Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

170 XXV. ülés 1861. május 18-án. De mit is nyernének ezen rendszabályok által ? kiábrándulhattak már azon álfogalomból, hogy kimerithetlen kincsek vannak hazánkban, melylyel a romlott fináneziát helyreállítani lehetne. — Igenis vég. telén kincseket rejt hazánk, — melyeket egy takarékos, előrelátó, minden anyagias szellemi érdekeket kifejteni igyekező kormány a nemzet felvirágzására kifejleszthetne, de ugy mint 1850-ben, ugy jelenben is egy anyagi erejében kimerült országból erővel, annyit, mennyi a rendszer újbóli életbeléptetésére szükséges, kivenni alig lehet, az idézett adó-executiók, a vagyontalanság és fizetési képtelenségnek legvilágosabb jelei. Bátran mondhatjuk e szerint a Lajtán-tuliaknak, hogy az ö mind anyagi, mind szellemi jobblétük érdekei ellen lenne Magyarországnak a birodalmi tanácsba való erötetése, ezen az utón biztos nemcsak a devalvatio vagy reductio, de az átalános banquerott. (Közhelyeslés.) Végre azt merem állítani, hogy az állam pénzügyi és anyagi kérdésének megoldására van egy más és egyedül biztos át, és ez elérhető, ha a magyar birodalom a pragmatica sanctio alapján minden előbbi jogait visszanyerve és helyesen biztosítva az örökös tartományok törvényhozásával tökéletesen egyenlő lábra állítva, minden fontosabb anyagi kérdések fölött esetről esetre egyezkedhetik. A népek és népek közt — csak magán nagyravágyás és cselszövény ne szórja köztük a viszálkodás magvait, — könnyű megegyezést eszközölni; hiszen mind a szabadság és alkotmányosság, mind az anyagi jobblét érdekei és biztosítékai annyira ugyanazonosak, hogy a valódi békés együttlét és a közös érdekek nek a méltányosság szerinti szabályozására a biztos alapot föltalálni nehéz nem lehet. Ha szilárd és tartós kibékitést, a monarchia sülyedt tekintélyének helyreállítását, anyagi fölvirágzását, az alkotmány megszilárdítását akarják a Lajtán túl, határozottan és végkép le kell mondaniok a felettünki felsőbbségi és uralkodási vágyakról. A magyar mindenek fölött szereti alkotmányát s tiszteli törvényeit, s már annyira megérdemelné. hogy azt békén élvezhesse, miszerint habár viszásnak látszik is, hogy azon terhek egy részét átvállalja, melyek ép az ö elnyomása végett köttettek; de ha már egyszer alkotmányos szabadsága és törvényes jogai nemcsak elismerve és visszaállítva, de kellőleg biztosítva lesznek, ugy hiszem: mind a vámegység megkötésében s annak minden következményeiben ugy az állam pénzügye újjáalakításának megkönnyítésében Ausztria igényei iránt méltányos fog lenni. Ezzel bevégezvén az indítványozott fölirat egyik pontjára nézve nézeteim kifejtését, engedje meg a tisztelt ház, hogy a formakérdésre vonatkozólag röviden nyilatkozzam. (Halljuk!) Az angoloknál egy tényt látunk alkotmányos kifejlödésök történetében következetesen ismételve.— Valahányszor a nemzetre nézve egy életkérdés előkerül, azonnal megszűnik minden párt, és a nemzet jogai vagy közös kérdései védelmében egy az akarat, egy az irány. — Ott a hazaszeretet és alkotmányosság érzete oly erős, hogy a nevezetes pillanatban minden mellékes érdek, minden személyes hiúság, minden személyes vélemény megszűnik a haza közös javának szent érzetében. Az angol nép boldog, boldog szigeti helyzeténél fogva, mely által integritása biztosítva van; bol dog, mert legdrágább kincsét, nemzetiségét, alkotmányát nem féltheti. Az minden kérdésen fölül megszilárdult; boldog, mert náluk oly kérdések, melyek által egész jövője koczkára tétetnék, igen ritkán fordulnak elö. Ellenben nálunk a legdrágább kincsünk, állami integritásunk, alkotmányos szabadságunk, minden lépten veszélyben forog, most is mind ez kérdésbe hozva, valójában egy szilárdul kitartó de óvatos és egységes eljárás menthet meg a veszélytől. (Helyeslés.) Ugyan ezen érzetet láttuk az utolsó években is, különösen october 20-tól fogva hazánkban nyilvánulni, ugyanazon érzet hat itt mindnyájunkra át, elvben mind egyetértünk, s hiszem, hogyha a mostani formákérdésen túl leszünk, mindaddig, mig életkérdéseink teljesen biztosítva nem lesznek, egység és együttartás fogja jellemezni eljárásainkat; mert az egység ad erőt, erőre pedig hazánknak végtelen szüksége van. (Közhelyeslés.) A formakérdésnóli elhatározás reám nézve könnyű. Miután előttem a legdrágább kincs nemzetiségünk, — s annak érdekei végett minden áldozatot hozni kész lennék és annak érdekei óvatosságot kivannak ; miután én egy régi határaiban megerősödött nagy Magyarországot kívánok, melyet nem az egy vagy más irányban fejlődhető külpolitikai conjecturák, de a históriai jog határozza meg, melyet leginkább saját erőnkre támaszkodó eljárással lehet kivinni; miután én alkotmányosságunk visszafoglalására, kifejlesztésére és megerősödésére hasonló eljárást tartok czélhoz vezetőnek; miután épen a föliratban találom a törvényesség és törvényes gyakorlat minden kellékeit s az ellenkezőről még senki sem tudott meggyőzni; miután szerencsésnek érzem magamat hazánk azon nagyfériia nézetét oszthatni, ki mély belátása és rendithetlen hazaszeretete által hazánk jövőjére befolyással lenni mindenek fölött hivatva van : — Deák Ferencz indítványát a föliratot, egész kiterjedésében pártolom. (Helyeslések. Hosszasb átalános éljenzés). Szilágyi Virgil : Uraim ! Azon sok ós jeles beszéd után,-melyeket e házban hallottunk és a melyek nagy része azon kérdés megoldásával foglalkozott : mit kellene, és mit volna legczélszerübb tenni Ausztriára nézve, hogy jelen bonyodalmaiból kibontakozzék? mely úfat kellene követnie ezentúl, hogy azon sikamlós ösvény veszélyes következményeitől, mely öt, a végenyészet örvényéig vitte, megmeneküljön ? Ezen sok jó tanács után valóban nem volnék képes még egyet is mondani, de nem is szándékom azon kérdéssel foglalkozni mikép lehessen e cseréplábakon álló birodalmat, ezen chimaerát, melyet Ausztriának