Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

XXIV. Ülés 1861. május 17-kén. 147 nyílt kijelentésére, hogy a szakadást ö akarja (Ugy van !). Kívánom továbbá nyíltan a világ elébe terjeszteni helyzetünket, kimondani követelésünket, és lehetőséget nyújtani a tényleges hatalomnak a kibékülésre, melyet ha valóban óhajt, követelésünket épen ugy teljesítheti a határozat, mint a felírás után. Osztom én azon véleményt, hogy a fölírást pártolók politikája nem gyáva, söt ellenben én azt nagyon is merésznek tartom, és pedig azért, mert feláldozni akar törvényeinkből, (Zúgás) eltérni az eddig követett ahhozi szoros ragaszkodástól, és mind ezt midőn eljárásának sikerét maga sem reményű. — Épen ezen okoknál fogva nem engedhetem hogy azon politika, melyet én is követek, koczkáztatónak mondassék. Én nem akarom koezkára vetni a nép boldogságát, de inkább annak elérését biztosítani az által, hogy a törvényektől egj tapotnyira sem térek el (Helyes!). Nem szenvedély, nem gyűlölség vezet engem, nem ismerem én sem félre küldőim érdekét, — én is ismerem azon itt többször említett jó barátot, melynek szavára hallgatok, én is követem lelkiisméretemet, s ennek tiszta sugallatából meggyőződésemet követem, midőn a határozatot pártolom (Éljenzés). Eötvös József báró : Ha van valami, mi e rendkívüli körülmények között, melyekben országunkat látjuk, a hazafinak vigasztalást nyújthat, ha van valami, mi a felelősség terhét elviselhetőbbé teszi, melyet a nemzet vállainkra rakott, midőn jövőjét épen e válságos pillanatban bízta reánk ; ez azon meggyőződés: hogy a feladás, mely e törvényhozásnak jutott, nehéz, de hogy azt tisztán kijelölve látjuk magunk előtt és sem törekvéseink czélja, sem a kiindulási pont iránt, melynek helyes választásától e czél elérése függ kétségben nem lehetünk. Az elsőt a nemzet egyhangú akarata jelölte ki. A második a törvényhozó testnek állásából következik. S valamint senki, ki e nemzet magaviseletét az utolsó 12 év lefolyása alatt figyelemmel követé, az iránt kétségben nem lehet, hogy a törvényhozás csak annyiban számolhat támogatására, a mennyiben az az ország alkotmányos önállásának s függetlenségének teljes biztositékát tűzi ki törekvései czéljaúl, úgy bizonyosan át fogja látni mindenki, miként minden törekvéseink sikere attól függ, hogy a törvényhozó test eljárásában szigoriian a törvényhez tartsa magát (Helyes!), s joggal elmondhatjuk, miként a fontos kérdések között, melyeknek megoldása ránk bízatott, nincsen egy, melyre nézve véleménykülönbség, vagy csak kétely léteznék közöttünk (Ugy van!). Egészen fölöslegesnek tartom tehát, hogy Deák Ferencznek előadása után, melyben helyzetünket szokott alaposságával kifejté, újra elősoroljam azon tárgyakat, melyeket ő e ház első felszólalásába fölvétetni kivan. Mi azon kérdéseknek törvényes oldalát illeti, melyek közöttünk, s a birodalom között fennforognak, senki sem lehet kétségben, ki a megczáfolhatatlan okoskodást, melylyel tisztelt barátom nézeteit támogatá, figyelemmel követte, s nem szükség mást mondanom, mint azt, hogy mind elveit, mind azon következtetéseket, melyeket azokból vont, egész kiterjesztésökben elfogadom. De jelen helyzetünk lényegesen különbözik attói, melyben az ország máskor állt. — Törvényhozásunk a szathmári békekötéstől 1848"ig kizárólag belügyekkel foglalkozott, melyek minden fontosság mellett, más országok s főkép Európa helyzetére semmi direct befolyást nem gyakoroltak. Jelenleg oly kérdések fekszenek előttünk, melyeknek megoldása az egész birodalom, sőt Európa jövőjére tagadhatatlanul befolyást fog gyakorolni. Nagy előny ez kétségen kívül, mert küzdelmeinkben a civilizált világ szimphathiájára, sőt a menynyiben jogaink fenntartása, melyekért küzdünk, érdekökben fekszik — támogatására számolhatunk, de egyszersmind nagy nehézség is, mert azon összeköttetés, melyben a hon viszonyai, más országok, söt Európa helyzetével állnak, kötelességünkké teszi, hogy elhagyva a kizárólag országos szempontot, melyből törvényhozásunk eddig az egyes kérdéseket tekinté, necsak a haza külön érdekeit és históriai jogainkat, hanem azon befolyást is tekintsük, melyet határozataink tágabb körben gyakorolni fognak, s a tisztelt ház e tekintetből talán nem tartja helytelennek, ha figyelmét a kérdésnek ezen oldalára fordítom, annál inkább, mennél kevésbbé ignorálhatjuk, hogy követeléseink egy bizonyos oldalról ugy állíttatnak a világ elébe, mintha azok az osztrák birodalom népeinek érdekeivel ellentétben állnának, s egész Európa államviszonyainak felbomlását fognák maguk után vonni: mi ha való lenne, ügyünk jogi állását nem változtatná ugyan meg, de elhatározó befolyást gyakorolna annak eldöntésére; mert századunkban oly ügy, mely mellett csak régi törvények holt betűje szól, de mely a népek érdekeivel, s az európai közvéleménynyel ellentétben áll, diadalra nem számithat (Igaz!). Nem vonhatja senki kétségbe, hogy azon több mint három százados együttlét szoros összeköttetésénél fogva, melyben minden anyagi érdekeink s főkép egész financiális állapotunk a birodalom hasonló érdekeivel áll, oly viszonyok léteznek közöttünk és a birodalom között, melyeket rögtön megszakítani, vagy egyoldalulag megváltoztatni nem lehet, s mind ezen viszonyok, minden közös érdekeink közös egyetértés utján kiegyenlítése oly kötelesség, mely alól akár a méltányosságot, akár saját érdekeinket tekintsük, magunkat felmentenünk nem szabad. De vájjon abból, hogy ezer évi függetlenségünkhöz ragaszkodva, az osztrák birodalomba be olvadni nem akarunk, az következik-e, hogy ezen kötelességet magunktól elutasítjuk ? A magyar nemzet egy más alkalommal ünnepélyesen nyilatkozott e kérdés iránt, midőn 1848-ban september 15-én, midőn e hon s a birodalom kormánya között a feszültség a legmagasabb fokra hágott, 37*