Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-30

282 XXX. ülés 1861. május 27-kén. Hogy a külpolitikai viszonyokról terjedelmesebben szólottam, oka nem más, mint azon óhajtásom, miszerint értesítve legyen Európa, hogy mi nem ábrándokban, és hm reményekben élünk, hanem hogy határozott Öntartásunk, önerőnk érzetében és higgadt elhatározásunkon nyugszik, hogy Európától csak azt várjuk, mi valódi önérdekeivel összhangzásban van, s hogy ennél többre nem is számitunk. E tágas térről hazánkra tekintve, valóban Carthago romjaival találkoznak könnyező szemeim s keserűség fogja el keblemet! A mohácsi vész, sőt a tatár járat pusztításai sem ejtették hazánkat oly szívrázó helyzetbe, mint minőbe a 12 éves zsarnoki önkény sodorta; — mert akkor azon keveset, mit a nemzet megmenteni bírt, azt legalább anyagilag és jogilag bírta. Most azonban hazánk integritása megcsonkítva, törvényeink lábbal tiporva s alkotmányunk alapjából kiforgatva van. Midőn H. József önkényes uralkodása vívmányait mindinkább veszni látta, lelke megtört fájdalmában és egy nehéz küzdés után meggyőzve önmagát, engedett a kényszerítő szükségnek. S annyi szeretettél, annyi föláldozással alkotott müvét, koporsója szélén egy tollvonással megsemmisítette; ugyanis az 1790-ki január 28-kán kibocsátott rendelete által az országot régi állapotába visszahelyezte. — Nem úgy mint most, midőn ősi alkotmányunk helyett egy october 20-diki diploma, törvényeink ezen ünnepélyes negatiója, erőszakoltatik a nemzetre. Ily körülmények között tisztelt ház! igen nehéz a mi föladatunk, és pedig annál nehezebb, mert ezen feladatot üres, védtelen kezekkel kell megoldanunk. Ezen föladatunknak nézetem szerint három része van: Az első a lefolyt 12 év alatti törvénytelenségek megsemmisítése, mert csak ezután lehet a törvényes múlt utolsó perczét a törvényesítendő jelennel kapcsolatba hozni; a 2-ik a 12 évi törvénytelenségek megsemmisítése után az 1848-ki jogi és anyagi törvényes állapotnak megtestesítése; a 3-ik ezen megtestesített törvényesítésnek a koronázási okmány, a királyi hitlevél által leendő minden tekintetbeni biztosítása és az ily szomorú események megujulhatásának ujabb biztosító törvények általi lehetlenitése. Ez alkalommal csupán az első részre szorítkozván, a' 2-ik és 3-ik részről szólani nem fogok. Minden állampolitikai tény három indító okból szokott eredni, melyek korszakonként és az események szerint változó súlylyal szoktak működni. — Ezen indító okok következők: 1) a külbefolyás és közvélemény; 2) a nemzet akarata és 3) a tényleges hatalom; e három szokta előidézni a politikai eseményeket, e három tehát azon tényező, melyhez fordulnunk kell, hogy eredményt várhassunk. A külbefolyást és közvéleményt vagyis a külföldet, már taglaltam. A nemzet akaratát keblünkben érezzük, mert küldöttei és képviselői vagyunk. Marad tehát a tettleges hatalom, melynek a hozzánk való jelen állását jogi és anyagi tekintetből taglalni akarom. Tekintve jogi helyzetünket: A tettleges hatalom, az országgyűlés e jelen első törvényesitési phasisában és annak teljes lefolyásáig törvénytelen. Mert e hosszú évtized előtt, midőn az erőszak és törvénytelenség ketté szakita minden törvényes kapcsot, visszaszállott a souverainitás joga a nemzetre, mely kortól e mai napig nem vala törvényes kötelék, de hódítás; nem jog, de szurony erő az, mi kormányzott, s igy a hatalom törvényes korszaka csak akkor kezdődhetik, midőn a nemzet a souverainitás jogát az 1848 törvények megtestesítése alatt a törvényes fejedelemmel újra osztandja. Ennyi jogi helyzetünkről. Tekintve anyagi helyzetünket, azt is egy abnormis viszonyra alapultnak látom, és pedig két okból. 1-ör. Mert van szentesített 1848-ki törvényünk, melyet a tettleges hatalom még elvileg sem akar elismerni, sőt azokat ünnepélyesen tagadja. 2-or. Mert a törvényes jog és a hatalom nem egy és ugyanazon személyben van összepontosítva, de két külömbözö személy által képviselve, melynek egyike t. i. a jog Prágában, a másik t. i. a hatalom Bécsben létezik. Ezen jogilag és anyagilag abnormis állapot constatirozva levén; ha a törvényes téren akarunk maradni, minden fontosabb mozzanatunk előtt két kérdés lép előtérbe, mennyire törvényes t. i. azon tér, melyről működni, és mennyire törvényesek azon eszközök, melyeket igénybe venni akarunk? Egy törvényes téren midőn két oldalú (bilaterális) szerződés egyik vagy másik fél általi megszegése esetében orvoslást keresünk, kettős út áll előttünk. Az egyik a teljesítésre, a másik a szakításra vezet. Választanunk lehet tehát kettő között, de ha időelőttinek látnók e választást, melynek következte-