Országgyűlési irományok, 1985. IX. kötet • 245-274. sz.

1985-246 • Törvényjavaslat a büntető eljárási törvény módosításáról

-24 A 29.§-hoz A (2) bekezdés a Be hatályát vesztő rendelkezéseit sorolja fel. A Be 26.§-ának (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon jár el, ha a legfőbb ügyész előtte emel vádat vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonja. Ez ellentétben áll azzal a nemzetközileg elfogadott eljárási alapelvvel, hogy senki sem vonható el az ügyben illetékes bíróságtól. Ezért a Javaslat hatályon kivül helyezi a Be 26.§-ának (2) bekezdését, és ezzel összhangban a Be 20.§-ának (3) bekezdését, amely ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon való eljárásáról rendelkezik. A Be 97.§-a (1) bekezdésének a) pontja az előzetesen letartóztatottnak a védőjével való érintkezéséről rendelkezik, ez a Javaslat 2.§-a folytán tárgytalanná vált. A Be 145/A. és 153.§-a a nyomozásnak az 1987. évi IV. törvénnyel bevezetett végső határidejét szabályozza. Minthogy a Javaslat 15.§-a meghatározza a nyomozás határidejét, és szabályozza annak meghosszabbítását, a Be ezzel ellentétes rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni. A Be 337.§-a szerint a katonai büntető eljárásban védőként csak olyan ügyvéd járhat el, akit az igazságügyminiszter a 404.§ (1) bekezdéséhek a) pontjában kapott felhatalmazás alapján összeállított jegyzékbe felvett. Ez azonban korlátozza a szabad védőválasztás jogát és gyakorlati szempontból sem szükséges. A katonai bíróságok által elbírált bűncselekmények többsége ugyanis nem katonai bűncselekmény, a súlyosabb megítélésű cselekmények tényállása sem bonyolult, így a védő katonai ismeretek hiányában is megfelelően tudja képviselni a terhelt érdekeit. Az ügyvéd pedig