Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-361 • Tájékoztató az Országgyűlés részére az 1990. évi jegybanki politika irányelveiről; az 1990-92. évi gazdaságpolitikai program egyes nemzetközi összefüggéseiről, az IMF-hitelmegállapodás előkészítéséről

- 5 -7 vélte a pénz forgási sebességét, és közvetlenül rontotta a gazdaság külső egyensúlyi helyzetét, illetve növelte az inflációs nyomást. Az árfolyam és a kamat megfelelő szintjének kialakítása az 1990. évi pénzügyi politika sikerének nélkülözhetetlen záloga. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a gazdaságban meglévő és azt a korábbi években nagymértékben szabályozó adminisztratív szabályok felszámolását (az árak, az import, a bérek, a devizafelhasználás stb. liberalizálását) követően a gazdaság egyensúlyának szabályozásában a piaci típusú, a relatív árakat érintő eszközök elsődleges szerepet játsszanak. Az 1990. évi monetáris terv kialakításakor az alábbi szempontokat szükséges figyelembe venni: A jövő év során szükségessé váló nagyarányú külső egyensúlyjavítás a likviditási kínálat szigorú ellenőrzését követeli meg. A bankrendszer nettó belföldi hiteleinek növekedése legfeljebb 140-145 milliárd forintban tervezhető, ami a likviditási kínálatnak az ezévitől elmaradó, 20 %-os növekedését jelenti. Ebből a tervezett fizetési mérlegpozíciókkal összhangban mintegy 55 milliárd forintot köt le a külfölddel szembeni nettó eladósodás, a pénzállomány növekedése pedig 10-11 %-os lehet. Ez a pénzmennyiség reálértéke 2-3 %-os csökkenésének felel meg, illetve 3-4 %-kal nő a pénz forgási sebessége. Az egyes jövedelemtulajdonosi szektorok nettó pénzügyi pozícióinak változását úgy kell szabályozni, hogy az állami szektor nettó hiteligénybevétele érdemben csökkenjen, a lakosság nettó megtakarítása pedig növekedjék. E két szektor együttes nettó pozíciójavulásának lehetővé kell tennie a külső egyensúly tervezett javulását úgy, hogy egyidejűleg a bankrendszer nettó belföldi hitelállományának növekményén belül érdemben növelni szükséges a vállalkozói szektor részesedését. Ez elsősorban úgy valósulhat meg, ha az állami szférának a bankszektor hitelforrásaiból való részesedése