Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

304 XXXI. ülés 1861. május 28-kán. Azonban a nemzet ébren volt, Mária Terézia elaltató politikája épen ugy nem ért czélt, mint Jósef császár germanisáló törekvése; ezen időkben, azon urak kezei működtek, kiknek politikáját a jelen kormány követi; ezen időben épen ugy mint most, nem a fejedelem személyének, hanem tanácsosaik fondorkodásaik­nak lehet a történteket felróni; kitetszik ez onnan, mert Mária Teréziának szíve volt, mint azt mutatja a dicső lengyel nemzet feloszlatásakor berezeg Kaunitzhoz irt levele, mely igy szól: „In dieser Sache, wo nicht nnr das offenbare Recht himmelschreiend gegen uns: sondern allé Billigkeit und die gesunde Vernunft gegen uns ist, — muss bekennen: dass zeitlebens nicht so beánstigt mich befunden, und mich schon sehen lassen schiime. Bedenke der Fürst, was wir aller Welt fúrExempl gebén, wennwir um ein elendes Stück Pohlen, unser Éhre und Reputation in die chance schlagen." Mutatják ezt az okirat aláírását, mely 1772-ben történt, kisérő ezen szavai: „Place, weil so viele grosse und gelehrte Manner es wollen, wenn ich aber lángst todt bin, wird man erfahren, was aus dieser Verletzung an allén, Avas bisher lieilig und gereeht war, hevorgehen wird." Kitetszik, mert Jósef császár, ki különben nemcsak mint fejedelem, de mint ember is nagy volt, környe­zete által azon tévútra vezettetvén, hogy a magyar nemzetisége iránt közönbös, mihelyt a nemzet magatar­tásából az ellenkezőről meggyőződött, önmaga húzta vissza törvénytelen rendeleteit, még pedig az első ma­gvar nyelven szerkesztetett leirat által. I. Ferencz alatt, ismét magyar vér menté meg a dynastiát, még pedig oly harezban, mely ismét nem e nemzet ellen irányzott harcz vala, mint az a nagy hóditó a nemzethez intézett s Hunkár Antal kép­viselő társam által felhozott kiáltványából kitetszik; s mit nyert érte? az 1823-ki törvénytelen kísérleteket. V. Ferdinánd alatt végre, — kinek országlását — megvallom — én nem nézem oly rózsaszinü üvegen, mint Zsarnay Imre képviselő társam, de kinek országlása még is hasonlított a tavaszi időhöz, melyben a zivatart napfény váltja íöl — létre jöttek az 1848-ki törvények. Azon törvények, melyek mellett a jog­egyenlőségre alapított önkormányzatunk alatt, nagy és erős lett volna e nemzet s általa hatalmassá lett volna a dynastia. Azonban a reactio fölütötte hydrafejét, megtámadtattak törvényeink; mondatott, hogy V.Fer­dinándnak nem volt joga szentesíteni ezen törvényeket, mondatott, hogy ezen törvények ki voltak erőltetve; pedig ki ne tudná, hogy nálunk a törvények kötelező erőre akkor emelkednek, midőn azok fejedelmi szó­val njegszentcsítetnek; a szentesítésre a fejedelem, vagy ön személyében szokott lejönni az országgyűlésre, vagy képviselője teljesíti azt, ha már meg lehetne is engedni, hogy egy pár százból álló küldöttség a hatalom székhelyén képes volt valamit kierőltetni, ki lesz képes bennünket arról meggyőzni, hogy a dynastia majd­nem minden tagjait Pozsonyba oda erőszakolni képesek valánk, hogy Bécsből közénkbe a sanctióra megje­lenjenek? [Helyes!) Fegyverrel támadtatánk meg, s a magyar alkotmánya mellett bátran szembeállt: de hareza, még ekkor is csak önvédelem hareza volt. — Követeket küldött Jellachích bánhoz, Auersperghez s berezeg Win­dischgrátzhez megkísérteni a törvények nyomán az egyezkedést. Mint tiszteltettek küldötteink személyében a nemzeti közjogok, kiki tudja: — az egyik börtönre hurczoltatott, a másik kivégeztetett. Végre idegen segítséggel győzött a beolvasztás politikája, legyőzetett a magyar, hontalan lett ho­nában , s méltán fölkiálthatott a Trója vesztét kesergő Aeneassal: „Oh terque, quaterque beatos quibus sub moenia Budae contigit oppetere." S kérdem, viseltetett-e a más segedelmével győző a legyőzetett iránt legki­sebb lovagiassággal? volt-e a szerencsétlen iránt egy körömnyi pietas szívében? üldözteténk mint vadak; legjobbjaink kivágattak, de rosszul fejezem ki magamat, lelövettek mint vadállatok, s felakasztattak mint gonosztevők (Ugyvan! Gyalázat!); mások számkivettettek, pedig tudták, kik ezt tették, hogy a magyar valamint a hal csak a vízben: ugy ő csak szeretett hazájában élhet meg; szétszakgattattak a legerősebb kö­telékek , melyek egyedül valának képesek a szerencsétlen embernek vigaszt nyújtani, — a családi kötelé­kek ; mások katonai törvényszékek által nem ismert törvények szerint fogságra ítéltettek. Mit szóljak ezen szellemileg s testileg sanyarú fogságról, melyből magamnak is nagy rész juta ? nem szólok, mivel ez önsze­mélyemet is illeti. (Éljen!) Nem szólok azon átkos 12 évi kormányzatról sem, mely e nemzetet anarchia ölébe dobta,/s mely­ből hogy kimenekedett, nem a eivilisatorok bölcseségének, hanem ön józan eszének köszönheti. ^Ugy van!) Nem szólok arról sem, mint szegényedett cl tizenkét év alatt a monarchia, mint sülyedt le tekin­télye , — ezt nálam avatottabb szónokok már kifejtették. Egyet azonban ezen tizenkét évi kormányzat tettei közöl el nem hallgathatok: megkísértetett megbecsteleníttetésünk, kigunyoltatásuuk. A magyarnak néha bűne, de mindenkor ereje volt büszkesége, ezt megtörni igyekezni annyit tett, mint a magyar királyt leg­jobb erejétől megfosztani .* — bizony bizony mondom, kik ezt cselekedték, nem jó szolgálatot tettek azok­nak ; mert mi az osztrák császár hatalma, ha ő nem egyszersmind egy erős magyar nemzet királya is ?! Én gyermek korom óta kiválólag szerettein a történelmet, kivált a római történelmet, egy azonban benne ne­kem soha nem tetszett, t. i. az, hogy a győző győzelmi menetet tartott, maga után burczolva a legyőzötte­ket. Ámde a római győzők kocsiját voltak kik körülvevék, s időnként a győzőnek fülébe kiálták a mementó mórit: ezen más segítségével győző urak is diadalmenetet tartottak s nem volt ki őket rá emlékeztesse, hogy ők is halandók! Megkészíttetett ön magunk általi megszégyenítésünk, a hatalom szolgáit díszpolgárokká ne­veztették ki, azokat kik bennünket legyőztek; hasonlóul ahhoz, midőn a cseheket oda kényszeriték, hogy processióval járjanak a Fehérhegyre köszönni Istennek, hogy szabadságukat, függetlenségüket s mindent, JJU embernek kedves c földön, ott veszitek el. (Ugy van!)

Next

/
Thumbnails
Contents