Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-359 • Tájékoztató az Országgyűlés részére a Minisztertanács 1990-92. évi gazdaságpolitikai programjáról

-ZS8- 44 csökkentését - indokolnák. {Várhatóan ezt fogja szorgalmazni a Nemzetközi Valutaalap is.) Az árnövekedés mérséklése ugyanakkor a leértékelés elkerülését, illetve minimalizálását igényli. E két követelmény összehangolása a forint reál effektív árfolyamának szintentartásával valósítható meg. Megfontolandó olyan árfolyampolitika folytatása, amely a külső és belső áralakulást és a devizakereslet szezonalitását figyelembe véve 1-2 havi csúszó lebegtetéssel folyamatában kerüli el a forint reál effektív árfolyamának növekedését. Ez a megoldás várhatóan mérsékli a forint nominális leértékelődése esetén is az inflációs hatásokat. Az időszak egészében az infláció fékezésére kell törekedni. A felgyorsult infláció mértékének jelentős és tartós csökkenése csak a reálfolyamatokban bekövetkező, a hatékonyság növekedését eredményező változásokkal, a túlkereslet megszüntetésével, az elosztási harc csillapításával, a piac árkorlátozó szerepének megerősödésével alapozható meg. A gazdaságpolitika egészének kell antiinflációs jellegűnek lennie azzal, hogy elősegíti a gazdasági szereplők egyenrangúságának, a piaci viszonyoknak az érvényre jutását. Ezt a versenyviszonyok fejlesztésével (importverseny, kisvállalkozások segítése, monopolhelyzetek visszaszorítása), a hiányhelyzeteket előidéző alacsony hatékonyságú tevékenységek leállításával és az ellentétel nélküli rubel export radikális megszüntetésével kell elsősorban alátámasztani. Mindez csak korlátozott költségvetési szerepvállalás és szigorú, de a megtakarításokat ösztönző pénzpolitika mellett érvényesülhet. A béroldalról induló infláció - bérmegállapodások segítségével történő visszaszorítását kell elérni. A jövedelempolitikában a túlelosztás elkerülését és a jövedelemújraelosztás szűkítését kell a középpontba helyezni, amihez költségvetési reform és szigor szükséges. Ez magában foglalja a támogatások leépítését; a költségvetési szerepvállalás csökkentését az élőmunka újratermelési költségeiben; a nagy elosztási rendszerek (lakás, nyugdíj, szociálpolitika) jelentős átalakítását; az