Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-321 • A Minisztertanács beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatok eredményeiről

- 10 -09körök, valamint a környezetvédő mozgalmak szakértői, felkért független szakértők szerint a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer környezeti hatásainak többsége egyértelműen káros. A várható kár nagyságának egy része csak becsülhető, mert a prognosztizáláshoz szükséges vizsgálatok hiányosak. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyeztetettsége mind a parti szűrésű víznyerés, mind pedig a Kisalföld alatti vízkészlet esetében. Ez utóbbi Európa legnagyobb még rendelkezésre álló édesvíz készlete, amelynek minőségét Magyarország és Csehszlovákia érdekében egyaránt meg kell őrizni. A budapesti ivóvízellátást már a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos megelőző mederkotrások is egyértelműen károsították. A Nagymarosi Vízlépcső megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, ahol az ivóvíz 85 %-át parti szűrésű kutakból nyerik és amely felett csúcsrajáratott vízerőmű működne. A tarozás hatására a Duna-víz trofitásának mértéke számottevően emelkedik, ami egyértelműen a vízminőség romlását eredményezi. Ugyancsak egyértelmű a víz bakteriológiai, virológiái állapotának várható romlása, az üledék felhalmozódásokban káros, részben toxikus, anaerob folyamatok fellépése. E jelenségek nagyobb mértékben a Dunakiliti-Hrusovoi tározóban várhatók, amelyeket a nagymarosi vízlépcső 100 km-es tározótere tovább növel. Amennyiben a vízlépcsőrendszer a nagymarosi vízlépcső nélkül, a csúcsrajáratás mellőzésével valósul meg, akkor a káros környezeti mellékhatások nemcsak Nagymaros tározóterében maradnak el, hanem a rendszer felső szakaszán is mérséklődnek. Ekkor sem válik azonban feleslegessé a talajvízviszonyok szabályozását célzó rendszer, valamint a talajvíz minőségének