Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

XXVII. ülés 1861. május 23-kán. 221 tudtuk védeni, midőn az, az európaiíag mindenható Metternichkormány által 1822—23-ban, midőn az győzelmesen hordta körül fegyvereit Nápolyban és Piemontban, megtámadtatott, — s nem csak uj törvények által, de a rá következett idők tanúsága szerint tettleg is tudtuk biztosítani. (Helyes!) De nézzük csak, hogy állana az adó-ügy gyakorlatilag az octoberi s februáriusi rendelvények szerint, a már eddig fennállott magyar intézvényeinkkel szemközt. Ugyan mikép szedetnék be az oly adó, melyet nem a magyar országgyülésiajánl meg? A végrehajtó hatalom, fennt mint lennt, különösen a hatóságoknál felelős magyar kezek közt van. Ezekre akarják bizn

1 a beszedetést? az executiókat? .... Tehát igy a tisztviselők félig magyarok s igy alkotmányosak s felelősek félig németek s igy alkotmányellenesek legyenek? (Derültség!) Vagy meg akarják-e hagyni a financztisztviselök seregét? s igy idegen tisztviselőket akarnak hagyni az általok is már alkotmányosnak hirdetett hazában? Ezekre akarják bizni az adókivetést? s a kivetés igazságtalansága vagy hibái feletti panaszok elintézését? Ez már a bíráskodásba vág, s itt megtámadtatik az igazságszolgáltatás elve, melyet máris magyar kezek közé tettek le. — Ezekre akarják bizni a végrehajtást? ez széles e világon a politikai hatóságok körébe tartozik, s itt megtámadtatik a belpolitikai önkormányzat, melyet már magok is elismertek. (Ugy van! Helyes!) Igy támadtatnék meg az országnak még azon csekély közjogi állása is, melylyel ők az országot oly kegyelmesen megajándékozni akarják. Igy lenne az alkotmányosság hazánkban valóságos illusió, vagy ha tetszik, egy permanens ostromállapot. Ha pedig százados jogaink s a nemzet egyhangú követelésénél fogva visszaadatik az, mi sajátunk : az adómegajánlás teljes mértékben : ugyan mi feladata maradna fenn egy bécsi finanezministernek más mint a magyar országgyűlés által megajánlott adóösszegről, kiadások — s bevételekről német „Ausweis-" okát készíteni? (Igaz!) Igy a hadügyministerség is. — Tudjuk, hogy a magyar hadsereg kérdése, bár históriai fejleményeinknél fogva teljes kifejlését nem is nyerte meg, de épen ugy tartozott a magyar országgyűléshez, mint bármely más be^érdés. Ide tartozott mindenekelőtt a katona-állitás, mint az alkotmányos létnek legelemibb része. Ezt akarnák nekünk megtagadni? De akkor megtagadnák magát az alkotmányosságot épen ugy, mint az adóügynél. — Megadnák ezt? De akkor mi fogná feltartóztatni azon természetes fejlődést, melynek utolsó zárköve maga a magyar hadügyministerség? (Helyes!) Vájjon azon országgyűlés, mely minden egyéb tárgyakkal jogilag foglalkozik, nem fog-e száz alkalmat találni, hogy az adót, hogy az ujonczállitást oly föltételekhez kösse, melyek a nemzetet vezessék ebbeli követeléseinek utolsó corolláriumához? Az 1830. országgyűlés sürgette a magyar tisztek alkalmazását; az 1836. és 1840. sürgette éselis érte az ujonczállitás szükségének kimutatását. Igy fejlődött tehát a magyar honvédelmi ügy is egész 1848-ig, midőn az betetőzését, a magyar hadügyministerséget kivívta. — Mi nyeretnék tehát az által ha a magyar hadügyministerség megtagadtatnék? Nyeretnék a nemzet s a fejedelem közt egy örökös ujjhuzás; megnyittatnék egy következményeiben be nem látható viszálkodás forrása; eleje vétetnék a közbizalom megalakulásának mindaddig, mig el nem jutna a nemzet az 1848-diki III. t. ez. általunk szent- és sérthetlennek tartott 6-ik szakaszához. Vannak igenis e kérdésnek is nehézségei. De ki állította azt valaha, hogy egy oly birodalomnak, milyen az austriai, végleges szervezése könnyű dolog? E kérdésnek nehézségei felett lebeg azonban a magyar hadsereg vitézsége és zászlóihoz való hűsége; (Helyes!) azt pedig csak senki nem fogja állítani, hogy a magyar hadsereg azért, mert magyar, kevésbbé vitéz; azért mert magyar kevésbbé hű leend alkotmányos királya zászlóihoz. (Helyes!) Igy állanak szerintem az 1848-diki törvények; igy jutottunk el a birodalmi kapcsolatra nézve a személyes unió elvéhez. Megkísértetett az ellenkező, (Jobb oldal : nem halljuk jöjjön közelebb! Elnök : Ha csöndesen lesznek lehet hallani! Mások : Halljuk!) megkísértetett a centralisatio legridegebb, legszigorúbb formái közt 12 éven keresztül; és mi lett következése? Elmondták előttem szólott képviselőtársaim, miként metszettek el a népben a kormány iránti bizalom gyökei, miként szegényittetett el az ország a képtelenségig terhes adózások alatt, idegenittetett el majdnem az összes nemzeti közvagyon,— miként halmoztatott fel a legmeddőbb czélokra közel harmadfélezer milliónyi statusadósság. Mily sebek ejtettek nemzetiségünkön, miként elegendő volt magyarnak lenni, hogy valaki üldöztessék, vagy legalább is gyanusittassék, miként szorittaték ki lassankint nyelvünk nem csak a hivatalokból, de a legapróbb iskolákból is, miként tétetett semmivé személy- s vagyonbátorság, sőt tul ezeken, még a fejedelmi jogok miként bocsátattak áruba pillanatnyi érdekekért. — De nyomozzuk e következéseket még tovább. Felállíttatott a nagy Austria, az uj Austria eszményképe; az osztrák állambölcsek föltétlen urak lőnek ugy a Lajthán innen, mint túl, — s hová vitték a birodalmat? s vele lenyűgözött hazánkat? Mit eredményezett e csábképet üzö külpolitika, mit eredményezett hazánk autonómiájának elnyomása, magának Austriának külpolitikai állására, — magára a világ nyugalmára nézve? Midőn a múlt század elején a vallási és szabadságharezok — s a pragmatica sanctio behozatalával a német tartományok irányában consolidatiot nyertek a magyar viszonyok : az európai statusrendszerben hazánk is, bár szerény, de eléggé határozott helyet foglalt. Austria mint nagyhatalom csak ugy léphetett fel, összes erejével csak ugy rendelkezhetett, ha a magyar nemzet támogatására számithatott. (Ugy van!) Képv. ház napi. I. köt. v