Országgyűlési irományok, 1985. IV. kötet • 75. sz.

1985-75 • Törvényjavaslat a gazdasági társaságokról

- 9 - ffiS­viszonyok fejlesztése szükségképpen felvetette a társulás szüksé­gességét az állami szektorban is. Ebben az átmeneti helyzetben a 11/1967. (X. 11.) MT sz. rendelet úgy tette lehetővé az állami vállalatok számára a társulást, hogy közös vállalati formaként a jogszabály az 1945. előtti részvénytársaságot és korlátolt fele­lősségű t?ársaságot jelölte meg, az elavult szabályok korszerűsí­tését pedig közleményekkel és iratminták rendelkezésre bocsátásá­val kisérelték megoldani. A régi szabályozás alkalmatlansága azonban 2-3 év alatt egyértelműen kiderült és ezek a vállalati formák fokozatosan elsorvadtak. Az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv-javaslatban foglalt al­kalmi egyesülés mintájára az állami szektor másik ekkor beveze­tett társasági formája, az egyesülés nem kapott jogi személyisé­get, tehát tisztán szerződésként szabályozták. Ebben a rendezés­ben az is közrehatott, hogy az egyesülések zömmel korábbi trösz­tökből alakultak és a gazdaságpolitika a jogi személyiség megta­gadásával is védekezni kívánt az ellen, hogy az egyesülések kö­zépirányító szervekké váljanak. Ez a szabályozás kezdettől fogva nem vált be, ugyanis az egyesülések adottságai (rendszerint sok alkalmazott, jelentősebb önálló vagyon stb.) megkövetelték a jogi személyiséget és azt, hogy az egyesülés a hagyományos polgári jo­gi társasággal szemben koordinatív - érdekképviseleti - integra­tív társulási formaként forrjon ki. 3. Az 1968-1980 közötti időszakot a kibontakozás lehetősé­geinek keresése jellemezte két nagyobb szabályozási hullámban: az első a gazdasági társulásokat először átfogóan szabályozó 1970. évi 19. sz. tvr., a második a magyar Polgári Törvénykönyv 1977-es intézményes módosítása és ehhez kapcsolódva a társulási jog eddi­gi alapjának tekinthető 1978. évi 4. sz. tvr. Az 1970-es társasági szabályozás viszonylag kiterjedt gaz­daságpolitikai alapozásra épült. Ennek alapján:

Next

/
Thumbnails
Contents