Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

156 XXIV. ülés 1861. május 17-kén. titásait a legnagyobb mértékben szenvedte. Ó-Becss, Temerin, sz. Tamás mindenki előtt ismeretes nevek. E helyeken gazdagokból koldusok, a jó birtokosokból földönfutók lettek, kik mások kegyelem morzsáin tengették nyomorult éltöket, s kik még most is elszegényedve sinlik akkori veszteségüket. Ama helyeken az előbb legszebb épületek füstös romjai nagy részt még most is könyekre fakasztólag hirdetik a leviharzott események iszonyatosságait. Nem emlitem a sok kiontott testvérvért, mely bizonyosan boszuért kiáltott fel az égre és hihetőleg ez is egyik oka volt, hogy ama rendszer, melynek életbeléptethetéseért kiontatott, csak nyomort és átkot szült, de áldásos nem lehetett! Ezt tisztelt képviselők! nem azért emlitem, mintha a behegedt sebeket kiméletlen kézzel akarnám érinteni, oh nem! hanem szinte jól esik keblemnek, hogy kipanaszolhattam. Én a szeretet, a testvériség apostola, hirdetője vagyok, azt óhajtom én megtestesíteni. De kell tudni uraim! hogy ama vidék kimondhatlanul visszaborzad hasonló események ismétlésétől, milyeket akkor átszenvedett, s mindattól, mi hasonló események ismétlését vonhatná maga után. Épen elválasztásomkor történt, hogy mintegy 7—8 ember a többiek nevében megjelent nálam, s összetett kezekkel könyörgött, mondván : Uram, csak ugy nézzék ott azon az országgyűlésen, hogy olyan szerencsétlen napok bú ne következzenek ismét, mint 1848-ban éltünk (Zaj). Én uraim! nem tudnám lelkemre venni, ha netalán azért, mert elmulasztjuk magunkat érintkezésbe tenni a tényleges uralkodóval, ez által bár csak közvetve, s akaratunk ellen is alkalmat és ürügyet szolgáltatnánk netalán hasonló szomorú események előidézésére, vagy csak az átszenvedett 11 évi súlyos napok ismétlésére is. Engem legalább, ha a felírás mellőzésével történnék ilyesmi, folytonosan kinozna azon gondolat : talán ha felirtunk volna, (Halljuk) nem következett volna be a nyomasztó helyzet, — talán jobb lett volna ! Mig, ha netalán a felirat mellett is találna történni, ilyesmi legalább nyugodt lennék, s jó lélekkel elmondhatnám Isten és a nemzet előtt : En ennek oka nem vagyok. En megpróbáltam, a mit a nemzet becsülete, önnállása s törvényes függetlenségének feláldozása nélkül lehetett, ha nem sikerült, Isten legyen biró közöttünk! De továbbá még azért is kénytelen vagyok lelkismeretemben a felírást pártolni, és nem a határozatot, mivel a felírástól még mindig marad visszaléphetés (Fölkiáltások: Nem áll.) a határozat vagy talán már akkor inkább manifestum hozatalára, mig a határozat hozatalától nincs többé visszatérhetés a felírástételhez. És miért kötnök meg önmagunk saját kezeinket! Okosság volna-e az ily mindent koczkáztató lépéssel önmagunk előtt a menekülhetés útját elzárni ? Nekünk nagyon eszélyeseknek kell lennünk, nagyon meg kell fontolnunk, mit tegyünk, mit tanácsos tennünk ? Mert nem egyedül önmagunk, hanem a haza sorsa felett határozunk s intézkedünk. Én megvallom, még az is meggyözőleg hat reám, hogy az ország legnagyobb része, sőt egy- két megye kivételével az egész megyei hatóságok már ismételve felirtak. A mit megtehettek a részek mind, nem látom át, miért ne tehctnök meg hasonlóképen mi is, ugyanazon egyes részek ölsszes képviselői? Hiszen a részek együtt véve teszik az egészet. És végre azon meghívó levélben, melyre választóink ide küldöttek bennünket, nem volt- e világosan kijelentve, hogy a tényleges uralkodó meg akarja magát koronáztatni ? nem volt-e ez az országgyűlést megnyitó beszédben is nyíltan kimondva ? Már most vagy azt, hogy nem akarjuk megkoronázni, vagy azt, hogy meg akarjuk koronázni, de ezen és ezen feltételek alatt, meg kell mondanunk, és pedig meg kell mondanunk annak, ki ezt tudni akarja, a ki erre várakozik, különben felesleges volt összejönnünk. Én ugy gondolom, ha valamelyik kis német berezegnek eszébe jutott volna a megyékhez irni és azokat felszólítani: küldjetek Budára vagy Pestre képviselőket, én meg akarom magamat magyar királylyá koronáztatni, — alig ha összejöttünk volna egy olyféle határozat hozatala végett, milyen most terveztetik. Ne is féljünk uraim olyan nagyon attól az érintkezéstől. Hiszen mi már érintkeztünk, ha nem is oly ünnepélyesen, mint most kellene, de érintkeztünk vele, midőn kieszközöltük, hogy nem Budán, hova öszszehivattunk, hanem itt Pesten tarthatjuk az országgyűlést, Ezek uraim! azon okok, melyek engem arra indítanak, arra határoznak, sőt arról győznek meg, hogy én inkább a feliratot mint határozatot pártoljam. Birnak-e ezek másokra is meggyőző erővel, nem hozzám tartozik megítélni! A felírás melletti meggyőződésemben még azon érv sem ingatott meg, mely a határozat pártolására a placetum vagy is királyi tetszvény eltörléséből merittetett. Uraim! ha van a 11 évi szomorú emlékű időközben, a mi annak positive jó gyümölcse, ez a placetum vagy is királyi tetszvény eltörlése. (Nevetés, zúgás, lárma) —-• Ügy hiszem, nem szükséges bővebben fejtegetnem, mi volt az a királyi tetszvény ? hogy annak fennállásakor, ha a római pápa, nem mint világhatalom, hanem mint a kath. egyház látható feje a hit dolgában, tehát a lelkiekben - valamit irt a püspö. kökhöz, mint ugyan azonkath.-anyaszentegyház alárendelt főpásztoraihoz, azt elöbbBécsben megvizsgálták, és csak ha ö nekik tetszett ráírni, hogy piacet, azután, mintegy megstemplírozva adták ki a püspököknek. Tehát a kath. egyház szabadságának, önállóságának és a polgárzattóli függetlenségének boszantó korlátozása volt az a placetum; (Zaj) következésképen eltörlése által csak az történt, a mi ujabban a protestáns egyház szabadságát s önállóságát korlátozó pátens visszavétele által. Ez uraim! nem annyit tesz : mint a magyar egyházat a pápa hatalma alá adni, hanem annyit, mint szabadságát, önállóságát, a