Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

XXIV. ülés 1861. május 17-kén. 149 S e kétségbevonhatlan tényekből következik : Hogy miután az osztrák birodalomnak több tartományai oly szövetséges államnak integráns részét képezik, mely az európai államjog által elismertetett, a viszony, melyben ezen tartományok a magyar korona országaihoz állanak, csak annyiban változtathatók meg, a mennyiben ez azon viszony sérelme nélkül lehetséges, melyben ezen tartományok Németországhoz állanak. Tekintsük már most az october 20-diki diploma elfogadásának következéseit. Az első — hisz ez a diplomának fö czélja — kétségen kivül az, hogy az eddig létezett dualismus megszűnvén, az egész birodalom egységes állammá egyesül, melynek minden részei, közös kormánynyal s törvényhozással birván, — ugyanazon constitutionális jogokban részesülnek, s közösen gyakorolják befolyásukat mind azon tárgyakra, melyek a törvényhozás köréhez tartoznak, s melyek között az osztrák birodalomban kétségen kivül fontos részt foglalnak el azon viszonyok is, melyek a birodalomnak a német szövetséggel való összeköttetésből fejlődnek. Tekintve a naponkint hatalmasabbá váló irányt, mely Németországban azt tűzte ki czélul, hogy az államszövetséget szövetséges állammá alakítsa át, minden valószínűség a szövetségi szerkezet ily értelembeni változása mellett szól, s pedig annál hamarább, mennél nagyobb azon példának hatása, melyet azok, kik a német egységen dolgoznak, Olaszország sikerült törekvéseiben találnak. Ezen esetben a viszony, melybe Magyarország jutna, ha az oet. 20-ki diploma értelmében az örökös tartományokkal egy törvényhozásban egyesül, merőben feltarthatatlan, s nem is képzelhető oly államszerkezet, mely melletta birodalom minden részei egymáshoz, s a fejedelemhez ugyanazon viszonyban állj anak,s azoknak még is egyik fele, egyszersmind oly szövetséges állam integráns része maradjon, melyhez a birodalom másik része nem tartozik. (Közhelyeslés.) Oly államszerkezet, mely szerint a birodalomnak német tartományai az osztrák birodalmi és a német országgyűléshez egyszerre küldenek követeket, hogy e két helyen ugyanazon tárgyak felett határozzanak, mig a magyarok, kiknek Németország törvényhozására semmi befolyásuk nincs, még is a német szövetség határozatainak minden következéseit viselnék, s mely által az osztrák birodalom egyszerre egy volna, s még is két egészen külön választott egész (derültség), azaz oly valami, mit mint az egységes Ausztria politikai vallásának föhitagazatat nagy parancsok után hinni talán lehet, de érteni, megmagyarázni, vagy törvényekbe formulázni bizonyosan nem. (Kitörő helyeslés, derültség, taps.) Ha pedig felteszszük is, hogy a német szövetség daczára az ellenszenvnek, mely irányában a német népnél mutatkozik, mostani szerkezetében megmarad, az anomália kevésbbé föltűnő, de azért nem kisebb. Mert ha a német szövetség mint eddig, úgy ezentúl is csak a kormányok utasitott küldötteikből fogna is állani, kétséget nem szenved, hogy Németország egyes részeinek népe, mihelyt az alkotmányosság kifejlődik, legalább az által fogja gyakorolni természetes befolyását, hogy a szövetség előtt fennforgó tárgyakat az egyes országok törvényhozásánál diseussió tárgyáva teszi, s a kormányokat a szövetséges tanácsban elfoglalandó állásukra nézve felelősségre vonja. Mi azon esetben, ha az oct. 20-ki diploma szerint az osztrák törvényhozásban Magyarország is részt vesz, oda vezetne hogy a befolyás, melyet az osztrák törvényhozás a német szövetségre gyakorol, oly tartományok szavazatától függne, melyek a szövetségnek nem részei. S ily anomália nem állhat meg; Németország nem tűrheti, hogy legfontosabb érdekei felett olyanok határozzanak, kiket Németországhoz csak az köt, hogy fejedelmök a német szövetség tagja, de kik egyébiránt sem nemzetiségök, sem kötelességeik által Németországhoz kötve nincsenek s igy a magyar korona országainak a birodalommali összeolvadása szükségkép a két lehetőség között egyet tételez fel, vagy azt, hogy egész Ausztria minden tartományaival, ide értve Magyarországot is, a szövetségbe belép , vagy azt, hogy Ausztria német tartományaival is e szövetségből kilép. Az^oct. 20-ki diplomának elfogadása tehát szükségkép az egész németszövetség lényeges átalakítását vonja maga után s nem fogja senki állítani, hogy ez jogköréhez tartozik,ha csak mindazon hatalmasságok, melyek a bécsi congressust aláirtak, vagy legalább a németszövetség abba belé nem egyezik. És vájjon feltehetö-e az? Mi az egész birodalomnak a magyar koronaországokkal együtt a szövetségbe való belépését illeti, erről tisztába lehetünk. Európa nagyhatalmasságai között nincs olyan, mely egy több mint 70 millióból álló államnak alakulását — minővé a német szövetség az esetben nőne — Európa közepette tűrhetné, (Helyes!) s midőn 1851-ben e terv szóba hozatott, Anglia s Francziaország febr. 9-kén beadott nótáikban a kérdés iránt világosan kimondták nézetüket. S bizonyosak lehetünk, hogy Ausztriának a szövetségből kilépése legalább Németország részéről hasonló ellentállásra fogna találni. Mert vájjon a kilépés mi volna egyéb, mint Németország egy tetemes részének elszakadása Németországtól; oly résznek, mely egy ezred óta Németországhoz tartozott, mely Németország egyik nagy folyóját magában foglalja, mely Németországot a középtengerrel összeköti s mely népességére nézve legnagyobb részben tiszta németekből áll. A német nép számos és nagy jeleit adta türelmének, (derültség) s ha a bécsi congressus s az arra következett időnek történetét tekintjük, nem tagadhatja senki, hogy ily nagy és müveit nemzet, még idegen ellenségek járma alatt sem szenvedett talán soha nagyobb megalázást, mint a német'gyözelme pillanatában azon congressus által, mely létezését s hatalmát e nép hazafiúi feláldozásának s hős tetteinek köszöné. (Ugy van!) De az idők megváltoztak s azok, kik most midőn a nemzetiségi elv az előtérbe lép s a Képv. ház napi. I, köt. S8