Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-30
30Ő XXX. ülés 1861. május 27-kén. val nem tehették ezt. A társországoknak elszakitását e czélból kívánják, folytatandók a régit. Azért én nem a megtörténhető lehetőség s conjecturák, — hanem a múltnak és jelennek megfontolása után állítom, hogy a régi kormányzat nem maradhat — in membris et in visceribus kell nagyszerű reformnak lenni. (Ugyvan!) A kérdést illetőleg fölírás legyen-e vagy határozat ? helyzetem kellemetlen, ugy a mint terveztetik egyiket sem pártolhatom; más alakban mind a kettőt, mert a határozatban látom a magyarnak szilárd, ny: 1 * és önkény hatalmat nem ismerő jellemét — nekem ezzel ellenkezőt tennem lehetetlen; a feliratban tisztelem Deák Ferencz képviselő társamnak hazafiságát, mély tudományát, böleseségét, óvatosságát, 0 ez eljárásában hasonlít Bethlen Gáborhoz, — ki midőn a koronát neki kínálták, H. Ferdinándot megsemisíthette volna, amazt nem fogadta el, ezt nem tette, sőt Colalto H. Ferdinánd király biztosa beszédét, süvegét levéve, fedetlen fővel hallgatta ; hatalmas volt, s még is engedelmes; de az indítványozó méltó érdemeinek elismerése mellett e nagyszerű munkára nézve két észrevételem van. (Halljuk!) Nem tudom okát kigondolni, hogy e nevezetes diplomaticus műben miért említi oly sokszor a pragmatica sanctiót (Halljuk!); — az egész eorp'us jurisban egyetlen articulus sincs, melyben a pragmatica sanctio megemlittetnék, és ez nem történetből, hanem a magyar közjog elve szerint történt igy (Fölkiáltások: Igaz!); mert a corpus jurisban csak az lett törvényczikk — articulus — mit a rendek a koronás királyivá együtt készítettek; a mi nem így készült, arról nem tudott, nem akart tudni az ország soha semmit, s köteVző erővel nem birt; ez állításomat az, hogy az 1741-ki törvény élőbeszédében, mely nem törvény, a pragmatica sanctio beszövetett, nem czáfolja meg. Maga 0 Felsége az octoberi patentben az 1713. september 19-dikén kelt pragmatica sanctiora hivatkozik; az akkor készült, de csak ugy mint most a trónbóli lemondás, családi körben; itt és ekkor terveztetett a szövetség, mit némelyek házasságnak neveznek Magyarország a menyasszony és a habsburgi család a vőlegény között; de a valóságos szerződés 1723-ban köttetett meg, (Ugyvan! Helyes!) erről már akkor úgy beszéltek: a menyasszony sírt, a vőlegény nevetett, gondolván magában, csak összeköttessünk, én leszek a gazda. Azonban az mindegy, akár hogy készült, megköttetett a szerződés, ezt az országgyűlésen őseink elfogadták; emlékezzünk Várnára, a magyarnemzet őseinek kötését tisztelte; hitszegő soha sem volt. III. Károly király, a mint emlékezem, föl sem mutatta a pragmatica sanctiót a diaetának; ha azt felmutatja, — mintán abban az országok mint családi jószágok adatnak elő, mert egy senioratus alapítása terveztetett, — leányörökösödés alig fogadtatott volna el; csak ez után, 1724-ik évben, közöltetett Európa hatalmival a pragmatica sanctio; de a mind kelletett volna ennek történnie, az 1723: I. II. t. czikkekről aligha értesíttetett a világ; a pragmatica görög szónak tulajdonképeni értelmét magunk sem tudjuk, az othoniak még kevésbé, azért én a pragmatica sanctiót csak egyszer vélem említendőnek, mert a pragmatica sanctio unilateralis, de az 1723:1. II. t. ez. bilaterális. Már IV. Béla és a német fejedelem között épen mao'yar korona miatt, épen a bilaterális contractus éilelmezése fölött volt vita, ezt a római pápa döntötte el. Ha a felséges uralkodó az eg-ész világ törvénytudói véleményét, mely mellettünk szól, figyelembe nem veszi. hódoljon a római pápa ítéletének. Másik észrevételem a lemondási okiratról szóló szakra van. Nem az a kérdés, hogy ki vette le a magyar király V. Ferdindánd 0 Felségének fejéről a szent koronát, mely fölött a magyar nemzet tudta nélkül senki sem rendelkezhetett jogosan, ki készítette azon okmányokat; hanem az, hogy bár ki tette azt; az ránk nézve semmi kötelező erővel nem bir; én jogilag Mag varország királyát 0 Felsége V. Ferdinánd személyében tisztelem — ezt elvileg az indítványban is látom; — a különbség az, hogy én az elkövetett hiba hijavitását, ha 0 Felsége V. Ferdinánd király csakugyan lemondott, s lemond a trónról, úgy kívánom eszközöltetni, hogy addig míg ez történnék, legyen a nemzet in possessorio, az indítvány szerint az ország extra possessorium lesz. Szerintem e miatt zavarok nem állhatnak elő, voltak ilyforma esetek; a meg nem koronázott király intézkedéseit megerősítette koronázása után, s tetteit helyben hagyta a diaeta, első tévlépés sok roszat szülhet; emlékezzünk az 1830. diaetára, mikor kérdés volt Ferdinánd czíme felett, hogy Fső vagy V-ik legyen-e ? Én meggyőződésem szerint a felírást pártolom, de nem Ferencz József, hanem törvényes királyunk V. Ferdinánd Ü Felségéhez; de nem oly alakban és modorban, mint az asztalra tett felirás van szerkesztve. A magyar nemzet, még ha némi félreértés volt is közte és királya között, törvényesen megkoronázott királyához mindig legnagyobb tisztelettel és hódolattal szokott szólani; — hogy ezt tegyük épen azon törvény és a történethez hü ragaszkodás parancsolja, melyre itt mindenki hivatkozott. (Fölkiáltások: mi nem!) — Uraim, engemet egyesek véleményei nem ingatnak meg, én nem áldozom fel meggyőződésemet pártérdekeknek. (Zaj !) Ismerem a pártok működését Angol és Franczia honban, •— ott lehetnek pártok, — elbukik egy párt, a haza el nem vész; — de ki itt pártokat teremt, megöli a hazát; mindazt, mi 12 év alatt történt, hogy mostani a bajunk, e felírásban terjeszteném elő — együtt óhajtásunkkal: mit kívánunk tenni e diaetán. Ha ily értelemben a felirás nem pártoltatik -— mivel én is a törvény s alkotinányunldiozi ragaszkodást tartom egyedül védpaizsunknak, ha azt, a mi meggyőződésem szerint egyedül törvényes, nem tehetem: azt, a minek törvényességét nem látom, kivált mikor haszon sem néz ki belőle, — nem teszem; -— : a határozatot pártolom, de ugy, hogy bármi utón és módon közöltessék a tettleges hatalommal; hogy ily rendkívüli helyzetében a hazának — miért kell magunkat megkötnünk, hogy csak agy vagy más módot válaszszunk, okát nem találhatom ki; a haza oly állapotban van, mit a régi juristák: ,,mpderamen inculpatae tutelaenck neveztek; ilyenkor minden
