Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-8

HO VIII, ülés 1361. apri!22-kén. delni; de miután egynehány tag, a vizsgálat ellen van : legyen szabad nekem is a dolog érdemére nézve pár szóval járulni. A többi közt azt látom, hogy a kérvényezők nem jó helyre folyamodtak; mert azon törvénysértést nem itt kellett volna keresniök; hanem ott, hol a törvény azt rendeli. A törvénynek 19. §. azt mondja : „Az, ki az összeíró választmány által a bejegyzésétől elmozdittatott, valamint az is, ki másnak bejegyzése ellen észrevételt tenni kivan, az összeírás e tekintetbeni megigazitásáért a központi bizottmányhoz folyamodhatik." A panaszok egész hosszú sorából pedig nem látom, hogy a panaszkodók a központi választmányhoz fordultak volna, és miután egy másik §. azt mondja : hogy a szavazat attól, ki törvénytelenül bejegyeztetett, meg nem tagadtathatik, a választás érdemére nézve azon észrevételem van, hogy a panaszosoknak nem ide kellett volna folyamodniok, hanem a központi választmányhoz. Mint már a minap megjegyeztem, én a szigor embere vagyok, ós a szigort óhajtom mindenütt, de különösen ott, hol választási visszaélések történtek, — érvényre juttatni. Hanem másrészről azt egyszersmind azok irányában is kívánom, kik törvénytelenül vagy haszontalanul panaszkodnak. Az angol parliamentnél nagy szigorral szokták vizsgálni a törvénytelen választásokat; de azt is elrendelik, hogy azok, kik nem okadatolt folyamodványokkal jönnek a ház elé, és ez által sok időt rabolnak el, — szigorún büntettessenek, ha igazságuk nincs. — Én a ház határozataiból még ki nem vettem, hogy azok irányában, kik törvénytelenül folyamodnak, ha a vizsgálatból kitetszett, hogy igazságuk nincs, szigorú eljárás rendeltetett volna el. Mert én nem tartom elégségesnek kimondani, hogy azok térítsék meg a költségeket, hanem még cautiót is követelnék (Ez már más kérdés, szavazzunk!) Jekelfalusy Emil : Az igazoló választmány és a ház közötti viszonyt úgy tekintem, mintha az előbbi volna az első bíróság, a képviselőház pedig a föllebbviteli bíróság. Itt három eset fordulhat elő, melyek egyike az, hogy az igazoló választmány azt tervezi, miszerint a képviselő igazoltassák oly esetben, ha a jegyzőkönyv rendben találtatott és ellene petitio beadva nincs. A második eset az, hogy petitio van benyújtva, az igazoló választmány mégis igazolandónak vagy pedig megsemmisítendőnek véleményezi a választást. Mindkét esetben felkeli olvasni az illető irományokat, mert különben a ház a fennforgó tárgyra nézve magának kellő tudomást nem szerezhet. A harmadik eset pedig az, hogy a választmány csak vizsgálatot vél elrendelni. Miután ezen vizsgálat nem végső, nem eldöntő Ítélet : én úgy hiszem, hogy ezen véleményezésben az illető irományok felolvasása nélkül is meg lehet nyugodni. (Szavazzunk.) Elnök : Az osztálynak az előadó nr által előterjesztett véleménye arra ment ki, hogy vizsgálat rendeltessék el. Itt is megemlítem azt, hogy az illető képviselőnek tagsági joga azért megmarad. Kérem azon tisztelt tagokat, kik az osztály előadó véleményét pártolják , méltóztassanak fölálláni. (A fölállás után.) A többség helyesli az osztályelőadó véleményét. — Szükséges már most a vizsgálatra kiküldendö egyén iránt tisztába jönnünk. (Fölkiáltások : Hauszer !) Az osztály Inkey Ádámot ajánlotta. (Felkiáltások : Hauszer!) Kivannak eziránt szavazni? (Felkiáltások: nem! átalános fölkiáltás:Hauszer !) Ha tehát senki sem nyilatkozik ellene, Hauszer Ernő fogja a vizsgálatot teljesíteni. (Helyes.) Besze János előadó folytatja az osztály jelentésének felolvasását. Terényi Lajos : Bocsánatot kérek, azt hiszem eljárásunk kissé visszás, hogy ha mi minden egyes jegyzökönyvet és petitiót felolvasunk, akkor szükségtelen az osztályelöadó jelentését, mely azon iratoknak csak kivonata, fölolvasni ; hanem az előadó hadd olvassa fel legelőször is a jegyzökönyvet, ezután olvassa a kérvényt s végre olvassa az osztály véleményét. Gr. Dessewffy Emil : Mi előtt napirendre áttérnénk, bocsánatot kérek, hogy én is észrevételemet előadhassam. Én azt tartom igen tisztelt ház, hogy valamint minden egyes embernek, ugy mindenlestületnek is a tapasztalásból kell okulnia, Az eddigi tárgyalások folyama azt mutatja, hogy a képviselőháznak ezen verificationális ügynek gyakorlati kezelésére nincsen állandó szokása, s hogy ez a mi van, az egész ügy menetelére nézve hátrányos. Ha azon kérdést teszem magamnak, hogy mi az a verificatio ? nem felelhetek magamnak másképen, mint hogy az egy bizottmány általi megvizsgálása a követválasztás érvényességének. És ha azon kérdést teszem továbbá magamnak, hogy mit teszünk mi itten most ? nem tudok másként felelni, mint akként, hogy mi itten most felülvizsgáljuk azt a mit a bizottmány már megvizsgált. Ámde tisztelt ház, ezen felülvizsgálatnak nem volna értelme, de a bizottmány eljárásának sem, — ha azt kellene belőle következtetni, hogy minden okmánynak, mely a bizottmány által megvizsgáltatott, itt újból fel kellene olvastatni. Következcsképen miután a szabályok azt mondják, hogy a választások érvénye felett a ház határoz, minden egyes esetben a háznak megítélésétől függ meghatározni azt, hogy ezen felülvizsgálatokat mennyire kívánja terjeszteni. Azt hiszem ennélfogva, hogy alapítsunk meg e tekintetben egy oly bizonyos szokást, mely nem ütközik a ház szabályaiba, hanem azok körében van. E szerint azon véleményben vagyok, hogy az elnökséghez azon kérést kellene intézni, s megállapodni abban : hogy legyen a háznak állandó szokása, hogy a mint egy ily bizottmányi jelentés felovastatik, akkor szabályszerüleg olvastassék fel a jegyzőkönyv is, és pedig azért, mert annak oly bizonyos kellékei vannak, melyeket a törvény határoz, következéskép a ház megbirálása alá kell kerülniök. Ez megtörténvén az elnök intézze a házhoz azon kérdést, kivánják-e a többi irományokat is felolvastatni ? erre a ház határozna igennel — vagy nemmel. Ha azt határozná hogy nem, — ekkor alkalmazza az elnök a házszabályok 13-dik pontjának azon rendeletét, hogy a kik az osztályelőadó jelentését pártolják, álljanak fel, azok pedig, kik