Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-360 • Mellékletek a Minisztertanács 1990-92. évi gazdasági programjáról készített tájékoztatóhoz

-310- 6 részvételével keresi a foglalkoztatási feszültségek mérséklésének módjait. Munkájukhoz a Foglalkoztatási Alapból e célra biztosított támogatás áll rendelkezésükre, amelynek felhasználásáról a regionális tanács határoz. A munkaerőpiacról kiszoruló, hátrányos helyzetű rétegekre külön figyelmet kell fordítani. Erre szolgál az október 2-án megalakult Munkaügyi Tanács, amely fórumul szolgál a hátrányos helyzetű rétegek (pl. megváltozott munkaképességűek, nők, pályakezdő fiatalok, cigányok) érdekeinek feltárására és figyelembevételére a munkaügyi politikában. A munkaügyi érdekegyeztetés kiterjesztése általában is felveti a gazdasági érdekegyeztetés intézményesítésének szükségességét. Mindez egy Érdekegyeztetési Törvény kidolgozását indokolhatja. Az intézményes érdekegyeztetésnek, a kollektív bértárgyalásoknak tehát mindennapi munkastílussá kell válniuk. Ez teremt csak alapot arra, hogy a gazdasági szerkezet radikális átalakításának humán feltételei is létrejöjjenek. Az érdekegyeztetés mechanizmusa azonban akkor lesz működőképes, ha az intézményrendszer szisztematikusan épül ki, ha egyetlen szintje sem küzd többé identitás-zavarokkal, legitimációs problémákkal, amikor magatartásformává válik a szolidaritás, és a garancia nem ígéret, hanem biztosíték. Fentieket figyelembevéve a kormány 1990-ben az 1989. évi rendszer fenntartását vállalja a bérek tekintetében. Nem lép nagyot, hogy minimalizálja a visszalépés kényszerének veszélyét. Reálisnak ítéli azonban a teljes egészében liberalizált bérmechanizmus kiépítésének lehetőségét 1992-ig, s a feltételek megteremtésével azonos ütemben vállalja a bérliberalizálást is.