Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

XXVÍ. ülés 1861. május 22-kén. 195 désének tulaj donitható, mely egyrészben azért, mivel az ezüst pénznek megdrágulása által sókkal drágábbá lett gyári készitményeit a vámszövetségnek a behozástól visszatartóztatja; másrészről a gabonának nagy mennyiségben kivitelét tetemesen elősegíti, ez által a bilanxot ideiglenesen javítja. Megemlítendő még az, hogy e szerződés kötése előtt is, a gabonának bevitele, a mikor a vámszövetséghez tartozó országokban szűk termés és drágaság állott be, az azelőtt fennállott magasabb vámdijak ideiglenes leszállításával szokott könnyittetni. Miből következik, hogy a pénzállapot rendes idejében azon kár, melyet a monarchia azáltal szenved, hogy a vámszövetségböl a gyártmányi czikkek sokkal kisebb vámtélellel hozatnak be, fel nem ér azzal, hogy a gabona s egyéb termesztmónyek, -— a bor és szeszes italok kivételével, — könnyebben kivitethetnek. S ezen kellő vigyázat hiányában támadt kétes állapot fennmarad mindaddig, mig e szerződés le nem foly. Nem hagyhatom közgazdászati szempontból érintetlenül a hazánkba törvénytelenül behozott indirect adóknak azon nemeit, melyek az állam figyelmét leginkább igénylő termeléssel szoros kapcsolatban vannak. Ezen adók mindenütt hol józanon kezeltetnek, a termelést csak közvetve érintik, egyenesen pedig a fogyasztásra nehezednek. Nálunk ez nem igy van, itt ezen adók az indirect hatáson felül, melyet a fogyasztás nehezítése által a termelésre gyakorlanak, a státus-gazdászat elveivel ellentétben magát a termelést támadják meg, gátolják ezt kifejlődésében, csekély hasznot hozóvá sőt még néha lehetetlenné is teszik. A bécsi kormány mikor Magyarország kormányzatát kezébe vévé, az adó ezen nemeit hazánkra is kiterjesztette, a helyett, hogy megváltoztatta volna ezen adók kezelésére nézve a birodalomban fenálló hibás rendszert, melyről másutt, — jelesen Németországban — már régen elállottak, jónak látta ezt egész kiterjedésében hozni be hazánkra, talán csak azért, ha eléggé jó volt, e rendszer az örökös tartományokra miért kellene Magyarországnak ez adók máskép alkalmazásával bizonyos fontosságot adni. E kezelési rendszernek azonfelül, hogy magát a termesztést veszi zsibbasztó hatása alá, másik főhibája abban áll, hogy nemcsak a fogyasztásnak, de magának a termelésnek is keserűségig vitt folytonos ellenőrködése által — ezen adók jövedelme az állam nem csekély kárával nagyrészben felemésztetik. Ha hiba volt e rendszert annyi ideig az örökös tartományokban fenntartani, még nagyobb hiba volt ezt az itt létező és ott előnemforduló körülményeket tekintetbe nem véve — Magyarországra változtatás nélkül áthozni ; igazolja ezt különösen a kivitel tekintetéből is nagyfontosságú növény, a dohány, mely Németországban egyik tárgya ugyan a fogyasztási adónak, de ennek termelése ott monopólium által nemcsak elnyomva nincs, sőt az erre alkalmas vidékeken kormányilag pártfogoltatik, s mely honunk nagyobb részében igen jó siikerrel miveltetett, és tekintetet érdemlő pénzösszeget hozott be a külföldről, •— s mégis a bécsi kormány a dohánytenyésztést, mely egy kis jó akarat s kellő ösztönzés mellett egyik leg. jövedelmezőbb forrásává válhatott volna az államnak, — nemcsak nem ápolta, hanem e növényre nézve az örökös tartományokban gyakorlott monopóliumot e honba is behozva, a dohány tenyésztését majdnem egyedül az állami gyárak szüksége fedezésére szorította meg, és azt számtalan helyen, hol ezelőtt legnagyobb siikerrel gyakoroltatott, végképen eltiltotta. (Ugy van!) A bor (Halljuk!), mely nagy tényezőjét teszi honunk termelő erejének, szintén erősen nyomva van a reá vetett súlyos adó által. Nyomasztó ez azért, mert külföldön a piaczczal nem biró bor értékével arányban nincsen, de még nyomasztóbb azért, mert nemcsak a fogyasztásra, hanem a termelésre is közvetlenül ránehezedik az által, hogy a termelő kénytelen aközt választani, mikép vagy még el sem adott s igy fogyasztás alá sem jött borától a járulékot előre megfizesse, vagy magát a folytonos ellenörködéssel járó vizsgálatok és utánnézések zaklatásainak kitegye ; de nyomja még különösen Magyarországot erösebben e teher, mint az örökös tartományokat, mert a hazánkra e czím alatt mért díj, csak kevéssel kisebb, mint az örökös tartományokban, a bor ára pedig, mely nálunk gyakran a mivelés költségeit sem fedezi, többnyire nagyságára nézve sokkal alantabb áll, mint az örökös tartományok bortermelő részeiben. A pálinkafőzés ós czukorkészités (Halljuk!) szintén erősen szenved ez adóztatás alatt ; neveli a bajt nem kevéssé a kezelési rendszer azon hibája, melynél fogva ezen egyedül a fogyasztást illethető teher, a pálinkafőzésnél nagyrészben a czukorkészitésnél pedig egészen a termelésre, azaz pálinkafőzésre és czukorkészitésre nehezedik. Megfoghatatlan, hogy lehet a czukorfőzést, — melyet már csak azért is, hogy a külföldi czukorért a lehetőségig kevés pénz menjen ki, a kormány részéről ösztönözni és pártolni kellene, — a közgazdászat érdekének egészen ellenére kifejlődésében mesterségesen akadályoztatni, sőt a meglevő gyárak közöl többeket, hol az egyéb kürülmények nem nagyon kedvezők, munkafölhagyásra kényszeríteni. A pálinkafőzés még nehezíttetett azzal, hogy a kazán ürege vétetett fizetés alapjául, a nélkül, hogy a forrás általi dagadásra szükséges tér a valóságnak egészen megfelelő arányban, ugy az égetésnek nemsükerülése tekintetbe vétetett volna ; megjegyzendő még, hogy noha a pálinkafőzésnél ugy a fizetés teljesítésére nézve is a lehető legszigorúbb ellenörködés gyakoroltatott, mégis jónak találtatott a pálinkakivitel re nézve annak megrendelése, hogy a kivitel megtörténte előtt a kivinni szándéklott egész mennyiség felől a pálinkafőzetési díj fizetésének megtörténte kimutattassék, mi a kivitelt nem kevéssé nehezíti ; csakis ily kezelésnek tulajdonitható, hogy az elmúlt években az ausztriai pálinka az adriai tenger vidékén a poroszországi pálinkával a versenyzést ki nem állhatta. 49*