy hogy azzal vádoltathatnánk , hogy mi törünk — vagy szakítunk. Ezen érvet haliam már felhozni akkor, midőn törvényeink ellenére. Budára kellett volna mennünk az országgyűlés megnyitására — hova többen el is mentek. Tisztelt képviselő ház! Ez, előttem semmi esetre sem lehet érv, mert inkább űzzön szét az önkényt gyakorló hatalom bennünket ma, mintsem törvényeink ellenére bármit is tegyünk, vagy jogainkból csak egy vonalt feláldozzunk. (Helyes!) De meggyőződésem is az, hahogy 0 Felségének igaz és komoly szándéka van bennünket alkotmányos jogaink gyakorlatában továbbá nem akadályoztatni erőhatalommal, akkor nem lehet ok szétoszlatásunkra az, hogy a törvényes útról letérni nem akarunk. Ellenben pedig, ha nincsen igaz szándoka, és csak addig hagy and együtt, míg látandja, hogy sem a nemzet, sem a képviselőház alkotmányos függetlenségét önmaga soha sem áldozandja föl, mit nem is tehetne anélkül, hogy a hazaárulás bűnterhe alá ne esnék. Es ezen esetben szétoszlattatásunk megtörténhető, ha azt, más körülmények nem tiltandják; de azért a képviselőházat jogosan nem vádolhatja senki, és az egész felelősség terhe azon hatalomra háramlik, mely önkényt gyakorol szentesített törvényeink fölött. Es igy arról sem vádoltathatunk, hogy mi törünk , vagy szakítunk; mert törni csak ott lehet, hol valami kapocs létezik, de ezt, az önkényt gyakorló hatalom rég szétziízta, és a nemzet egyhangú óhajára mindekorig, újból összefűzve nem látom; sőt azon romboló hatalom jelenleg is ép ügy működik, mint működött eddig; (Helyes í) miért is szükségesnek látom, hogy a ház határozatiíag nyilatkoztassa ki: miként fogta fel a korszellemét; melyek azon törvények , melyeket hozni óhajt, hogy e haza újból főlvirágozhassék; melyek azon sarkalatos jogai, melyeket föl nem áldozand soha, semmiért és senkiért! melyekért bármi veszély lyel bátran szembe néz és nézend, míg e haza szent földjén egy magyar lészen! (Éljenzés!) 82*