Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-360 • Mellékletek a Minisztertanács 1990-92. évi gazdasági programjáról készített tájékoztatóhoz

-£&£• A gazdaság termelő és infrastrukturális területeinek és a fogyasztásnak a támogatására a költségvetés évente több mint 270 milliárd forintot fordít. Ez mind nemzetközi összehasonlításban, mind pedig a gazdaság működőképessége szempontjából elfogadhatatlanul sok. A támogatások 25-30 %-a exporttámogatás, mintegy 35-40 % - a fogyasztói ártámogatás, illetve a fogyasztói ár alacsonyabb szinten tartása miatt adott termelői támogatás, 30 %-a a lakásszektorral kapcsolatos állami támogatás és kamatkiegészítés. (A lakással kapcsolatos támogatások nagy része a költségvetésben nem közvetlenül támogatásként, hanem az elkülönített alapok támogatásaként, a tanácsi előirányzatban, illetve az adósságszolgálatban és a kamattérítésben jelenik meg.) Közvetlen támogatásként a szokások metodikában mintegy 200 milliárd forint körüli összeg kerül kimutatásra. A támogatások eltorzítják a piaci ár- és költségviszonyokat, a gazdálkodás minden szférájában (a termelés, az értékesítés, a beszerzés, a fogyasztás, a beruházás területén egyaránt) ésszerűtlen döntéseket indukálnak. Lazítják a piaci értékítélethez való alkalmazkodás kényszerét, fenntartják az alacsony hatékonyságú termelést, így struktúra konverváló hatásuk is van. Torzítják a piac szereplőinek magatartását, hiszen azoknak nem egymással, hanem az államigazgatási szervekkel kell megegyezniük. Jelentősen behatárolják a támogatott területek visszafejlesztési kényszerét és a döntésekkel kapcsolatos önállóságát is. A több száz milliárd forintnyi "pénzosztogatáshoz" költséges állami bürokrácia is kapcsolódik. A piaci értékítélet alól kivont, végső soron pazarlásra ösztönző tevékenységek ily módon való "eltartása" csak az ésszerűt jóval meghaladó adócentralizáció mellett lehetséges. Hosszú távon a rendszer magában hordozza annak lehetőségét, hogy sem a kedvezményezett, sem pedig a háttérbeszoruló területek nemzetközi szinten versenyképes gazdasági fejlődése nincs biztosítva. A vállalkozásélénkítő politika elengedhetetlen feltétele a vállalkozások adószintjének csökkentése. A költségvetési újraelosztás csökkentésére, az állami és politikai bürokráciának a gazdái-