Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

XXV. ülés 1861. május 18-kán. 175 magát souverainnak nyilvánítván, azt kivánja, hogy külön lemondási oklevelek küldessenek hozzá, midőn a horvát tartományi gyűlésen azon meghivó leveleket, melyek oda a horvátországi magyar mágnások számára küldettek, visszaküldik, s kimondják, hogy áruló mindaz, ki a magyar országgyűlésen megjelen, — nem a világos törvények ellen cselekszik-e ? Midőn ezeken tál Fiumét erőszakkal kényszeríteni akarja, hogy a zágrábi tartományi gyűlésen megjelenjen, midőn Dalmatia s a határőrvidék birtokára hátunk mögött alkudozik az osztrák politikával: vájjon uraim, olyan út-e ez, melyet a törvényesség illő utjának szoktak nevezni? (Zaj.) Nem vonom kétségbe, hogy a nemzeteknek a forradalomhoz, ha máskép nem segíthetnek bajaikon, teljes joguk van; (Zaj.) nem vonom kétségbe, hogy a jog az önvédelem joga, mely mint minden egyes embert, ugy még inkább a népeket megilleti, minden hatalom irányában, mely megsemmisítéssel fenyeget. De vájjon nem tiszteltük-e mindig Horvátország municipális jogait? megtámadtuk-e nemzetiségét? vagy mi jogosította a horvátokat arra, hogy elvetvén a törvényeket, mindjárt elszakadással kezdették ügyeik rendezését ? vagy mit mondana Anglia, ha Irland fegyvert fogna anélkül hogy békés úton kisértené meg a maga igényeit érvényesíteni? (Zaj.) Jól tudom, hogy Horvátország egy nagy déli Szláviának kivan alkatrésze lenni, jól tudom, Horvátország nem arra törekszik, hogy az osztrák politikát segítse, hanem arra, hogy magát függetlenítse. Nem akarom vitatni, minő jövővel bir ezen maroknyi nép oly nagy birodalomban mint ama déli Szlávia lenne ? S vájjon nem inkább van-e biztosítva szabadsága, jövője azon kapcsolatban, mely kapcsolatban századokon át sértetlenül fentartotta jogait. Azt sem akarom mondani, s távol van e nemzettől a gondolat, hogy bármely testvérnép ellen valaha az elnyomás kényszerítő eszközeit használja, Horvátország el fog szakadni tőlünk, ha a végzet úgy akarja, de ne kívánjunk túlságosan elnézök lenni akkor, midőn ezt állásunktól az eszélyesség sem kivánja. (Zaj.) Bízvást kimondhatjuk, hogy a horvátok minden méltányos igényeit készek vagyunk támogatni, de viszont ismerjék el, hogy a törvény míg megváltoztatva nincs, törvény marad s azt tiszteletben kell tartani. Van egy más fontos kérdés még, mire nézve az országgyűlésnek nyilatkoznia kell. Azon félreértéseket, melyek a népfajokat e hazában annyi bajba keverték, eloszlatni, mindenesetre feladatunk. Azonban ne higyjük, hogy a nemzetiségek kérdése oly kérdés, melyet a magyar országgyűlés elkülönözve az európai eseményektől fog megoldhatni. (Halljuk!) A nemzetiségi kérdés, uraim, azon nagy elvekből, nagy eszmékből fejlődött ki, mely eszmékért a franczia forradalom és minden szabadságra törekvő nemzet küzdött. De midőn egy nemzet uj előnyöknek, szabadságnak, nemzeti függetlenségnek megszilárdítására jogosan irányozza lépteit, ebből ne vonja senki a következtetést, mintha a nemzetiségi törekvések nemes czéljához vezetne oly eljárás, mely a fajküzdelmek bátorítására szolgál. A nemzetiségi kérdés, ugy mint 1848-ban s már máskor is használtatott a szabadság leküzdésére, mert a nemzetiségi küzdelemnek azon neme, mely nem a nemzetek nagy jogaiérts a népszabadság nagy elveiért folytatja harczait, hanem a népfajokat állítja szemközt egymással, nem a nemzeti szabadság eszméjéből fejlődött ki, hanem a reactioból. Tudjuk, hogy a nemzetiség a szabadságra hivatott önálló nemzet eszméje — a mindent elnyelő állam eszméje ellenében — a népjólét s politikai és polgári szabadság kiküzdését és megszilárdítását tűzte ki feladatul. Erezték ezt a nagyhatalmak 1815-ben, midőn Európának mindazon nemzeteit, melyek compact nemzetiségre hivatva valának, felosztották avégre, hogy igy leigázhassák. Nem ide czélzott-e Németország feldarabolása? nem ezt akarták-e elérni, midőn Olaszországot felaprították? Francziaországot a németalföldi királyság felállítása s a genuai köztársaságnak Piemonthoz csatolása által szintén kívánták gyengíteni; és hogy Francziaországnak egységét egyenesen megtámadni s felbontani mégis nem bátorkodtak, az onnan volt, mert ily kísérlet ismét lángba boríthatta volna Európát. De mind azon törekvések, melyek a nemzetiségek eldarabolásával az önálló nemzet eszméje által feltámadt szabadsági eszmék és törekvések kiirtására czéloztak, sükerre nem vezettek. A júliusi forradalom, Belgium függetlenségének kivívása azt mutatta meg, hogy a szent szövetség erőszakolt rendszere sükertelen marad, és ekkor kezdte a reactio a nemzetiség eszméjét megmérgezni, minden törekvését oda irányozván, hogy a népfajok, melyek rokonságban állnak, nehogy compact egységre s ez utón szabadságra törekedjenek, egymással összeveszittessenek. Így lett Olaszországban római, nápolyi, toskánai, lombardiai külön nemzetiség; igy idege nittetett el Németországban a bajor a szásztól, a porosz a vürtembergitöl. S a mely hatalom e részben legtöbbet tett, az Ausztria volt. Ezek következménye lőn, hogy midőn 1848-ban a nemzetiség a nemzeti szabadság elvének kellett volna a harcz zászlóira irva lenni, mi győzelemre vezetett volna: a gonoszul felkeltett s táplált fajküzdelem romlást idézett elő. A viszonyok 1848 óta e részben is tetemesen megváltoztak. A nemzetek öntudatra ébredtek, s óvakodtak, nehogy magukat a reactio eszközeivé alacsonyítsák, azon reactio eszközeivé, mely a népfajok küzdelmét a maga javára zsákmányolta ki. Ezt mutatja Németország, ezt Olaszország is. A rokonságban álló népek egységre, erőre, szabadságra törekszenek; oly országokban pedig minő hazánk, hol a politikai nemzetiség mellett apró népfajok laknak, a fajok önállósági törekvése nem lehet iránya s czélja a nemzetiségi törekvésnek. Ily országokban más eszközök vannak a külön népfajok megnyugtatására. (Halljuk !) Egyik eszköz, melyre nézve a magyar országgyűlés 1848-ban intézkedett, a jogegyenlőség teljes érvényesítése. A jogegyenlőség az, mely ily országban a külön néptajok megnyugtatására szolgál, oly jogegyenlőség, mely a szabadság és jólét legnagyobb mértékét egyformán nyujtj a mindenkinek, nem tekintvén a nyelvek különbségére. 44*