Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

XXVII. ülés 1861. május 23-kán. 215 zsaroláshoz. Engedjék meg uraim, hogy én itt ezen kérdésre nézve megyémet emlithessem meg ; azon járásnak, mely része választói kerületemnek, 200-000 forint adóhátraléka van, — az egész megyéé pedig 800,000 forintra megy. (Halljuk!) Marmarosmegye nem termesztő, hanem fogyasztó megye; és szerencsés években termeszthet félévre, de átalán véve 3—4 hónapra kenyérnek valót, — ha ezen adóhátralék most mind behajtatik, alig van annyi ingóságuk a lakosoknak, hogy egész értékig zálogolások történhessenek. Marmarosra nézve ezen adó nem csak törvénytelen, hanem igazságtalan is, mert meghiszem, hogy történtek a becslés alkalmával más megyékben is hibák, de oly tetemes hibák, mint megyénkben aligha; mert esetek fordultak elő, hogy az adókötelezettek fölajánlották a statusnak némely birtokaikat, melyekre másfélannyi éviadó rovatott fel, mint amennyit a tiszta jövedelem bérlet utján behoz, hogy mindaddig, mig a reclamatio utján segíteni nem lehet, birja a status azon javakat, és azért többen folyamodtunk is a kormányhoz. Engedjék meg uraim, hogy fölemlithessem, minő sükere volt e folyamodásnak, s hogy a rendszert ezen oldalról is megismertessem. Ha jól emlékszem, 1852-dik évben május 17-én adatott ki a pátens az adóprovisorium iránt, — a melynek talán 17-dik szakaszában az mondatik: „Hogy azon esetre, ha becslés és községi, állami avagy magánfelszólalások következtében különbség lenne, az utólagos kiegyenlítést illetőleg, beszámítás fog még történni," és ez fejedelmi szóval biztosíttatik, — és mit mondottak folyamodásunkra Bécsben ? azt, hogy ezen pátens ellenében Ö Felségének 1857-ik július 17-röl egy titkos rendelet létez, melyben az mondatik : hogy igaz ugyan, hogy 0 Felsége az utólagos kiegyenlítést megígérte, de az évet, melyben történjék ezen kiegyenlítés, előre meg nem határozta, és azt csak ezután fogja megszabni. (Halljuk!) E szerint tehát habár valakinek a holdvilágban esik is azon részbirtoka, melyértreclamált, a reá igazságtalanul rovatott adót mindaddig fizetni kell, mig az idő meg nem határoztatik. (Tetszés.) Átmegyek most a jövőre. (Halljuk!) Megmondottam elöl, hogy gondosan meg kell fontolnunk a jövőt. Én uraim, miután különben is igen csekély reménynyel jöttem ide, a jövőre nézve nyugodt vagyok, mert ha e nemzetgyűlés eredmény nélkül szétoszlatik, haza megyünk, s ha tűrtünk, szenvedtünk 12 évig, fogunk még szenvedni ezután is, több ideig szenvedtek elődeink is a török járom alatt; de ha figyelembe veszem e házban és azonkívül létező honszeretetet, legkevésbbé sem kételkedhetem e nemzet jövendő életéről. Ugyanis az osztrák császár magát megkoronáztatni kivánván, bennünket országgyűlésre egybehívott, azt gondolván, hogy mi vagy a nemzet örömzászlókkal fog a coronatiora megjelenni, és a legnagyobb készséggel teendi sz. István koronáját az uralkodó fejére csak azért is, hogy törvényes koronás fejedelem legyen. Es mi történt uraim, összejöttünk s mint egy compact testület egyszóval közakarattal kimondja a képviselőház, hogy mindaddig, mig törvényes jogaink és alkotmányunk vissza nem adatnak, a coronatio ellen a törvényes „vetőt" kijelenti. A mely nemzet uraim, ily morális erőt kifejteni képes, annak élnie kell, annak elveszni nem lehet; több hatása van e morális erőnek, mint az összes osztrák hadseregnek. (Helyes!) Hiszen uraim, Magyarország földje szabad föld és polgári vérrel van áztatva, és épen azért a közelebbi rendszer alatt ezen vérrel áztatott földbe beplántálni kivánt gyom meg nem gyökerezhetek, habár annak mivelésére idegen kertészek fogadtattak is. (Helyes!) A mi az indítvány külalakját illeti, hogy felírás avagy határozat legyen-e ? én e tekintetben nyugodtan hivatkozhatom lelkiismeretemre, mert tökéletesen tisztába vagyok magammal, s miután a törvényesség teréről, mely e háznak egyedüli biztos alapja, eltérni legkevésbbé sem akarok, — de miután meg vagyok győződve arról is, hogy az indítvány pártolása mellett felhozott esetek közöl a jelen esetre egyik sem alkalmazható, — mert azon koronázandó fejedelmek mindnyájan a törvényesség utján voltak, jelenleg pedig azon csak a nemzet áll, — kívánok moraliter hatni az uralkodóra, hogy ö is ugyanazon térre lépjen, melyen mi vagyunk, s akkor szívesen felírok hozzá ; — de addig és most a határozatra szavazok. (Helyeslés, éljenzés.) Szentiványi Károly : Hiszem, sót meggyőződésem, hogy Európának nincs nemzete, mely a lefolyt 13 év alatt nagyobb zaklatásoknak, sanyargatásoknak, sőt üldözéseknek lett volna kitéve, mint a magyar nemzet. Alig hogy idegen hatalom, kül interventió a védelmi harczot megszüntette, mely az 1848-diki törvények oltalmazása végett keletkezett; azonnal neki estek mindennek, mi szent egy nemzet előtt. Megszüntették alkotmányunkat, megtámadták nemzetiségünket, megsértették vallásbeli szabadságunkat, szétrombolták anyagi jólétünket, elakarták temetni szellemi haladásunkat, s ezenkívül számtalan családnak jólétét s nyugalmát elvették. S ez az a mit elvettek, már most nézzük mit adtak. A miről azt modták, hogy a civilisatio érdekében adják ? (Halljuk! Halljuk!) Adtak egy rosz, hanyag, sokban nevetséges közigazgatást, mely átalános ellenszenvet ébresztett, s maga a nép előtt is gunytárgyává lett. Ide dobtak egy polgári törvénykönyvet, oly pörrendtartással, melynek czélja nem a perlekedés könnyítése, hanem pénzkeresés, valóságos üzérkedés volt. (Igaz!) A kész és Európa jogtudósai által nemcsak elismeréssel, hanem magasztalással fogadott magyar büntető törvénykönyv helyett adtakegy büntető törvénykönyvet, melynek ferdeségei és fonákságai a személy és vagyonbátorságot Magyarországban soha sem tapasztalt mértékben veszélyeztették ; a kárvallottakat pedig azon állapotba hozták, hogy károsításukat inkább megtagadták, mintsem hogy az eljárás zaklatásainak kitegyék magukat. (Helyes!) Mindezeken kivül elviselhetetlen terhekkel adóztatták meg törvénytelenül az országot ; — nem ismert, s a haza anyagi érdekeit kimerítő indirect adózásokkal terhelték törvénytelenül a nemzetet. Mindezeknek végrehajtásával legnagyobb részben idegen, a külföldről behozott tisztviselőket biztak meg. (Igaz! Ugy van!) 54*