Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

18-8 XXVI ülés 1861. május 22-kén. aai ellen jövendőben megóvják egyaránt a nemzetet mint annak királyát, — s azon fejedelem, ki ily törvényeket szentesített, s azoknak megtartására ünnepélyesen megesküvék, megkoronáztatván, következő arany igékkel fejezé be az említett törvények záradékát: „Perferant desiderium nostrum fideles S. S. et Ordines ad suos populares, perferant item nuncium íllud, quod nos populum nostrum nonmodo legibus sed cumprimis amore gubernare cupiamus." (Tetszés.) De csakhamar előállott a csalódások szomorú korszaka és a fönnt elősorolt üdvös törvények irott malaszt, puszta hangokká lettek, mert Leopold utódja I. Ferencz császár a franczia háború bevégeztével, s alig hogy Európának nemes oroszlánya a nagy Napóleon császár — Ferencz császár veje — a fátum végzetszerű hatalma által a Tarpei sziklához füzetett — megfeledkezve a magyar nemzet hűségéről, de hiven megemlékezve igenis az osztrák hagyományos politikának mételyes rendszeréről, a nemzetet, mely a háborús idők és a muszka hadseregnek átvonulásánál nagy áldozatait alig heveré ki — pénz-devalvatióval, a só árának fölemelésével és a contributiónak ezüstben katonai hatalom melletti önkényes behajtásával osíorozá, és hogy a nemzet még csak föl se jajdulhasson, országgyűlést sem tartott, mig végre a körülmények kényszerítő hatalma alatt meghajolva, ismét megfútta a régi nótát és az 1827-ki országgyűlésen ama nagy szavakkal : „doluit paterno cordi nostro (Ugy van! Tetszés. Halljuk!) a nemzetet régi hűségének álmába szenderítette és ez így járt Ferdinánd koráig — igaz hogy halálával a nemzetnek szeretetét végrendeletiig hagyományozd, (Tetszés.) de hagyományozd egyszersmind a Habsburg-Lothringen háznak vészteljes politikáját is; egy szóval Magyarországnak kizsákmányoltatását és az osztrák örökös tartományokba beolvasztását. Mert vájjon V. Ferdinánd alatt volt-e országgyűlés, melyen a halomra nőtt sérelmek orvosoltatását ki lehetett volna küzdeni? Nem volt; — de előjöttek az ujabb harczok, a magyar nyelv, a katonai állitások, a pápai brevék, a vegyes házassági ügyek körül; megszületett az administratori rendszer, a meby a nemzet törvényhozási testületének alkotását, a megyei autonómia tisztaságát, és igy mindkettőnek erejét már csirájában a megyei életben elfojtsa. És ez igy járt évről évre mindaddig, miglen Európa láthatárán borús felhők emelkedve az annyiszor megingatott és e nemzet hűségével megmentett osztrák dynastia megreszketett, és a nagy status bölcseséggel támogatott franczia trón összeomlott s az elnyomott népek óriás sírkövei megmozdultak, s az 1848-ki országgyűlésen Kossuth Lajos az országgyűlési teendőkről tartott egy beszédére az ausztriai monarchiához tartozó minden népek áthatva az alkotmányos szabadság érzetétől, jogaikat hangosan követelék; igy keletkezett az 1848-ki a polgári jogegyenlőség alapjára fektetett törvénykönyvünk, a mely nem más, mint az 1790: 10. tezikknek a kor igényeihez és az európai haladás művelt külformáihoz idomitott ujabb kiadása, a melyeket a nemzet a független felelős magyar ministeriummal és a nemzetörséggel körülbástyázott. (Helyes! Éljen!) S ha valaha, most már az örök béke a nemzet és a dynastia közt véglegesen megköttetett, most már nagy és hatalmas az osztrák trón, mert az nem többé hűtlen tanácsosok fondorkodásaira, nem a szuronyok gyűlölt hatalmára, hanem a nemzetek és népek bizalmára, szeretetére alapíttatott. Elmondjam Jellachich korát,ela rácz háborút, el a fölzaklatott nemzetiségek vértárasztó pusztításainak iszonyú képeit? nem mondom el, mert azon iszonyatos események mindnyájunk kebelében élnek, de élnek a nemzet hálás emlékében az aradi és pesti vértanuk szent nevei. (Ugy van!) Ezek azok, mik bennünket óvatosságra, féltékenységre intenek a kisértet napjaiban, — mert kisértet napjainak mondhatom a jelen időt, mely 12 évi szenvedések után az alkotmányos szabadság kapuit előttünk föltáiia, — emlékezzünk szenvedéseinkre, emlékezzünk a vértanukra mondom, — és ezen emlékekkel lelkünket és szivünket elpánczélozva, vessünk egy pillantást Ferencz József osztrák császár korszakára. (Halljuk!) A világosi fegyverletétel után, mig egyrészt a fegyvertelenné lett nemzeten a bosszú vérangyala dühöngött, (Halljuk!) miglen az ország miniszterelnöke, tábornokai, az ország zászlós urai, egyházi és világi főméltóságai, golyó és kötél által kivégeztettek, a hon leghívebb fiai számkivetésre kényszeríttettek, majd rémes külföldi börtönökbe hurczoltattak, legműveltebb fiai és értelmiségei közkatonákká soroztattak s durva altisztek nemtelen üldözéseinek kitétettek, a hazának delnöi és szüzei, a müveit Európa szégyenére és az emberiség gyalázatára megvesszőztettek, (Ugy van! Zaj) miglen az ország integritása szétdaraboltatott, nemzeti élete kifosztatott, földulatott, ezer éves alkotmánya megsemmisíttetett, ősi szokásai, melyekhez még a barbár nemzetek is gyermekies ragaszkodással viseltetnek, kigunyoltattak, azalatt Bécsben megszületett a • Bachrendszer vérfagylaló systemája, a németesitő rendszer pókhálója, a nemzetre egy átkos ködfátyolként kiterjesztetett, hogy elnyomva a nemzetiség szent érzetét, egyszersmind kiirtsa csirájában az elszegényedés által kétségbeejtett nemzetben az alkotmányos szabadság iránti jogérzetet; (Ugy van!) egy uj alkotmány octroyroztatott, melynek vezérelve volt a „Gleichberechtigung aller Nationen" azaz : a rabszolgaságnak egyenlősége, (Ugy van .'Helyes! Tetszés) mely mig btinostorul szolgált a pártütőnek kikiáltott magyar nemzetnek, másrészről jutalomul adatott a horvát és szerb nemzetnek azért, mert fiainak ezeréi a dynastia által tévútra vezettetve, véres harezban ugyanazon dynastia védelmében elvérzettek; a sok direct es indirect adóztatások, a sok bélyeg, örökösödési százalék, adásvevés, fogyasztás és Isten tudná még mi czimen behozott fizetések kitűzték a végelszegényedés nyomorát; a birtokos földének ura nem volt többé, mert annak termékei fölött nem rendelkezhetett, s mert belátá, hogy az uralkodó rendszer mellett utóvégre is