Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.
1985-32 • Törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról
17 szempontból nem aggályos. Az eljárás bírósági szakaszában viszont nem indokolt növelni azoknak az ügyeknek a számát, amelyeknek a tárgyalásán csak az egyesbíró és a vádlott vesz részt. Ez alkotmányossági szempontból is kifogásolható lenne, mert a társas bíráskodás elvének háttérbe szorulását jelenti. Ezért a Javaslat a Be 90. § -át úgy egészíti ki, hogy a nyomozás során a vétségi eljárás szabályait kell alkalmazni a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettek esetén. A 9. §-hoz A Be 92. §-ának (1) bekezdése igen részletesen — hat pontban — határozza meg azokat az okokat, amelyeknek a fennállása esetén az előzetes letartóztatás elrendelhető. Ez a gyakorlatban az előzetes letartóztatás indokolatlan elrendelésének a forrása is lehet. A Javaslat az előzetes letartóztatás elrendelésének a Be 92. §-a (1) bekezdésének b/, d/ és e/ pontjában meghatározott feltételeit veszi át. A jelenlegi a/ pont elhagyását az indokolja, hogy a terhelt személyazonosságának meg nem állapíthatósága a gyakorlatban alig fordul elő, adott esetben pedig az ilyen személy letartóztatásának azért is helye lehet, mert az elrejtőzésétől kell tartani. A lakhelyelhagyási tilalom megszegése (a jelenlegi c/ pont) önmagában nem indokolja az ennél jóval súlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását. Az előzetes letartóztatásnak azon az alapon való elrendelése, hogy a terhelt szabadlábon hagyása a bűncselekmény jellege folytán a köznyugalmat zavarná (a jelenlegi f/ pont), törvényességi szempontból aggályos. A 10. §-hoz A Be 93. §-ának (1) bekezdése szerint az előzetes letartóztatásról a vádirat benyújtásáig az ügyész vagy az ügyész jóváhagyásával a nyomozóhatóság határoz. A nyomozó hatóság határozatai felett gyakorolt ügyészi jóváhagyás rendszerének megszüntetése folytán az előzetes letartóztatásról való rendelkezést — a vádirat benyújtásáig — az ügyész jogkörébe indokolt utalni. Ez összhangban van az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 9. cikkének 3. pontjával, amely szerint azt, akit bűncselekmény vádjával vettek őrizetbe vagy tartóztattak le, a legrövidebb időn belül bíró vagy a törvény értelmében bírói hatáskört gyakorló más személy elé kell állítani. Jogrendszerünkben nincs vizsgálóbírói intézmény; az ügyész az előzetes letartóztatásra vonatkozó határozatát — amennyiben nem ő maga nyomoz — nem nyomozó hatóságként, hanem mint a nyomozás törvényessége felett felügyeletet gyakorló hatóság hozza meg. Az előzetes letartóztatás elrendeléséről való értesítést — a nyomozás befejezéséig — akkor is a nyomozó hatóság feladatává kell tenni, ha az előzetes letartóztatást az ügyész rendeli el, mert ez jellegénél fogva az eljárás adott szakaszát folytató hatóságra tartozik. Ali. §-hoz A Be 94. §-a az előzetes letartóztatást elrendelő hatóság feladatává teszi a terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekére, vagyonára és lakására vonatkozó intézkedés megtételét. A nyomozás befejezéséig ezt a feladatot a nyomozó hatóság hatáskörébe célszerű utalni. Ugyanakkor rendelkezni kell arról is, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a terhelt más, erre rászoruló személyről gondoskodik. Ekkor a szükséges intézkedések megtétele érdekében a gondozásra szoruló hozzátartozóról az illetékes tanács szakigazgatási szervét kell értesíteni.
