Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

XXIV. ülés 1861. május 17-kén. 151 melyek, ha csak Ausztria a németszövetségböl kilépni nem akar, mindenesetre a hadsereg elkülönzését fogják vonni magok után s pedig ha azon erős tendentiát, mely Németországban a szövetséges had uj organisatiója mellett nyilatkozik, vagy a-német közvéleményt, mely már a múlt évben a német szövetséges várakban magyar ezredek elhelyezése ellen nyilatkozott, (Igaz !) — tekintjük, valószínűleg rövid idő múlva. Egy szóval, igaz, hogy a helyzet, melyet a birodalom dualismusa miatt elfoglal, rendkívüli, hogy az, az alkotmányos formák által, melyek most a birodalom másik felébe behozatnak, még nehezebbé válik; de bizonyos az is, hogy e bajt nem mi idéztük elő s hogyha azon segíteni akarunk, ezt nem az által tehetjük, hogy a létező viszonyokat ignorálva, a birodalmat az ábrándozott egység alapján újból construáljuk, hanem az által, ha azt azon alapokra vezetjük vissza, melyeken 1848-ig minden veszélyekkel daczolt! (Helyes!) S midőn azt teszszük, midőn hivatkozva törvényeinkre, azon szerződések egyoldalú megváltoztatása ellen tiltakozunk, melyek e nemzetet három század óta a dynastiához kötik s melyeket mi, legalább a történet tanúsága szerint, a legnehezebb időkben hiven megtartottunk, midőn tekintetbe véve a viszonyt, melyben a birodalom Németországhoz áll, oly szervezési kísérleteket elutasítunk magunktól, melyek ezen viszonyok felbontását vonnák magok után, kétségen kivül hazánk százados függetlensége főczólja föllépésünknek, de midőn ezután törekszünk, azon öntudattal tehetjük ezt, hogy ezáltal egyszersmind a birodalom legfőbbgarantiáit tartjak fenn, melyeknek elseje az:hogy Magyarország azon összeköttetésben, melyben a personaíis unió által a birodalommal áll, legfőbb kincseit biztosítva talárja, s melyeknek másodika azon támasz, melyre a birodalom a német nemzetnél épen azon összeköttetésűéi fogva, melyben Németországhoz áll, számolhat, s melyet Németországtól elszakadva, elvesztene. Félek, hoszasabban szóltam, tisztelt ház (Halljuk! tovább is!) mint talán kellett; szolgáljon mentségemül a tárgynak fontossága, mely fölött tanácskozunk s mely kötelességünkké teszi : hogy mielőtt határozunk, azt, minden oldalról fölvilágosítsuk. Miket fölhoztam, talán nem erősítettek meg senkit meggyőződésében; — mert hisz erre szükség nem volna — de megmutatták : miként e kérdést egy más oldalról tekintve ugyanazon resultatumhoz jutunk s helyzetünkben talán ez sem fölösleges. Egyébiránt ismétlem, hogy t. barátom Deák Ferencz indítványát egész kiterjedésében elfogadom, lényegében szintúgy, mint a formára nézve, melyben a ház által teendő nyilatkozatot szerkeszteni kívánja. S most engedje meg a t. ház, hogy ámbár türelmét fárasztám, az utóbbira nézve még néhány szót mondjak. (Halljuk!) Tisztelt barátom Csáky Tivadar, a felirat ellen felhozta a törvényesség szempontját; felhozatott az tegnap is több szónok által, említtetvén, hogy a felírás nem annyira felel meg e ház, és a nemzet méltóságának mintha nyilatkozatot határozunk. Én részemről azon nézetet, mely az ellenvetéseknek alapul szolgál, tökéletesen osztom. Fölfogásom szerint a törvényesség fökincsünk, abban fekszik titka egyetértésünknek, ez az, mi erőssé tesz. A törvényességhez való ragaszkodás reánk nézve a legjobb politika (Helyeslés) és megvagyok győződve arról is, hogy a nemzetnek méltóságát, melyet, az ország más kincsekkel reánk bizott, megőrizni szent kötelességünk, és hogy mi nem tűrhetjük, hogy azon csorba ejtessék (Ugy van!), — miszerint rósz képviselői volnánk hazánknak ha valamit tennénk mi annak méltóságával nem fér össze. És én megengedem, hogy ha most midőn törvényeink még helyreállítva nincsenek, midőn az ország integritása még nem létezik, midőn tettleg a legnagyobb törvénytelenségek történnek, midőn fmanczialis tekintetben oly hatóságoknak befolyása alatt állunk, miket a magyar törvény soha nem ismert, és politikai tekintetben is oly hatóságok befolyása alatt állunk, melyeket Magyarország 1848-ban ismerni megszűnt (Ugy van!), hogy ha — mondom — most az ország ezen állásában egy stereotyp felírással járulnánk ö felségéhez, ha megfeledkeznénk kötelességünkről, első kötelességünkről, mely az, hogy a törvényt megőrizzük, és oltalmazzuk, akkor csakugyan állana az ellenvetés, hogy a felirás sérti a törvényt. De kezünkben és az egész nemzet kezében fekszik azon felirat, melyet Deák Ferencz t. tagtársunk a háznak asztalára letett és én kérdem ha mi kimondjuk : „hogy a magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar király, a koronázásnak pedig törvényszabta föltételei vannak , miknek előleges teljesítése múlhatlanul szükséges"; ha mi kimondjuk : „hogy alkotmányos ön-állásunk sértetlen fenntartása, ez ország területi és politikai integritása, az országgyűlésnek kiegészítése alaptörvényeinknek tökéletes visszaállítása, parlamentaris kormányunk és felelős ministeriumunk isméti életbeléptetése, és az absolut rendszer minden még fönnálló jogtalan következményeinek megszüntetése oly előleges föltételek, miknek teljesitése nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetetlen" — kérdem én ha mi mind ezt kimondjuk, tisztelettel, de nyíltan, mint a nemzet képviselőihez illik, ha kimondjuk a legmagasabb helyen, a végett, hogy szavunk annál tágasabb körben hallassék, ha kimondjuk mi, kik mellett csak a törvény áll, csak a jognak szentsége, kimondjuk, annak ki egy nagy birodalomnak minden hatalmával rendelkezik, kimondjuk most midőn az utolsó 12 évig viselt lánczok nyomai még kezeinken vannak és midőn az alkotmányos szabadságnak semmi garantiaival nem birunk : akkor lehetnek talán kik azt fogják mondani, hogy mi kevesebb óvatossággal jártunk el mint személyünket tekintve tán kellett volna, de azt, hogy a nemzet jogait feláldoztuk, hogy a nemzet méltóságát sértettük, az teljes meggyőződésem szerint nem fogják mondhatni; (Helyeslés) -- és mi pirulás nélkülemlékezhetünk őseinkre, kik alkotmányos szabadságunkat örökségül hagyták nekünk, nyugottan nézhetünk gyermekeinkre, kik tőlünk e szent hagyományt várják, bátran léphetünk a nemzet elé, mert azon kincsekből, melyeket az reánk bizott mi nem áldoztunk fel egyet sem (Helyeslés), és követjük 38*