Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

XXVII. ülés 1861. május 23-kán. 229 Későbben az idegen birodalmi tanácshoz alkalmazott egynéhány hazánkfiát, — mint tudjuk, ismét nem sükerült törekvése; az ott megjelenteknek nagyobb része ellenszegült a kormánypárti birodalmi tanácsosoknak; — mi ismét azt hittük, diadalmaskodtunk; pedig találkoztak Magerféle emberek, kikkel ismét a bécsi kormánypárt szaporodott. Ezt követte az esztergomi értekezlet, s miután itt az országgyűlés az 1848 törvények alapján javasoltatott összehivatni, örültünk; pedig már itt kimondatott ugyanazon 1848-ki törvényeknek a legközelebbi országgyűlésem revisiója, mely alatt tagadhatatlanul némely jelenlevők fejében megfordult az 1847-ki törvényekre való visszalépés, volt országbírói tanácskozmány is, mely ha meg nem késik, provisorius törvényeket hirdet ki; a megyék rendezése félig meddig megengedtetett, jól számítván a bécsi kormány a tisztujitásoknál bekövetkező pártoskodásokra, mely mint látszik, sok megyében sükeiuilt is. Ezután összejöttünk, az 1848-ki törvények alapján Budára hirdetett országgyűlésre Pesten, s kivívtuk, hogy habár ez Budán nyittatott is meg, Isten segedelméből Pesten folytattatik. Mennyi vívmányok ezek! mennyi előhaladás! — És mi az eredmény ?! — Az, hogy elhagytuk erkölcsi semlegességi állásunkat, s a tényleges térre még sem léphettünk s most csüggünk a légben, mint Mabomed koporsója. Több megye óvakodva határozá el magát a rendezésre. Szabolcs volt az utolsó, mely a semlegességi tért odahagyá, — s neki volt igaza. Mert ha minden megye visszavonul, mindaddig, mig az ország törvényes állása az 1848-ki törvények értelmében nem biztosíttatik, biztos lett volna a szabadulás és a nemzet nem szakad pártokra. (Helyeslés; Zaj.) Vissza kell tehát lépnünk a jelen országgyűlésen azon térre, melyet elhagyánk, mi annyit tesz, hogy mi mindaddig, mig a nemzetgyűlés ki egészítve nem lesz, mindaddig mig az 1848-ki törvények életbe nem léptettetnek, semmi olyas cselekvényekbe, melyek ezen országgyűlést kiegészítő egyesitett Erdély s társországok törvényhozó egyesülését illethetnék, bocsátkozni nem fogunk. Ezt monda ki mélyen tisztelt képviselő társunk Deák Ferencz is az ö feliratában, mit én határozati alakban szeretnék átidomítani ; mert a fölirásra nézetem szerint csak a kiegészített országgyűlésnek lehetne hivatása. Megnyugszom tehát abban, mit t. képviselőtársunk Tisza Kálmán inditványzott, hogy az előttünk fekvő inditványnak nagyobb része fogadtassék el, határozati alakban. Szabad legyen azon kitételeket, melyek ebben túlkíméletesek megkeményíteni, vagy — mi jobb lenne, — kihagyni; szabad legyen némely történeti adaton alapuló erőteljes kifejezésekről, jelen állásunkhoz alkalmaztatható következtetéseket kifejtenem. Részemről nem mondanám ki, hogy vessünk fátyolt az elmultakra, annál inkább nem , mert ugylátszik a föliráspártolók is velem egy nézetben voltak akkor, midőn a bécsi kormány ellenünk elkövetett bűneit ugy regestrálták; hogy ezt a leghatározottabban határozatot pártoló sem volna képes jobban elősorolni. — Még csak azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy oly kormány irányában, mely minket mintegy kiszámított módon, három századon át kővel hajigált, akkor midőn mi öt mindenkor kenyérrel hajítottuk vissza, — melynek mi számtalanszor tartók balarezunkat csapásai elfogadására, miután jobb arezunkat megverdesé, s ez mind megjárta volna a béketűrésre tanító istenember parancsa szerint, smég ez iránt lehetnénk tán nagylelkűek,. — de hogy oly kormányhoz közeledjünk, mely honunk legjelesbjeit kiirtani törekedett, mely korlátlan hatalmát ugy akará velünk éreztetni, hogy minden században ember-áldozatból egy-egy hecatombét tárta, előidézvén legközelebb is a harmadik „triste decenniumot", mely 1848. october 6-án a bécsiek által elkövetett kihágásnak évfordulási ünnepére engesztelő áldozatul legnemesebb, léghősebb fiait honunknak a latrok gyalázatos halálával öleté meg, s az ördögi boszuállás hangján rivalgá: „Manibus Latourianis parentandum" — nem én, — ezen gyalázatos tettekre fátyolt vetni soha sem akarok, sőt minden tiszta honfikebeltől megvárom, hogy azon vérbiráktól, kik rokonérzelmű honfitársaink elitélésében részt vettek, utálattal forduljon el, — méltó büntetésüketa ki nem kerülhető Nemesisre bízván. (Ugy van!) Mit II. József császárról mélyen tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz említésbe hoz, hogy ő mindamellett is, hogy életében még minden törvényellenes rendeleteit visszavonta, Magyarország törvényes királyának soha el nem ismertetett, sőt az 1790 iki törvény XXXIl-dik czikkelye szerint úgy törvényhozási és közigazgatási rendeleteit, mint szintén kiadott adomány leveleit, valamint privilégiumait is érvényteleneknek nyilvánította, tekintetbe vévén; — más következtetést nem vonhatok belőle, mint hogy ezen tényleges hatalomhoz, mely országunk törvényei ellen kiadott rendeleteit nemcsak hogy vissza nem vonta, sőt a mostani erőszakos adóbehajtásnál az absolut hatalmat mostanság is gyakorolja, mint alkotmányos nézetű polgára e honnak, felírással annyival kevésbbé közeledhetem, mert azon hipothesisen alapuló okoskodást, hogy ha mi közeledünk, ö is közeledik, ezen tettével már előre kettévágta ; mert szabad legyen az ó-szövetségböl itt egy hasonlatosságot felhozni, miszerint Jozsuénak, a zsidó nép vezérének csodatette mindaddig, mig az emberiség azt hitte, hogy a nap forog a földkörül, lehetőnek látszott; de midőn ezen hypothesist Gallileinek fölfedezése, miszerint a föld forog a nap körül, tökéletesen megdöntötte — többé nem fogja hinni senki, valamint nem azt, hogy a legközelebbi események után a fönnálló hatalom hozzánk közeledjék. Némelyek azzal gondolták a határozat gyengéjét kiemelni, miszerint ha a fennálló hatalom önkénytesen nem enged, hol indítjuk meg a pert a kétoldalú szerződés teljesítésére? Igaz, én elismerem, hogy Ausztria eddig nagyhatalom volt, nem tudom, meddig lesz az; de van még nála egy nagyobb hatalom is, és én ezen nagyhatalom elébe kívánom öt idézni, mely nemcsak Ítéletet tud hozni, de ítéleteit szigorúan is tudja végrehajtani, mint ezt a legközelebbi események tanúsítják, és ezen nagyhatalom — a közvélemény. (Helyes!) Képv. ház napi. I. köt. 58