Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

258 XXIX. ülés 1861. május 25-kén. ánk nem képes concurrálni a külfölddel. De voltak esetek, hogy a Szegedről Bécsig szállított gabona olcsóbb volt, mint a Gyöngyösről Beszterczebányáig szállított. Ily körülmények között a honi industria fölvirágoztatása merő lehetetlenség. A dolgok efféle állása annál aggasztóbb, miután honi industriánk jelenleg tán egyedüli hatalmas tényezője a felföldön létezik, értem abányászatot, és az azzal összekötött nagyszerű üzleteket. Miután ez iparág eddigelé oly figyelem- és részvéttel, — a minőt már rég megérdemlett volna — nem kisértetett; legyen szabad nekem a t. ház figyelmét e részben igénybe vennem. A bányászat folytatására tudományos kiképzés szükségeltetik, a tudomány pedig a törvényes szabadság érzetével karöltve jár ; a bányászat tehát mindazon üzletekkel, melyek vele közvetlenül és közvetve összeköttetésben állanak — oly intézmény: mely a műveltséget terjeszti; pedig hol műveltség terjesztetik, ott a szabadság érzete erősödik, ott ragaszkodnak azon jogokhoz, melyek képesek hazánk jövőjét biztosítani. (Helyeslés.) A bányászat oly factor, mely népesít. Oly vidéken, hol városokat, gyárakat, egy szóval népességet más módon teremteni lehetetlen lett volna, a bányászat ezt lehetővé tette. A bányászat emésztő factor is; mert ha tekintjük azon munkások és családok számát, mit a bányászati üzlet tart fönn, meggyőződünk: hogy az oly nagyszerű emésztő factor, melynek föntartása nemcsak annak, ki a Kárpátok alatt, hanem annak is, ki a Tisza partján telepedett le, érdekében fekszik. (Helyes ) Ennek bebizonyítására csak egy számot hozok fel. Csupán a selmeczi bányakerület 7000 munkást foglalkodtat. Ezeknek élelmezése, a mennyire ez a kincstártól függ, 63,000 mérő gabonát igényel, s ez csak egy kerületben emésztetik föl. Ha már most — csak egy kerületben ily nagy a szükséglet, lehet következtetni, hogy mennyivel nagyobb az összességben, és mennyire érdekében áll az alföldnek annak föntartása, Ez az anyagi kapocs, mely a Kárpátok lakóit az alfölddel összeköti. (Helyeslés.) Ez azon kapocs, mely arra indítja azokat, kiket én képviselek, hogy ök nem tekintenek a hegyeken tul Gallicziába, hanem a magyar rónaságot lakó testvérekre. (Helyes!) Szóljunk már most egy keveset a kormány sáfárkodásáról, és vizsgáljuk meg, vájjon ez irányban müködött-e vagy sem ? A kormány képes számokkal mindent kimutatni; de csak annak, ki a körülményeket szorosabban nem szokta vizsgálni; mert azt hiszi, hogy a regula aurea csak azért találtatott fel, hogy az osztrák pénzügyi miniszter még azon regulát is, az absolut egység érdekében kiforgathassa. 1848-ban, midőn még a mi kezünkben volt a bányászat, az aranytermelés a selmeczi bányakerületben 1892 markra rúgott, ennek pénzbeli értéke: 6,941,165 fr. Az ezüst termelés tett 38,541 markot, ennek pénzbeli értéke: 924,984 fr. Réz 4840 mázsát, minek pénzbeli értéke: 148,400 fr. Ólom 13,992 mázsát, minek pénzbeli értéke 13,912 fr. — Ezeknek összes pénzbeli értéke tehát 1848-ban 1,906,672 frtra rúgott. 1848-tól az arany-, ezüst-, réz- és ólomtermelésnck pénzértéke tehát 1860-ig minden évi termelésnek számbavétele szerint teszen: 22,632,569 frtot. Uraim! ez pedig pénz, valóságos pénz, nem pedig papiros. És ez nem puszta állítás, hanem valóság, a mit a legkisebb részletig ki lehet mutatni. Ez csak egy kerület productiója. Hasonlítsuk össze a mi érezproductiónkat az örökös tartományokéval és akkor át fogjuk látni, hogy az körülbelül ugy aránylik ahhoz, mint 1 a 20-hoz. 1848-ban a finanezminiszterium minket egy bánya-törvénykönyvvel méltóztatott boldogítani. (Halljuk.) Minő következése lön ezen boldogitásnak? az, hogy midőn még 1857-ben 1432 mark arany termeltetett, ez 1858-ban 996 markra leszállott. Ezen törvények hatása az volt, hogy aranyban 436 markot vesztettek. Következett az 1859-ik és 1860-ik év, s ök azt akarták kimutatni, hogy bányatörvénykönyvük üdvös, és igaz hogy 1859-ben az arany productio ismét 1204, és 1860-ban 1746 markra emelkedett, tehát majd annyira mint 1848-ban. De miért? mert a bányászat jelenleg nem azon rendszeres munkálatok fölkarolásával folytattatik, melyek folytatása a bányászat jövendőjének biztosítására okvetlenül szükséges, és nagyobb erővel csak ott megindítható, hol a jövedelem biztos. A ki a selmeczi vidéket 1848 előtt ismerte és történetesen a Kozelnoki völgyön keresztül utazott, örömmel szemlélhette ott a jó kedvvel dolgozó bányásznépnek nagy számát; de mit látna ott jelenleg? egy sivatagot, hol alig találkozhatik egy élőlénynyel, de igen is düledező épületekkel. Az atyáskodó kormány megtudta, midőn pénzszűkében volt, hogy azon szegény munkások, kik azon a környéken élnek, már régóta véres verejtékük bizonyos részéből oly tökét gyűjtöttek, melyből, ha bajba esnek, ha talán a munkában valami sérvet szenvednek, onnan pénzsegedelmet nyerjenek; vagj^hogy valami fekvő vagyont szerezni kívánván, ugyanonnan tűrhető kamatlábra pénzt kölcsönözhessenek! az egész tökének végrendeltetése pedig az, hogy azáltal a munkások számára nyugdíjintézet alakíttassék. E pénztár az úgynevezett „Bruderlade" név alatt ismeretes. Ha ezen pénztár becsületesen kezeltetik, eddig oly czélszerü nyugdíjintézetet lehetett volna teremteni, mely rendeltetésének tökéletesen megfelelt volna. 1848-ban e pénztár feletti őrködés becsületes munkás emberekre volt bízva, a számadás pedig a bányatörvényszék által ellenőrködtetett; de ezen ellenőrködés, mert alkalmatlan volt, megszüntettetett és hódolni kellett a puszta parancsnak, mely azt rendelte, hogy e pénztárnál is, mint az sok helyütt az ár

: vák pénzével is történt, (Ugy van! egy hang: rablás!) a tőkének bizonyos része, állampapirosok vásárlásara fordíttassák, - és ez igy történt, a 380,000 pftra rugó tökének hét tized része állampapírokba beru-