Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. 237 Mi azt mondjuk, hogy várni akarunk s hiszszük, hogy jogos várakozásainknak igazság fog szolgáltatni. Mi nem csörömpölünk lánczainkkal, nem zörgetjük a ránk zárt ajtót, hanem azt mondjuk, hogy elvárjuk,, mig fogságunk ideje letelik. Miután elismerjük azt, hogy alkudozásról nincs szó; csak két esetet tehetünk föl : vagy meg akar adni a fejedelem mindent, vagy nem akar megadni semmit, mert e kettő közt közeledési pont nincs. (He. lyes!) Az első esetben, a sürgetés által megaláztuk a fejedelmet, a másodikban megaláztuk a nemzete^(Zajos helyeslés; taps); s a megaláztatás az, a mit bárki is legkésőbbre tud elfeledni. (Helyes!) Mi nem foglaltunk forradalmi állást, mi nem apelláltunk a népre; ha a fejedelem kormánya fogja •azt tenni, akkor legyen közöttünk biró az Isten és a nép,s ha a sors még ki akarja önteni Austria kormány férfiainak fejére azt a keserű tapasztalást is, hogy saját kivánatukra tudják meg, mi véleményben van irántuk a magyarországi minden ajku népek tömege? ezt a súlyos büntetést nekem nem szándékom róluk elháritani. (Helyeslés). Második tekintet, melylyel a fölirat opportunitása támogatva van, az, hogy Európa várja tőlünk e nyilatkozatot. Európa, a mi szabadelvű politikánk programmját határozatunkból is épen ugy megtudandja, mint a feliratból; mert nem tartom valószínűnek, hogy a bécsi kormány „e" föliratot diplomatiai utón, valami nagy sietséggel iparkodjék elterjeszteni. (Derültség.) Hanem a mellett egy nagy hátránya van a feliratnak a határozat ellenében. (Halljuk!) Az absolutisticus liga minket ugy törekszik Európa közvéleménye előtt bemutatni, mintegy lázongó, nyugtalan népet, melyet a hivatalosan Herr Gottnak czimezett Mindenható sem volna képes kielégíteni. (Derültség, zajos tetszés). Nem rég a bécsi hírlapokban egy telegramm jelent meg, mely szerint Lord Russel azt mondta volna, hogy a magyar nemzet elavult jogokat követel, mik által a birodalom egységét fenyegeti s igy természetesen Európa békéjét háborgatni merészkedik. Azt ugyan előre lehetett tudni, hogy e telegramm nem egészen szóhü, hogy Lord Russel szavai a bécsi íiltrirozó intézet szűrőjén bizonyosan szenvedtek némi javítást (Derültség); mert, hogy Ó-Anglia egyik államférfia, egy hatalmas parlament előtt azt állítsa, hogy népek kölcsönös szerződésen alapult alkotmányos jogai elavulhatnak, azt ő róla senki föl nem tehette, de nem is ez a főkérdés a mondatban, hanem az, hogy Magyarország e jogokat követeli, s ez által a birodalom feloszlását, s ezáltal ismét európai conílagratiót indít meg. Hogyan anticipálhatta a nemes lord Magyarország nyilatkozványát, a midőn még az országgyűlés arról hallgatott? Hiszen mi mindazon ideig, a mig e szavak mondattak, nem tehettünk egyebet, mint törvényes bírálatot tartottunk az itt helyet foglalhatók felett és halottainkat temettük..... Miért volt tehát szükség Európát azzal fellármázni, hogy Magyarország a világbékét háborítja? miért bennünket, mint a forrongás kovászát, mutatni be a békére féltékeny diplomaták előtt? miért ránk fogni azt, hogy mi valami olyast követelünk, a mi Austria szétdarabolását előidézi? E vádat nem lehet elhallgatnunk, mert látjuk, egy szerencsétlen szomszéd nép példájából, hogy szoktak elbánni egy nemzettel, melynek veszett nevét költötték. Mi koránsem követeljük Magyarország feltámasztását az osztrák kormánytól : 61 az, és életének öntudatával bir; intézményeink megvannak, azokat erőszakkal elvenni mindig lehet, de visszaadni nem szükség, mert a mint az erőszak megszűnik, mi ismét birtokában vagyunk alkotmányunknak/(Helyes!) Hogy ez dualismus a birodalomban, azt nem tagadjuk, de hogy a dualismus egyértelmű volna a birodalom feloszlatásával, az ráfogás. Dualismus idején érte a birodalom mindig története fénypontjait; tökéletes uniformitás alatt érte megaláztatásait. (Igaz!) Dualismus menté meg a trónt Mária Terézia alatt; dualismusban küzdött Austria egyszerre öt koronás fő ellen és diadalmasan; unitas mellett érte meg II. József alatt, hogy a már akkor beteg ember, az Ozmanbirodalom, egyetlen hadjárat alatt megalázta; dualismus mellett állta ki Austria első Napóleon majd negyedszázados hadjáratait; s tökéletes unitas mellett vesztette el két hónapi támadó) tehát előre készített hadjárat alatt Lombardiáját. És ennek egyszerűen az a kulcsa, hogy dualismusban a monarchia minden hatalmát kifelé használhatja, mig az unitas ideje alatt egyik országnak kell a másikat nem csak őrizni, de még administrálni is (Derültség), a mi legnagyobb erő- és pénzpazarlás, mint erre siralmas példák vagyunk mind, országostól. (Helyes!) Azért Európa megnyugodhatik abban, hogy Austria dualismusa egy kétkarú óriás, mig az egységes Austria egy beteg szörny, mely önmagát félig elnyelte, és nem birja megemészteni. (Derültség, zajos tetszés). Legnehezebb része a határozat elleni vádnak kétségtelenül az, hogy ha ez országgyűlés sikertelenül szétoszlik, azon esetben, sok hozzákötött remény, magában ez országban meghiúsulva marad. Mert én is tökéletesen egyetértek azon tisztelt képviselő társaimmal, kik mulhatlannak tartják annak kimondását : hogy a magyar nemzet a vele együtt élő nemzetiségeket a legszabadelvübb bőkezűséggel kívánja részesíteni mindazon áldásaiban az alkotmányos szabadságnak, a miket saját maga élvezni óhajt, és a hol viszályok forognak fenn köztünk, inkább akar nemesen engedékeny mint hatalmaskodó Képv, ház. napi. I. köt. 60