Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

202 XXVI. ülés 1861. május 22-kén. dabb lön, — e sorompókat ismét visszaállítani, nemzetgazdászati tekintetben nagy hiba volna, sőt én ezt majdnem lehetetlenségnek tartom. Magyarország a nemzetgazdászati kifejlődés azon stádiumában van, hogy főleg nyers anyagok előállításával foglalkozik ; tény pedig, hogy terményeink legnagyobb vására az ausztriai tartományokban van s remélhető, hogy tökéletesebb közlekedési eszközeink s főleg a buda-kanizsai vasútvonal által, e vásárunk méc tágulni fog, mert e vasúton tetemes gabnamennyiségek fognak nemcsak Styriába, hanem Carinthia, Carnioliába, sőt Tyrolba is szállíttatni, mely tartomány magát gabnával előbb legnagyobb részt Bajorországból látta el ; már ha mi e vásárt megtartani akarjuk, önkényt következik, hogy minekünk az ausztriai gyárczikkeknek vásárt kell engednünk, — annálinkbb, mert bármikép forduljanak is dolgaink — pénzviszonyaink még sokáig hasonlók fognak maradni az örökös tartományok pénzviszonyaihoz. Nem volna a sorompók visszaállítása azért sem kívánatos, mert ha majdan a birodalom a dualismus alapján szervezve lesz, — mi végre be fog következni, — közös fejedelmünk levén, a vámtariíFakérdések igen sajnos összeütközéseket fognának előidézhetni ; de nem szükséges a vámsorompók visszaállítása azért is, mert a mennyiben gyáriparunk van, — s később valószínűleg nagyobb mértékben lesz gyáriparunk, — az ausztriai gyárezikkekkel könnyebben fogja a versenyt kiállani, mint akár a német vám szövetségi, akár az angol vagy franczia gyárezikkekkel. — A vámkérdést tehát, ha majdan önálló kormányunk leend, az örökös tartományokkal szövetség alapján, a német vámszövetség példájára kell eldöntenünk, akként, hogy abból közjogi tekintetben reánk nézve semmi káros következéseket ne lehessen vonni; természetesen, hogy aztán oly vámtariffát kell felállítanunk, mely nemcsak az egyik, hanem mind a két félnek kedvező legyen, mely az összeköttetést, a kereskedést más nemzetekkel ki ne zárja, mert habár terményeink fő vására az örökös tartományokban van, tudjuk azonban, hogy azok terményeink fogyasztására nem elegendők, ha pedig terményeink számára ancmet vámszövetséghez tartozó országokban, sőt Frankországban és Angliában vásárt találni akarunk, akkor oly tariffához nemszabad nyulnu tűi, mely ezen országok gyárczikkeit Magyarországból kizárná. Ismétlem tehát, hogy vám szövetségre kell lépnünk az örökös tartományokkal, hanem czélszerü védvámok alapján, közösen megállapítandó vámtarifta mellett. Pedig mily óvatosság és figyelem szükséges a fennálló érdekekre a vámtariíFa szabályozása és változtatásánál, látni azon szomorú csapáson, mely a magyar vasipart érte, midőn a vasúti társaságoknak a vasnak szabad behozatala engedélyeztetett ; ezen óvatosság pedig annál inkább szükséges, mert az állam kereskedelmi s vámügye az ország pénzügyi állapotával a legszorosabb összeköttetésben áll,különösen pedig szükséges az ausztriai birodalomban, hol nem csak a rendszeres évenkinti deficit is elég aggasztó, hanem a hol a kereskedés is oly szenvedő állapotban van, hogy a bevitel a kivitelt évenkint 40 millió írttal felülhaladja, mely veszteséget a külföld irányában csak arany vagy ezüsttel, vagy uj adósságokkal lehet fedezni. Az állampapirosok s az industriális papirosoknak is egy nagyrésze a külföldön levén — a kamatok fizetése a birodalom pénzerejének nagyrészét igénybe veszi, a mi valamint a valuta helyreállítását, ugy a birodalom oeconomicus gyarapodását is gátolja. — E bajnak oka pedig nagyrészt azon kormányrendszerben fekszik, mely elfogult külpolitikájánál fogva pénzerejét felülmúló hadsereget, s hibás belpolitikájánál fogva a hivatalnokok egész seregét tartani kénytelen, s a státuspolgárok jövedelmeit oly nagy mértékben terheli, hogy tőkék alakítását, melyek a földmivelésbe s gyáriparba beruházva nagyobb kivitelt s kisebb bevitelt, vagy inkább a helyesb arányt a kettő közt eszközölhetnének, lehetetlenné teszi. Előadásom folytán említem : miszerint a jogegyenlőség elvét a nemzetiségekre kell alkalmaznunk — kell azt egj^szersmind a vallásokra nézve is akként kiterjesztenünk, hogy ne legyen ezen országban semmi néposztály, mely vallásos tekinteteknél fogva, polgári s politikai jogok gyakorlatából ki legyen zárva; — értem az izraelitákat. Hogy hosszasb ne legyek, más kérdések fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, hanem mélyen tisztelt képviselő Deák Ferencz indítványát forma és lényeg tekintetében pártolom. A mi Tisza Kálmán t. képviselő társunk által elősorolt egyéb tírgyakat illeti, elvileg elfogadom azokat a szabad kereskedés kivételével ; nem találom azonban helyén, hogy azok a föliratban megemlittessenek ; czélszerübbnek vélném, hogy maga idején választmányok küldessenek ki,e tárgyakban törvényjavaslatok kidolgozására, mert habár helyzetünkben törvényalkotásra képesítve nem , de törvények előkészítésére jogosítva vagyunk. Előadásom következtében kénytelen vagyok a szabadkereskedésre csak azon megjegyzést tenni, hogy az a nemzetgazdászatban oly helyet foglal el, mint a természetjog a jogtudományban, hogy az csak ideál, mely felé törekednünk kell, de a melyet eddig semmi nemzet, rnég az angol — roppant gyáripara s a tőkék nagyszerű készletei mellett — sem mert eddig az életbe átvinni. Én pedig óhajtom, hogy valamint az alkotmányosság mezején a legszabadabb nemzet tanait fogadjuk el, ugy az anyagi érdekek terén is e Icgpractieusabb nemzet példáját kövessük, e nemzet pedig anyagi érdekeit a védvámrendszer által növelte s fejlesztette ; igaz, hogy volt neki érdekeinek növelésére még egy hatalmasb emeltyűje, mint a védvámi rendszer, t. i. a polgári és politikai szabadság. Az angol nemzet gazdag lett, mert szabad tudott lenni, legyünk mi is szabadok, — s gazdagok leszünk! (Helyeslés. Éjenzés.) Buzna Lajos : A világ egyetemének alkotója remek müveinek ékkövéül önön hasonlatosságára az embert teremtvén, állati fönsöbbségének megjelölésére szellemét az értelem szövétnekével világositá meg, szivébe pedig a szeretet fennkölt érzelmét lehelé.